I am an artist
an idea DJ
an ideagrapher
a veritable leech
some people know
how to grab light
they paint on canvas
or shoot onto film
some people feel
how to catch motion
and use a camera
to produce a movie
some people know
how to capture thoughts
a song, a book, a poem
is what they create
I am phishing from
the idea-ocean
to remix what I take -
this is ideagraphy:
the art of idea-reidealization
2013. november 14., csütörtök
2013. október 18., péntek
Olyan fájlkezelő kéne,
amelyben egy nagy ömlesztett halmazban címkék alapján tudnék a fájljaimban keresni.
A mostani fájlkezelőkben:
- vagy tudom, melyik mappában tároltam el, amire szükségem van, és odanavigálva előveszem
- vagy indítok egy keresést, ami sokáig tart
- vagy valami jó kis Google Desktop Search motorral segítek magamon, ami viszont sok helyet foglal, és nem villámgyors (cserében viszont mindenre rákeres)
Ha a fájlokhoz tudnék hozzábiggyeszteni címkéket, akkor címkekombinációkat lehetne beállítani a search funkciónál, és az annak megfelelők adnák a találati halmazt. Tulajdonképpen egy adatbázisról beszélünk, ahol minden tartalom mellett szerepelnek a címkék attribútumként (illetve egy hivatkozás a címkékre).
Ezzel az erővel a fájlok fizikai tárolásánál a mappa szükségtelenné is válik, használhatunk egyszintű könyvtárszerkezetet, ami (ld. pl. AS/400 egyszintű tár) sokkal gyorsabb is lehet, mint a mostani megoldásaink.
Vajon létezik-e már ilyen megoldás?
- - -
Rajtam például sokszor kifog az a feladat, hogy meg kell találnom régi doksikat, de csak halvány fogalmaim vannak róla, hogy vajon hol tárolhattam, és mihez kapcsolódhatott. A mappákba egyesével kell bemásznom, rendezgetnem, keresgélni stb. Többnyire kudarccal végződik egy ilyen művelet.
Címkékkel könnyebb lenne a dolgom, ráadásul a címkéket elő is vehetem, csoportosíthatom, válogathatok közülük sít.
Létezik egyáltalán már ilyen megoldás? Én kipróbálnám.
(van ugyan Pinterest meg Delicious amik picit hasonló filozófiájúak, de azok a weben működnek.)
A mostani fájlkezelőkben:
- vagy tudom, melyik mappában tároltam el, amire szükségem van, és odanavigálva előveszem
- vagy indítok egy keresést, ami sokáig tart
- vagy valami jó kis Google Desktop Search motorral segítek magamon, ami viszont sok helyet foglal, és nem villámgyors (cserében viszont mindenre rákeres)
Ha a fájlokhoz tudnék hozzábiggyeszteni címkéket, akkor címkekombinációkat lehetne beállítani a search funkciónál, és az annak megfelelők adnák a találati halmazt. Tulajdonképpen egy adatbázisról beszélünk, ahol minden tartalom mellett szerepelnek a címkék attribútumként (illetve egy hivatkozás a címkékre).
Ezzel az erővel a fájlok fizikai tárolásánál a mappa szükségtelenné is válik, használhatunk egyszintű könyvtárszerkezetet, ami (ld. pl. AS/400 egyszintű tár) sokkal gyorsabb is lehet, mint a mostani megoldásaink.
Vajon létezik-e már ilyen megoldás?
- - -
Rajtam például sokszor kifog az a feladat, hogy meg kell találnom régi doksikat, de csak halvány fogalmaim vannak róla, hogy vajon hol tárolhattam, és mihez kapcsolódhatott. A mappákba egyesével kell bemásznom, rendezgetnem, keresgélni stb. Többnyire kudarccal végződik egy ilyen művelet.
Címkékkel könnyebb lenne a dolgom, ráadásul a címkéket elő is vehetem, csoportosíthatom, válogathatok közülük sít.
Létezik egyáltalán már ilyen megoldás? Én kipróbálnám.
(van ugyan Pinterest meg Delicious amik picit hasonló filozófiájúak, de azok a weben működnek.)
2013. október 1., kedd
örökélet
re nem azért lesz szükség, mert az ember ősi vágya meghosszabbítani a tapasztalásnak és az örömök átélésének az éveit.
Elsősorban azért kell, hogy tovább tudjunk fejlődni.
Annyi tudást hámozunk ki ugyanis a körülöttünk levő világból, hogy az ember korlátozott feldolgozási kapacitásával nem elég egy emberöltő, hogy összeálljon egy fejben a sok felhalmozott információ egységes tudássá.
A reneszánsz idején egy intelligens, jómódú középkorú férfi már minden tudással rendelkezhetett, ami akkoriban rendelkezésre állt.
A 20. század elején a legnagyobb koponyák elérhették ezt az állapotot idősebb korukra.
A 20. század végétől már csak specialisták vannak, akik "minden" tudást ismernek a szakterületükről, őket közvetítők segítségével lehet működőképes munkacsoportban dolgotatni.
Most annyi adat érkezik, annyi információhoz jutunk, annyi lehetőség volna a tudás finomítására, hogy az már ilyen módon nem kivitelezhető. Lassanként már a csoportok sem tudnak használhatót létrehozni, csak akkor, ha minden szükséges alaptudás összeáll az individuumok fekében is. Ehhez idő kell. Az emberélet pedig rövid, a szellemileg aktív szakasz még rövidebb.
Nincs más út, mint meghosszabbítani az életet, különben leáll a fejlődés.
Elsősorban azért kell, hogy tovább tudjunk fejlődni.
Annyi tudást hámozunk ki ugyanis a körülöttünk levő világból, hogy az ember korlátozott feldolgozási kapacitásával nem elég egy emberöltő, hogy összeálljon egy fejben a sok felhalmozott információ egységes tudássá.
A reneszánsz idején egy intelligens, jómódú középkorú férfi már minden tudással rendelkezhetett, ami akkoriban rendelkezésre állt.
A 20. század elején a legnagyobb koponyák elérhették ezt az állapotot idősebb korukra.
A 20. század végétől már csak specialisták vannak, akik "minden" tudást ismernek a szakterületükről, őket közvetítők segítségével lehet működőképes munkacsoportban dolgotatni.
Most annyi adat érkezik, annyi információhoz jutunk, annyi lehetőség volna a tudás finomítására, hogy az már ilyen módon nem kivitelezhető. Lassanként már a csoportok sem tudnak használhatót létrehozni, csak akkor, ha minden szükséges alaptudás összeáll az individuumok fekében is. Ehhez idő kell. Az emberélet pedig rövid, a szellemileg aktív szakasz még rövidebb.
Nincs más út, mint meghosszabbítani az életet, különben leáll a fejlődés.
2013. szeptember 26., csütörtök
egérpad
kaptam ajándékba egy egérpadot.
a kamránkba (ahol szaladgálnak kedves kis rágcsálók) kiteszem, hogy amikor már elfáradtak a futkosásban, le tudjanak rá ülni.
a kamránkba (ahol szaladgálnak kedves kis rágcsálók) kiteszem, hogy amikor már elfáradtak a futkosásban, le tudjanak rá ülni.
2013. augusztus 15., csütörtök
az ember, aki nem tudott felnőni
menj, Joey, játssz a többi fiúval, monjda anya
megyek; együtt kergetjük a labdát.
iskola után szaladok haza ebédelni. anya a kapuban vár, átölel.
Frissenvasaltruha-illata van.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
felkelek a sámliról, ahol eddig kuporogtam, nézve, ahogy az asszonyok főznek, hatalmas fazekakban készítik a fogásokat a bátyám esküvőjére. Izmos combjaik, duzzadó, fényes keblük, vaskos karjuk, széles csípőjük reng minden mozdulatnál; egymás szavába vágva beszélnek. Kilépek az életből, a halott fiúk közé, akik a medence partján nyálcsorgatva bámulják a fürdőruhás lányokat, és hallgatom, ahogy kamu nőkalandjaikkal szédítik egymást.
A parti után feltámadás: együtt mosogatunk, anya meg én.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
Abbahagyom a lába masszírozását, felállok a kandalló elől.
Meghalok, beülök a kocsiba, öt perc a söröző.
Azt rendelem, amit a többiek, hallgatom, hogy gyarapszik a család, ki van válófélben, sőt, azt is megtudom, hogy Dickéknél az első unoka is megérkezik tavasszal.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
beállítom neki a morfiumot. Ma délután mintha kicsit vidámabb lenne; az elmúlt öt hónapban egyszer sem volt ilyen jól. Kilépek az életből. A kertben a bátyám fiai, Jimmy és Cal fociznak. Én leszek a kapus.
menj, Joey, játssz már, játssz, mondaná anya.
Nézem a fényképét, az ágyát, amiben aznap éjjel is aludt.
Örökké itt tudnék állni, kilépve Kronoszból, megrekedve élet és halál között, az életbe soha vissza nem találva.
Pisilnem kell; ez a zsigeri késztetés figyelmeztet rá, hogy a könyörtelen idő tőlem függetlenül azért csak halad.
Ráharapok a csőre, és meghúzom a ravaszt.
megyek; együtt kergetjük a labdát.
iskola után szaladok haza ebédelni. anya a kapuban vár, átölel.
Frissenvasaltruha-illata van.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
felkelek a sámliról, ahol eddig kuporogtam, nézve, ahogy az asszonyok főznek, hatalmas fazekakban készítik a fogásokat a bátyám esküvőjére. Izmos combjaik, duzzadó, fényes keblük, vaskos karjuk, széles csípőjük reng minden mozdulatnál; egymás szavába vágva beszélnek. Kilépek az életből, a halott fiúk közé, akik a medence partján nyálcsorgatva bámulják a fürdőruhás lányokat, és hallgatom, ahogy kamu nőkalandjaikkal szédítik egymást.
A parti után feltámadás: együtt mosogatunk, anya meg én.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
Abbahagyom a lába masszírozását, felállok a kandalló elől.
Meghalok, beülök a kocsiba, öt perc a söröző.
Azt rendelem, amit a többiek, hallgatom, hogy gyarapszik a család, ki van válófélben, sőt, azt is megtudom, hogy Dickéknél az első unoka is megérkezik tavasszal.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
beállítom neki a morfiumot. Ma délután mintha kicsit vidámabb lenne; az elmúlt öt hónapban egyszer sem volt ilyen jól. Kilépek az életből. A kertben a bátyám fiai, Jimmy és Cal fociznak. Én leszek a kapus.
menj, Joey, játssz már, játssz, mondaná anya.
Nézem a fényképét, az ágyát, amiben aznap éjjel is aludt.
Örökké itt tudnék állni, kilépve Kronoszból, megrekedve élet és halál között, az életbe soha vissza nem találva.
Pisilnem kell; ez a zsigeri késztetés figyelmeztet rá, hogy a könyörtelen idő tőlem függetlenül azért csak halad.
Ráharapok a csőre, és meghúzom a ravaszt.
2013. augusztus 6., kedd
néha az angol segít
Mi a különbség billing és invoicing között? És mi a megfelelő magyar fordítás?
Az első kérdésre egy alapszintű válasz:
Az "invoice" egy adott szolgáltatás/szállítmány tételes kimutatása árakkal, azaz mi mennyibe kerül.
A "bill" egy rendszeres időközönként érkező értesítés, amely az aktuális periódusban érvényes követeléseket összesíti, tehát több "invoice" is tartozhat hozzá.
Magyar fordításként csak a számla jut eszembe mindkettőre...
- - -
Mi a különbség accuracy és precision között? (magyarul erre is csak a "pontosság" ugrik be)
Az Accuracy az a pontosság, ami a valódi értékhez való viszony; pl. ha egy hőmérő közel annyit mutat, amennyi odakint van, akkor az akkurátus.
A Precision a mérés ingadozása, vagyis azt fejezi ki, hogy ismételt méréseknél közel ugyanaz jön-e ki.
Lehet valami akkurátus, de nem precíz (37 fok van, a hőmérő pedig 36,8 és 37,1 között ugrál, minden mérésnél más eredménnyel), és precíz, de nem akkurátus (minden mérés 36 fokot mutat). Lehet persze egyszerre mindkettő is vagy egyik sem.
A két kategória tehát a valóság és a mérés statisztikájának a várható értéke közötti viszony, illetve a mérési eredmények szórása.
Pontosan (akkurátusan és precízen) itt található: http://en.wikipedia.org/wiki/Accuracy_and_precision
Az első kérdésre egy alapszintű válasz:
Az "invoice" egy adott szolgáltatás/szállítmány tételes kimutatása árakkal, azaz mi mennyibe kerül.
A "bill" egy rendszeres időközönként érkező értesítés, amely az aktuális periódusban érvényes követeléseket összesíti, tehát több "invoice" is tartozhat hozzá.
Magyar fordításként csak a számla jut eszembe mindkettőre...
- - -
Mi a különbség accuracy és precision között? (magyarul erre is csak a "pontosság" ugrik be)
Az Accuracy az a pontosság, ami a valódi értékhez való viszony; pl. ha egy hőmérő közel annyit mutat, amennyi odakint van, akkor az akkurátus.
A Precision a mérés ingadozása, vagyis azt fejezi ki, hogy ismételt méréseknél közel ugyanaz jön-e ki.
Lehet valami akkurátus, de nem precíz (37 fok van, a hőmérő pedig 36,8 és 37,1 között ugrál, minden mérésnél más eredménnyel), és precíz, de nem akkurátus (minden mérés 36 fokot mutat). Lehet persze egyszerre mindkettő is vagy egyik sem.
A két kategória tehát a valóság és a mérés statisztikájának a várható értéke közötti viszony, illetve a mérési eredmények szórása.
Pontosan (akkurátusan és precízen) itt található: http://en.wikipedia.org/wiki/Accuracy_and_precision
nyelvtannáci jelenti: legoptimálisabb
Már-már a közéleti csatározásokat idézi, ahogy egyes kifejezések leghelyesebb írásmódjáról vitatkoznak az anyanyelv bősz őrei.
(Néha profi vagy amatőr nyelvészek is ringbe szállnak.)
Álljon itt példaként az optimális melléknév (tekintsünk el a csodálatos latin nyelv ragozási szabályaiból következő egyéb szóalakoktól).
A latin bonus (jó) középfoka a melior (jobb), felsőfoka az optimus (legjobb).
A magyar anyanyelvűek zöme veszi az alakilag alapfokú (fokjelzés nélkül álló) optimális melléknevet, és mint bármely egyéb hasonszőrű társát, elkezdi fokozni:
optimálisabb, legoptimálisabb.
Hohó!, kiált fel a nyelvtannáci. Az optimális már felsőfok, így a középfokú alak jelentése merő sületlenség (legjobbabb, még inkább legjobb), a felsőfokúról nem is szólva (leglegjobbabb, minden legjobbak legjobbika), hiszen ez a logikus gondolkodás megcsúfolása.
Hohó!, kiált fel az ellen-nyelvtannáci (aki maga is anyanyelvcsősz, de az előzővel ellentétes véleményen van, és vitázási hajlandósága nem csekélyebb, mint ellenlábasáé), létezik a túlzófok fogalma, amely a felsőfokú alakhoz képest is megenged továbblépést, tehát a legoptimálisabb igenis elfogadható változat.
Míg a két nyelvőr lélegzetvisszafojtva egymást vérgőzös tekintettel méregeti, csendben szeretnék tenni egy javaslatot:
a túlzófok magyar nyelvben szokásos leges-előtagját használjuk a jövőben az optimális felsőfokú jelentésű melléknévhez biggyesztve.
A mai naptól tehát mindkét tábort kielégítő módon használtassék a vitatott változat így:
legesoptimális (esetleg legesoptimálisabb).
Bevallom, ezekkel a szóalakokkal én még nem találkoztam.
(Néha profi vagy amatőr nyelvészek is ringbe szállnak.)
Álljon itt példaként az optimális melléknév (tekintsünk el a csodálatos latin nyelv ragozási szabályaiból következő egyéb szóalakoktól).
A latin bonus (jó) középfoka a melior (jobb), felsőfoka az optimus (legjobb).
A magyar anyanyelvűek zöme veszi az alakilag alapfokú (fokjelzés nélkül álló) optimális melléknevet, és mint bármely egyéb hasonszőrű társát, elkezdi fokozni:
optimálisabb, legoptimálisabb.
Hohó!, kiált fel a nyelvtannáci. Az optimális már felsőfok, így a középfokú alak jelentése merő sületlenség (legjobbabb, még inkább legjobb), a felsőfokúról nem is szólva (leglegjobbabb, minden legjobbak legjobbika), hiszen ez a logikus gondolkodás megcsúfolása.
Hohó!, kiált fel az ellen-nyelvtannáci (aki maga is anyanyelvcsősz, de az előzővel ellentétes véleményen van, és vitázási hajlandósága nem csekélyebb, mint ellenlábasáé), létezik a túlzófok fogalma, amely a felsőfokú alakhoz képest is megenged továbblépést, tehát a legoptimálisabb igenis elfogadható változat.
Míg a két nyelvőr lélegzetvisszafojtva egymást vérgőzös tekintettel méregeti, csendben szeretnék tenni egy javaslatot:
a túlzófok magyar nyelvben szokásos leges-előtagját használjuk a jövőben az optimális felsőfokú jelentésű melléknévhez biggyesztve.
A mai naptól tehát mindkét tábort kielégítő módon használtassék a vitatott változat így:
legesoptimális (esetleg legesoptimálisabb).
Bevallom, ezekkel a szóalakokkal én még nem találkoztam.
2013. július 25., csütörtök
nézlek, ahogy alszol
már csak az utcalámpa fénye éber társam,
elcsendesült a ház, nem ugat a kutyánk sem
nyugodt szuszogásod betölti a szobát,
ökölbe szorult kezem lassan elernyed
a gyomromban a jégcsap apránként elolvad
a szívemet szorító abroncs megreped
szép arcod, orrod, szemed varázskörbe vonnak
és örökkévaló pillanatba merevítenek
ha harcos napjaimban a becsvágyam legyűrne
ajkad gyömbérízét fogom felidézni
s bár pályámat kéri számon lelkem egyik fele
a másik a fontost: szerelmedet nézi
életünk lehet a rettegés maga,
hogy van-e még időnk a célokat elérni
vagy kifogyunk belőle, idejekorán
és nem tudjuk meg mire teremtettünk mi
és nem tudjuk meg mire teremtettünk mi
hajtunk és feszülünk, pörgünk, izzadunk;
pedig a válasz egyszerű is lehet
ne fényes karrierrel akarj hagyni nyomot;
jobb az ha szeretsz, és van, ki viszontszeret.
Betiltanám a nyarat
mondja Gg sóhajtva.
Pedig Gg nem egyedülálló.
Csak hát hiába van otthon a frizsiderben egy szép kerek őszibarack, mégsem tud versenyezni a hamvas, illatozó, fáról épphogy csak leszakított barackokkal.
A frizsider-gyümölcsöm édes lében úszkál, fényesen csillog, bármikor beleharaphatok vagy lenyalogathatom róla a szirupot. Szeretem, dédelgetem, jó az íze, és elégedetté tesz a tudat, hogy van egy szép és ízletes barackom.
De a frissiben szakajtott erősebben illatozik. Kemény a húsa, a tartórostjait nem főzték puhára, roppan a fogam alatt. Héján pihék, pici szőröcskék csiklandozzák az ajkaimat. Nincs félbevágva, kimagozva. És - ellentétben a tartósítással konszolidált, megbízható barackommal - izgalmasabbá teszi, hogy még benne van a rothadás lehetősége.
Pedig Gg nem egyedülálló.
Csak hát hiába van otthon a frizsiderben egy szép kerek őszibarack, mégsem tud versenyezni a hamvas, illatozó, fáról épphogy csak leszakított barackokkal.
A frizsider-gyümölcsöm édes lében úszkál, fényesen csillog, bármikor beleharaphatok vagy lenyalogathatom róla a szirupot. Szeretem, dédelgetem, jó az íze, és elégedetté tesz a tudat, hogy van egy szép és ízletes barackom.
De a frissiben szakajtott erősebben illatozik. Kemény a húsa, a tartórostjait nem főzték puhára, roppan a fogam alatt. Héján pihék, pici szőröcskék csiklandozzák az ajkaimat. Nincs félbevágva, kimagozva. És - ellentétben a tartósítással konszolidált, megbízható barackommal - izgalmasabbá teszi, hogy még benne van a rothadás lehetősége.
2013. július 19., péntek
A gasztronómia örömei
Olyan szerves része a hétköznapoknak, hogy nem is tudom, hogy lehet külön naplót és külön szakácskönyvet írni. Tudom, mostanában meghonosodott ez a naplószakácskönyv-műfaj. Lehet, hogy bulváros, bevallom, egyet sem olvastam, de valamennyire jogos. Én szeretek enni, finomat enni, és az örömöt okoz.mellette jót beszélgetni, elmélkedni, utána egy jó könyv vagy zene, film, rövid szundikálás...
A minap a mirage-ban jártunk.kiváló a konyha. Egy hete a mugal shahiban. Pazar ízek. Ma egy felejtendő mekis eltévelyedés után idehaza főztünk. Csirkecomb tepsis krumplival,tzatziki. Utána túrógombóc, gundel károly receptje nyomán. Ha valaki, hát ő komolyan vette a gasztronómiát, és olyan szeretettel ír a konyháról, hogy kedvem támad beállni a fazekak mögé.
A nap hangulatához persze hozzátartozik a pezsdítő beszélgetés két evőcimborámmal, szőrmókkal és furcsarccal, akik mély és megnyerő benyomást tettek ivadékaimra. Ezúton is kösz.
2013. július 5., péntek
három koan
Aranyparton sújtott az álom.
Szeder a vízben araszolt. Nem lehetett olyan hideg.
Nadrágom zsebébe dugtam a kezem, és hátradőltem a takarón.
A pincsi mellém telepedett, a chi összpontosult.
Szeder kihúzta magát.
Rózsaszirmok a fagylalt.
Három íz. Nálam mindig három.
A negyedik a kávé, de ez a négy is három volt.
Szarvasvipera a legfélelmetesebb, amióta a legionárius felkiáltott.
Bennem lakik, és néha nem mozdul.
Én sem moccanok, hátha akkor felébred.
Szeder a vízben araszolt. Nem lehetett olyan hideg.
Nadrágom zsebébe dugtam a kezem, és hátradőltem a takarón.
A pincsi mellém telepedett, a chi összpontosult.
Szeder kihúzta magát.
Rózsaszirmok a fagylalt.
Három íz. Nálam mindig három.
A negyedik a kávé, de ez a négy is három volt.
Szarvasvipera a legfélelmetesebb, amióta a legionárius felkiáltott.
Bennem lakik, és néha nem mozdul.
Én sem moccanok, hátha akkor felébred.
Sanghajt látni kellett
Sanghaj a jövő egyik kapuja.
Inkább, mint New York, mely jobbára még jelen. Inkább, mint Róma, mely valójában a múlt.
Azt hittem, reveláció lesz; nem volt az.
Jól éreztem magam ott, sok szempontból ismerős volt, aligha nevezhetném idegen világnak.
Semmi ellenséges fogadtatás a város vagy az ország részéről, barátságosan rám nevetett, invitált: nézz meg, nézd Kínát, nézd az embereket, a forgatagot, az életerőtől duzzadó, lendületes fejlődést!
Nyomor középszerűen, gazdagság és középosztály nyugatiasan, figyasztói társadalom és hagyománytisztelet a jin és jang harmóniájában.
Csoszan, Shanghaj.
Inkább, mint New York, mely jobbára még jelen. Inkább, mint Róma, mely valójában a múlt.
Azt hittem, reveláció lesz; nem volt az.
Jól éreztem magam ott, sok szempontból ismerős volt, aligha nevezhetném idegen világnak.
Semmi ellenséges fogadtatás a város vagy az ország részéről, barátságosan rám nevetett, invitált: nézz meg, nézd Kínát, nézd az embereket, a forgatagot, az életerőtől duzzadó, lendületes fejlődést!
Nyomor középszerűen, gazdagság és középosztály nyugatiasan, figyasztói társadalom és hagyománytisztelet a jin és jang harmóniájában.
Csoszan, Shanghaj.
Az élet zen
Az élet szép. Az élet szar. Az élet szenvtelenül semleges, tőlem semmit nem akar.
Ott áll előttem.
Balról nézem, profilja szabályos, tetszetős, kedvem lelem benne.
Jobbról nézem, na innen látszik a hatalmas forradás, a furunkulus az orrán, a hályog és az aránytalan járomcsont-kiszögellés, mely elborzaszt.
Merről tekintsek rá? Csak rajtam múlik.
Az igazi művész mindenfelől szemügyre veszi a látnivalót, hogy teljes legyen a kép, és szabadon dönthesse el, mit és hogyan kíván kiemelni belőle.
Zhoang Xi mondta: a mester feladata helyzetet teremteni.
Ott áll előttem.
Balról nézem, profilja szabályos, tetszetős, kedvem lelem benne.
Jobbról nézem, na innen látszik a hatalmas forradás, a furunkulus az orrán, a hályog és az aránytalan járomcsont-kiszögellés, mely elborzaszt.
Merről tekintsek rá? Csak rajtam múlik.
Az igazi művész mindenfelől szemügyre veszi a látnivalót, hogy teljes legyen a kép, és szabadon dönthesse el, mit és hogyan kíván kiemelni belőle.
Zhoang Xi mondta: a mester feladata helyzetet teremteni.
2013. június 5., szerda
Az otthon
-3. buborék univerzum.
3-10.menedék.elbújni, ölelni.puszilni, olvasni.félni, szorongani biztonságban.
11-17.szolgáltatóközpont.mos, etet, ágyaz, fűt.a tévét is használhatom.
18-23.raktár, vámház.időnként beugrom két buli között, mozi és munka után.vagy előtt.
24-29.kis fészek, rakosgatni a gyenge ágacskákat, pici pihéket.
30-45.menedék.elbújni, aludni.szorongani bizonytalanságban.próbálni bízni.
45-55.szolgáltatóház.iso2000000?
56-66.forradalmi központ.illegális szerkesztőség.
67-73. japán kert.kávéház.könyvtár.
74+: klinika, ravatalozó.
2013. május 10., péntek
Pivoscore
Azt kell mondanom, hogy ez bámulatosan lett kitalálva.
Én egyre jobban kezdek hinni benne.
Persze nem véletlen, humán szőrmók vigyori barátom nagyon okos, és még gondolkodni is merészel!
Én egyre jobban kezdek hinni benne.
Persze nem véletlen, humán szőrmók vigyori barátom nagyon okos, és még gondolkodni is merészel!
mai ebéd
a szőrmók vigyori és a nemtehetrólahogyilyenazarcberendezése közé ültem. velem szemben a szőke, srégen a vörösből barnává változó.
Megint ráébredtem, hogy a cégben igazából az embereket szeretem.
Megint ráébredtem, hogy a cégben igazából az embereket szeretem.
a túlvilágon
mindenkienk jónak kell majd lennie.
Nem kényszerből, hanem egyszerűen mindenki jóként fog viselkedni. nem lesz alternatíva.
Aki már az evilágon is jó, annak az maga lesz a mennyország. végre mindenki úgy viselkedik, ahogy az helyes és istennek tetsző.
Aki az evilágon gonosz, annak az maga lesz a pokol. Ösztöneivel és késztetéseivel ellentétesen fog cselekedni, ez állandó feszültséggel kínozza majd.
Aki az evilágon gyarló, botladozó ember, kinek puttonya alaposan ki van bélelve bűnökkel, annak sem lesz természetes a jóság, de mivel nem menthetetlen, hosszabb-rövidebb kínlódás után megbékél a jóság kényszerével, kiég belőle a rossz.
Nincs szükség tehát a háromosztatú világképre, működik az kétfelé hasítva is.
Nem kényszerből, hanem egyszerűen mindenki jóként fog viselkedni. nem lesz alternatíva.
Aki már az evilágon is jó, annak az maga lesz a mennyország. végre mindenki úgy viselkedik, ahogy az helyes és istennek tetsző.
Aki az evilágon gonosz, annak az maga lesz a pokol. Ösztöneivel és késztetéseivel ellentétesen fog cselekedni, ez állandó feszültséggel kínozza majd.
Aki az evilágon gyarló, botladozó ember, kinek puttonya alaposan ki van bélelve bűnökkel, annak sem lesz természetes a jóság, de mivel nem menthetetlen, hosszabb-rövidebb kínlódás után megbékél a jóság kényszerével, kiég belőle a rossz.
Nincs szükség tehát a háromosztatú világképre, működik az kétfelé hasítva is.
atomfilm
A sztori bugyuta.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?
Hát pl. én.
Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.
Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.
Gratulálok a kutatóknak, kezdve Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?
Hát pl. én.
Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.
Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.
Gratulálok a kutatóknak, kezdve Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.
2013. május 1., szerda
buddhista templom
Áll némán a szobor.
Kívül reked a múló időn.
Átnéz Kronoszon.
A zarándok eléül, imádkozik.
Meditáció közben az ő ideje is Kairosszá merevedik.
Eónok repülnek.
A pillangó szárnyverdesése, a futkározó gyerekek, a csobogó patak odakint él.
A templom légköre örök.
Kívül reked a múló időn.
Átnéz Kronoszon.
A zarándok eléül, imádkozik.
Meditáció közben az ő ideje is Kairosszá merevedik.
Eónok repülnek.
A pillangó szárnyverdesése, a futkározó gyerekek, a csobogó patak odakint él.
A templom légköre örök.
2013. április 3., szerda
felesleges lázadnom
mert nem változik semmi
hiszen nem is lázadok igazán
és a legrosszabb, hogy az utált
és lefikázott körülmények
értsd: a Cég
fokozatosan a saját képükre formálnak engem.
vagy mindig is bennem lappangott ez,
csak a tükörben nem láttam meg korábban?
Ezt az új énemet - hiába mentegetem, hogy a szükségből fogant -
nagyon nem szívelem
hiszen nem is lázadok igazán
és a legrosszabb, hogy az utált
és lefikázott körülmények
értsd: a Cég
fokozatosan a saját képükre formálnak engem.
vagy mindig is bennem lappangott ez,
csak a tükörben nem láttam meg korábban?
Ezt az új énemet - hiába mentegetem, hogy a szükségből fogant -
nagyon nem szívelem
lehetünk ostobák
- Soha nem értettem a matematikát - mosolyog büszkén magyartanár ismerősöm.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?
A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.
- Diszkalkuliás vagyok - vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.
Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.
Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.
Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?
A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.
- Diszkalkuliás vagyok - vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.
Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.
Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.
Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.
Aludni, aludni akarok
Nem pedig ismét éjszakázni,
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.
Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.
Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.
A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.
Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.
Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.
Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.
A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.
Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.
2013. február 25., hétfő
hogyan tanuljunk?
avagy
Pedagógiai intelmek bölcsebb főtől ifjaknak
Természettudományt kételkedve tanuljunk.
Nézzük meg az elmélet történetét. A régiek körbejárták azt, mi bennünk is a közvetlen tapasztalások magyarázataként rögtön felmerülne, megvizsgálták és véggigondolták, amit kellett.
Ha munkáikat áttanulmányozzuk, látjuk, mit nem kell már felfedeznünk, megkérdőjeleznünk és megvizsgálnunk. Megkímélhetjük magunkat a számtalan zsákutcától, ami mégiscsak gyorsabb, mintha mindet magunknak be kéne járnunk.
A legfontosabb, hogy engedjük magunkat gondolkodni. Sokszor érzünk kényszert arra, hogy rávágjuk: "értem", miközben csak halványan sejtjük, mi lehet a magyarázat. Ne kapkodjunk, rágjuk át újra meg újra, idézzük fel, forgassuk meg, mérlegeljünk, bontsuk szét és rakjuk össze. Miként az eke, mely mélyen szánt, s bár megakad néha, akkor halad csak tovább, ha a rögöt kifordítja a földből. Őrizkedjünk attól, hogy a boronához hasonlítsunk, mely sebesen siklik a földön, de csak a felszínen lévő kisebb göröngyökkel képes megbirkózni.
Mérnöki tudományok két kulcsszava: analízis és szintézis. Értelmezzük, analizáljuk, redukáljuk, szedjük ízekre a konstrukciót, míg át nem látjuk a kapcsolódási pontokat és a részek egymásra hatását. Ha ennek mestereivé váltunk, ötleteinket a szintézissel, az összetevéssel, egésszé alakítással valósítsuk meg.
Társadalomtudományt úgy tanuljunk, hogy minél többet próbálunk megtudni az emberről. Az elméletek történetének átböngészése itt is elengedhetetlen, talán még inkább, mint a természettudományok esetében, elsősorban azért, mert sok olyan megfigyelést összegez, amelyekhez saját erőnk kevés, és a körülmények sem adottak. Míg a természettel kísérletezés többé-kevésbé megismételhető lenne - még ha fáradságos is -, a tásadalom és az emberek annyit változtak, és a természethez viszonyítva olyan sebesen, hogy bármely erőfeszítés árán sem végezhetnénk olyan munkát, mint elődeink. A lélektan, a gazdaságtan, a történelem az emberről és a vele történt dolgokról való tudományos szemléletű tudásunk. De ne becsüljük le az irodalom és költészet szerepét, amely a megismeréshez éppoly fontos, s amely pontosan azokat a kérdéseket vizsgálja saját módszereivel, amelyeken az előzőekéi kicsorbultak.
Művészetet úgy tanuljunk, hogy a nagy mesterek műveit élvezzük. Itt majd' minden jótanács hiábavaló. Ami szóban összefoglalható, megtanítható recept, az biztosan másodrangú. A művészet lényege a kreativitás, az új létrehozása, valamint a közvetítés: híd teremtése hétköznapi és csodás között. A tanulás épp ennyire lényeges mozzanata az alkotás maga. A két dolgot egyszerre műveljük, és próbáljuk szavakon túli módon megfogni, mi a jó, mi a szép az egyes művekben. A szavakon túliság fejlesztése hosszadalmas, és érzékszerveink kitartó tornáztatását igényli. Ami szavakba szorítható, az torzít, és lecsippent a lényegből. Ne törekedjünk hát erre. Ha pedig mindenképp szóra van szükség, fogadjuk el, hogy ezek más szavak, más jelentések lesznek - még ha ugyanazt a hangsort alkalmaznánk is -, mint megszoktuk.
- - -
Ha valami szenvedélyesen érdekel bennünket, az szinte csalhatatlan jele annak, hogy az adott dologban jelentős tehetségünk van. Ami leköt és felvillanyoz, azzal foglalkozzunk. Az ilyen tevékenység önmaga jutalma, bármilyen eredmény és külső visszajelzés nélkül.
Ami cseppet sem érdekel minket, ne erőltessük.
- - -
Óvakodjunk a rossz tanártól. Ha nem szeretjük, nem tud tanítani minket. Ha nem szeret minket, ugyanez a helyzet. Ha nem szereti, amit mi, cseppet sem járunk jobban. Ha nem figyel, nem ért meg, erőltet, vagy nem a mi nyelvünket beszéli - a tanár számunkra rossz.
Lehet ugyanaz az anyanyelve, de ha egyikünk borona, a másik eke, egymást lassúnak vagy felszínesnek találjuk majd, nehézkesnek és türelmetlennek. Ha más szavakat használ, vagyis ugyanazon hangsor számára más fogalmakat sorakoztat az elméjébe, mint amely képek bennünk előbukkannak - nincs vele dolgunk.
A jó tanár kincs. Inspirál, kivirágoztat. Többet hoz ki belőlünk, mint amit magunkról gondoltunk.
A jó tanár ritka. S ha elszalasztjuk vagy nem jutunk hozzá, jobb híján a fent sorolt elvek szerint próbáljuk önmagunkat képezni.
Pedagógiai intelmek bölcsebb főtől ifjaknak
Természettudományt kételkedve tanuljunk.
Nézzük meg az elmélet történetét. A régiek körbejárták azt, mi bennünk is a közvetlen tapasztalások magyarázataként rögtön felmerülne, megvizsgálták és véggigondolták, amit kellett.
Ha munkáikat áttanulmányozzuk, látjuk, mit nem kell már felfedeznünk, megkérdőjeleznünk és megvizsgálnunk. Megkímélhetjük magunkat a számtalan zsákutcától, ami mégiscsak gyorsabb, mintha mindet magunknak be kéne járnunk.
A legfontosabb, hogy engedjük magunkat gondolkodni. Sokszor érzünk kényszert arra, hogy rávágjuk: "értem", miközben csak halványan sejtjük, mi lehet a magyarázat. Ne kapkodjunk, rágjuk át újra meg újra, idézzük fel, forgassuk meg, mérlegeljünk, bontsuk szét és rakjuk össze. Miként az eke, mely mélyen szánt, s bár megakad néha, akkor halad csak tovább, ha a rögöt kifordítja a földből. Őrizkedjünk attól, hogy a boronához hasonlítsunk, mely sebesen siklik a földön, de csak a felszínen lévő kisebb göröngyökkel képes megbirkózni.
Mérnöki tudományok két kulcsszava: analízis és szintézis. Értelmezzük, analizáljuk, redukáljuk, szedjük ízekre a konstrukciót, míg át nem látjuk a kapcsolódási pontokat és a részek egymásra hatását. Ha ennek mestereivé váltunk, ötleteinket a szintézissel, az összetevéssel, egésszé alakítással valósítsuk meg.
Társadalomtudományt úgy tanuljunk, hogy minél többet próbálunk megtudni az emberről. Az elméletek történetének átböngészése itt is elengedhetetlen, talán még inkább, mint a természettudományok esetében, elsősorban azért, mert sok olyan megfigyelést összegez, amelyekhez saját erőnk kevés, és a körülmények sem adottak. Míg a természettel kísérletezés többé-kevésbé megismételhető lenne - még ha fáradságos is -, a tásadalom és az emberek annyit változtak, és a természethez viszonyítva olyan sebesen, hogy bármely erőfeszítés árán sem végezhetnénk olyan munkát, mint elődeink. A lélektan, a gazdaságtan, a történelem az emberről és a vele történt dolgokról való tudományos szemléletű tudásunk. De ne becsüljük le az irodalom és költészet szerepét, amely a megismeréshez éppoly fontos, s amely pontosan azokat a kérdéseket vizsgálja saját módszereivel, amelyeken az előzőekéi kicsorbultak.
Művészetet úgy tanuljunk, hogy a nagy mesterek műveit élvezzük. Itt majd' minden jótanács hiábavaló. Ami szóban összefoglalható, megtanítható recept, az biztosan másodrangú. A művészet lényege a kreativitás, az új létrehozása, valamint a közvetítés: híd teremtése hétköznapi és csodás között. A tanulás épp ennyire lényeges mozzanata az alkotás maga. A két dolgot egyszerre műveljük, és próbáljuk szavakon túli módon megfogni, mi a jó, mi a szép az egyes művekben. A szavakon túliság fejlesztése hosszadalmas, és érzékszerveink kitartó tornáztatását igényli. Ami szavakba szorítható, az torzít, és lecsippent a lényegből. Ne törekedjünk hát erre. Ha pedig mindenképp szóra van szükség, fogadjuk el, hogy ezek más szavak, más jelentések lesznek - még ha ugyanazt a hangsort alkalmaznánk is -, mint megszoktuk.
- - -
Ha valami szenvedélyesen érdekel bennünket, az szinte csalhatatlan jele annak, hogy az adott dologban jelentős tehetségünk van. Ami leköt és felvillanyoz, azzal foglalkozzunk. Az ilyen tevékenység önmaga jutalma, bármilyen eredmény és külső visszajelzés nélkül.
Ami cseppet sem érdekel minket, ne erőltessük.
- - -
Óvakodjunk a rossz tanártól. Ha nem szeretjük, nem tud tanítani minket. Ha nem szeret minket, ugyanez a helyzet. Ha nem szereti, amit mi, cseppet sem járunk jobban. Ha nem figyel, nem ért meg, erőltet, vagy nem a mi nyelvünket beszéli - a tanár számunkra rossz.
Lehet ugyanaz az anyanyelve, de ha egyikünk borona, a másik eke, egymást lassúnak vagy felszínesnek találjuk majd, nehézkesnek és türelmetlennek. Ha más szavakat használ, vagyis ugyanazon hangsor számára más fogalmakat sorakoztat az elméjébe, mint amely képek bennünk előbukkannak - nincs vele dolgunk.
A jó tanár kincs. Inspirál, kivirágoztat. Többet hoz ki belőlünk, mint amit magunkról gondoltunk.
A jó tanár ritka. S ha elszalasztjuk vagy nem jutunk hozzá, jobb híján a fent sorolt elvek szerint próbáljuk önmagunkat képezni.
2013. február 6., szerda
@Hilton Prague
Szeretek szállodában lakni. Azt az egy dolgot leszámítva, hogy nincsenek mellettem, akikhez tartozom.
A hotelben minden rendben van. Frissen vetett ágy, bekészített pipereszerek, csendesen duruzsoló légkondi...
Megfigyelem a várost, az embereket, mint egy tudós. Kívülállóként. Nem az én életem, nem az én nemzetem. Minden bajukat és erényüket objektíven vagy cinikusan, gőgösen vagy lelkesedve nézhetem. Elemezhetem őket.
Olyan a szálloda, mint egy űrhajó. Mint egy cella a Falanszterben, ahova a Mérnök, a társadalom tervezője és jobbítója visszavonulhat elmélkedni, hogy új gondolatokkal és ötletekkel bújjon elő.
Hilton Prague.
Csendes, félreeső környék a folyóparton, a forgalom zaja nem szűrődik ide, hatalmas átriuma diszkréten rejt ezernyi redőt, ahol üzletemberek várnak egymásra, vendégek a taxira, turistacsoportok az idegenvezetőre. A liftek fel-alá hullámzanak, mint egy óriás emésztőrendszere, mely a táplálékot hol lenyeli, hol felöklendezi, haladnak a parányi vendégek pillanatnyi céljuk felé.
A szobám tiszta, takaros, kényelemre optimalizált.
Kemény fekhellyel a közepén, vasalt, szorosan lepedő alá gyűrt takaróval, hatalmas plazmatévével a sarokban.
Beesem az ajtón, szédelgek a prágai sörtől, kábán megcélzom az ágyat. Ezúttal nem vétem el, nem zuhanok mellé, szemöldökömmel végighasítva az ágykeretet, hogy bugyogjon a vér. Fejjel előre a párnába roskadok, megszűnik a külvilág, mindegy, hogy Csehország, Vietnam vagy Mali, csak sodródom mély, másnaposságba torkolló, nyugtalan álomban.
Aktuális züllésemnek újabb tanúja akadt.
Üdvözöllek a listán, Hilton Prága.
A hotelben minden rendben van. Frissen vetett ágy, bekészített pipereszerek, csendesen duruzsoló légkondi...
Megfigyelem a várost, az embereket, mint egy tudós. Kívülállóként. Nem az én életem, nem az én nemzetem. Minden bajukat és erényüket objektíven vagy cinikusan, gőgösen vagy lelkesedve nézhetem. Elemezhetem őket.
Olyan a szálloda, mint egy űrhajó. Mint egy cella a Falanszterben, ahova a Mérnök, a társadalom tervezője és jobbítója visszavonulhat elmélkedni, hogy új gondolatokkal és ötletekkel bújjon elő.
Hilton Prague.
Csendes, félreeső környék a folyóparton, a forgalom zaja nem szűrődik ide, hatalmas átriuma diszkréten rejt ezernyi redőt, ahol üzletemberek várnak egymásra, vendégek a taxira, turistacsoportok az idegenvezetőre. A liftek fel-alá hullámzanak, mint egy óriás emésztőrendszere, mely a táplálékot hol lenyeli, hol felöklendezi, haladnak a parányi vendégek pillanatnyi céljuk felé.
A szobám tiszta, takaros, kényelemre optimalizált.
Kemény fekhellyel a közepén, vasalt, szorosan lepedő alá gyűrt takaróval, hatalmas plazmatévével a sarokban.
Beesem az ajtón, szédelgek a prágai sörtől, kábán megcélzom az ágyat. Ezúttal nem vétem el, nem zuhanok mellé, szemöldökömmel végighasítva az ágykeretet, hogy bugyogjon a vér. Fejjel előre a párnába roskadok, megszűnik a külvilág, mindegy, hogy Csehország, Vietnam vagy Mali, csak sodródom mély, másnaposságba torkolló, nyugtalan álomban.
Aktuális züllésemnek újabb tanúja akadt.
Üdvözöllek a listán, Hilton Prága.
2013. január 25., péntek
nem értjük a statisztikát
A "tudományos vizsgálatok igazolják", "tudósok összefüggést találtak" és hasonló kifejezések mögött olyan statisztika szerepel, amelynek szigorúságáról halványlila fingunk sincs.
Persze egy hírbe, sajtóanyagba nem fér bele a megfelelő tanulmány - arról nem is beszélve, hogy a részletek közlésével megtizedelődne az olvasótábor is.
De elgondolkodtatok-e már azon, hogy a Higgs-bozon megtalálásakor a CERN jelentős tudósai még csak arról beszéltek: "valószínűleg megvan", 5-szigma meg hasonló kifejezések keringtek, amelyek mind arra utaltak, hogy igen jó eséllyel megtalálták, amit kerestek, de van egy apró bizonytalanság, ami miatt még ingadoznak.
Rögtön leszögezem, hogy ez teljesen helyes, hiszen a modern fizika egyik jelentős kérdéséről van szó, amelynek egész világunkra hatása van.
Amikor azonban egy szokványos sajtóhírben szerepel következtetés, azt készpénznek vesszük, tényként kezeljük. Elolvassuk, és új tudásunkkal büszkén felvértezetten ilyeneket mondunk a csajunknak vagy a barátainknak:
"most olvastam, hogy az ásványvíz vesekövet okoz", "a gyakori kézmosás az impotencia jele", "te tudtad, hogy a kakaótól lúdtalpat lehet kapni?", "te tudtad, hogy a kakaó jó a lúdtalpra?", "és innen tudjuk, hogy a Föld banán alakú".
Nem csak hogy nincs energiánk és lehetőségünk a dolgok mélyére hatolni - ez az esetek többségében nem gond - de nem is értjük a statsiztikát.
Ez téged csupán annyiban kell érdekeljen, hogy amikor a fejedben elraktározod a cikk, hír tanulságát, akkor pontosan tudd, hogy végül is mit kell megjegyezned.
Álljon itt egy tipikus szövegű, fiktív példa:
1. Tudományos folyóiratban megjelentetett szakcikk:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz a kísérleti egerekben krisztumintáp adagolásakor 37,93%-os testtömegnövekedéshez vezetett, míg a kontrollcsoport ugyanezen táppal csak 14%-os testtömegnövekedést mutatott. Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz többlet-testtömegnövelő hatása 23,93 százalékpontos, 95%-os konfidenciaszint mellett.
Ettől még a tudósok is hidegrázást kapnának, persze ők azért értik a hasonló szövegeket. Nézzük, hogy a szakfolyóiratban közölt cikk hogyan lesz megszelídítve, míg eléri a bejelentés fázisát.
2. Sajtóközlemény:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz (vagyis brunzox, amely többek között egyes svájci csokoládéfajták szokásos állományjavító alapanyagainak prekurzora) a kísérletek tanúsága szerint felelős 24%-knyi testtömegnövekedés-többletért, az esetek 95%-ában.
Ebben már többek számára érthető a fogalmazás, az elsikkadt részeletek meg úgyse érdekelnek senkit. A szakújságírók (és az őket másoló kvázi-szakújságírók) elégedetten bólogatnak, és megírják a témával foglalkozó rovatokban a felfedezést.
3. Szakrovat:
A brunzox (alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz), a legtöbb svájci csokoládé egyik alapanyaga (állományjavító), közel 25%-os többlethízást eredményez (szinte minden esetben). Az elhízás pedig olyan súlyos, krónikus problémák kiemelt kockázati faktora, mint a szív- és érrendszeri panaszok, továbbá a..."
A szakcikkből felvilágosult nem szak- és nem kvázi-szak (közérthetőbben: mezei, avagy közönséges szürke) újságíró, akinek billentyűzetéből a pórnépet (azaz szinte mindannyiunkat) híréhségünk kielégítése végett tápláló bináris manna a kibertér etetővályúiba kifolyik, ilyenformán egyszerűsíti olvasói számára is befogadhatóvá a tudnivalókat.
4. (bulvár - sic!)hír
Tudósok nemrégiben megállapították, hogy a svájci csokikban (pl. Milka, Lindt, Toblerone) alkalmazott állományjavító (tudományos nevén: brunzoxigén) minden esetben hízáshoz, és közvetve infarktushoz, sőt, akár rákhoz vezet.
Elolvassuk, elszörnyülködünk, és továbbküldjük a cikket. (Régebben csak elmeséltük a tartalmát, ami a fejünkben ebből megmaradt.)
5. Amit megjegyzünk
TUDOMÁNYOS TÉNY: a csoki (a svájci tuti) rákot okoz. a csoki hízást okoz. a csoki infarktust okoz. az infarktus rákot okoz. a hízás rákot okoz. a rák infarktust okoz.
- - -
pedig az eredmények feltételei ilyenek voltak:
- egerekről szóltak, nem emberekről
- a brunzoxot nem csokiba rakták
- krisztumintápot adtak nekik
- a kontrollcsoport is hízott
Ez a folyamat nem csak azt illusztrálja, hogyan hígul fel a hír információtartalma (vagy: mosódik el a kontraszt); az játszik itt szerepet többek között, hogy a kihagyott és átalakított részek jelentőségét és jelentését a közlő vagy a befogadó oldalon nem ismerik fel.
Persze valami egyszerűsítés kell, a probléma csak az, hogy a fejünkben tényként raktározunk el valamit, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ha még arra emlékeznénk, hogy a hatásláncban:
csokigyártás (brunzox) - csokievés -elhízás - betegségek
van egy komponens, ami ESETLEG növel bizonyos kockázatokat, kicsit jobban járnánk.
(persze mindenki csak egy szintet olvas, értelmez, és a következő szintet származtatja - a forráshoz csak kevesen jutnak el.)
Maga a példa nem lényeges. Ám tényszerű tudásunk folyamatosan frissülő részének zömét ilyen módon alakítjuk ki. A hasonló típusú hírek információtartalmának torzulását elősegíti, hogy a statisztikai kijelentések értelmét nem ismerve eldobjuk azokat a jegyeket, amelyek segíthetnének különbséget tenni szezon és fazon között. Így megjegyzett "tudásunk" csodálatosan sokoldalú babona és tévhit-gyűjteménnyé válik. Szerencsére már nem szájhagyomány útján terjed az info, a forráshoz visszanyúlás lehetősége adva van.
Éljünk hát vele rendszeresen.
Persze egy hírbe, sajtóanyagba nem fér bele a megfelelő tanulmány - arról nem is beszélve, hogy a részletek közlésével megtizedelődne az olvasótábor is.
De elgondolkodtatok-e már azon, hogy a Higgs-bozon megtalálásakor a CERN jelentős tudósai még csak arról beszéltek: "valószínűleg megvan", 5-szigma meg hasonló kifejezések keringtek, amelyek mind arra utaltak, hogy igen jó eséllyel megtalálták, amit kerestek, de van egy apró bizonytalanság, ami miatt még ingadoznak.
Rögtön leszögezem, hogy ez teljesen helyes, hiszen a modern fizika egyik jelentős kérdéséről van szó, amelynek egész világunkra hatása van.
Amikor azonban egy szokványos sajtóhírben szerepel következtetés, azt készpénznek vesszük, tényként kezeljük. Elolvassuk, és új tudásunkkal büszkén felvértezetten ilyeneket mondunk a csajunknak vagy a barátainknak:
"most olvastam, hogy az ásványvíz vesekövet okoz", "a gyakori kézmosás az impotencia jele", "te tudtad, hogy a kakaótól lúdtalpat lehet kapni?", "te tudtad, hogy a kakaó jó a lúdtalpra?", "és innen tudjuk, hogy a Föld banán alakú".
Nem csak hogy nincs energiánk és lehetőségünk a dolgok mélyére hatolni - ez az esetek többségében nem gond - de nem is értjük a statsiztikát.
Ez téged csupán annyiban kell érdekeljen, hogy amikor a fejedben elraktározod a cikk, hír tanulságát, akkor pontosan tudd, hogy végül is mit kell megjegyezned.
Álljon itt egy tipikus szövegű, fiktív példa:
1. Tudományos folyóiratban megjelentetett szakcikk:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz a kísérleti egerekben krisztumintáp adagolásakor 37,93%-os testtömegnövekedéshez vezetett, míg a kontrollcsoport ugyanezen táppal csak 14%-os testtömegnövekedést mutatott. Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz többlet-testtömegnövelő hatása 23,93 százalékpontos, 95%-os konfidenciaszint mellett.
Ettől még a tudósok is hidegrázást kapnának, persze ők azért értik a hasonló szövegeket. Nézzük, hogy a szakfolyóiratban közölt cikk hogyan lesz megszelídítve, míg eléri a bejelentés fázisát.
2. Sajtóközlemény:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz (vagyis brunzox, amely többek között egyes svájci csokoládéfajták szokásos állományjavító alapanyagainak prekurzora) a kísérletek tanúsága szerint felelős 24%-knyi testtömegnövekedés-többletért, az esetek 95%-ában.
Ebben már többek számára érthető a fogalmazás, az elsikkadt részeletek meg úgyse érdekelnek senkit. A szakújságírók (és az őket másoló kvázi-szakújságírók) elégedetten bólogatnak, és megírják a témával foglalkozó rovatokban a felfedezést.
3. Szakrovat:
A brunzox (alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz), a legtöbb svájci csokoládé egyik alapanyaga (állományjavító), közel 25%-os többlethízást eredményez (szinte minden esetben). Az elhízás pedig olyan súlyos, krónikus problémák kiemelt kockázati faktora, mint a szív- és érrendszeri panaszok, továbbá a..."
A szakcikkből felvilágosult nem szak- és nem kvázi-szak (közérthetőbben: mezei, avagy közönséges szürke) újságíró, akinek billentyűzetéből a pórnépet (azaz szinte mindannyiunkat) híréhségünk kielégítése végett tápláló bináris manna a kibertér etetővályúiba kifolyik, ilyenformán egyszerűsíti olvasói számára is befogadhatóvá a tudnivalókat.
4. (bulvár - sic!)hír
Tudósok nemrégiben megállapították, hogy a svájci csokikban (pl. Milka, Lindt, Toblerone) alkalmazott állományjavító (tudományos nevén: brunzoxigén) minden esetben hízáshoz, és közvetve infarktushoz, sőt, akár rákhoz vezet.
Elolvassuk, elszörnyülködünk, és továbbküldjük a cikket. (Régebben csak elmeséltük a tartalmát, ami a fejünkben ebből megmaradt.)
5. Amit megjegyzünk
TUDOMÁNYOS TÉNY: a csoki (a svájci tuti) rákot okoz. a csoki hízást okoz. a csoki infarktust okoz. az infarktus rákot okoz. a hízás rákot okoz. a rák infarktust okoz.
- - -
pedig az eredmények feltételei ilyenek voltak:
- egerekről szóltak, nem emberekről
- a brunzoxot nem csokiba rakták
- krisztumintápot adtak nekik
- a kontrollcsoport is hízott
Ez a folyamat nem csak azt illusztrálja, hogyan hígul fel a hír információtartalma (vagy: mosódik el a kontraszt); az játszik itt szerepet többek között, hogy a kihagyott és átalakított részek jelentőségét és jelentését a közlő vagy a befogadó oldalon nem ismerik fel.
Persze valami egyszerűsítés kell, a probléma csak az, hogy a fejünkben tényként raktározunk el valamit, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ha még arra emlékeznénk, hogy a hatásláncban:
csokigyártás (brunzox) - csokievés -elhízás - betegségek
van egy komponens, ami ESETLEG növel bizonyos kockázatokat, kicsit jobban járnánk.
(persze mindenki csak egy szintet olvas, értelmez, és a következő szintet származtatja - a forráshoz csak kevesen jutnak el.)
Maga a példa nem lényeges. Ám tényszerű tudásunk folyamatosan frissülő részének zömét ilyen módon alakítjuk ki. A hasonló típusú hírek információtartalmának torzulását elősegíti, hogy a statisztikai kijelentések értelmét nem ismerve eldobjuk azokat a jegyeket, amelyek segíthetnének különbséget tenni szezon és fazon között. Így megjegyzett "tudásunk" csodálatosan sokoldalú babona és tévhit-gyűjteménnyé válik. Szerencsére már nem szájhagyomány útján terjed az info, a forráshoz visszanyúlás lehetősége adva van.
Éljünk hát vele rendszeresen.
kreativitás 1
az elme a Gestalt-irányzat szerint törekszik formákba és rendbe szervezni nem csak az észlelt, de az elképzelt dolgokat is.
Egy-egy összetettebb formából sokan ugyanazokat a "modulokat", sémákat ragadjuk ki.
Ha újat, kreatívat akarunk létrehozni, a szokásos alakokat meg kell változtatnunk. Ehhez tudnunk kell, milyen szabályokat azonosított a Gestalt-pszichológia, mert így érhetjük tetten, hol kell beavatkozni a folyamatba.
A különféle kreativitásserkentő módszerek (think outside the box, Bono's 6 hats) is hasonlóra törekszenek.
Felismerésnél a bottom-up (alkotóelemek, primitívek felől az absztrakt, komplex irányba haladó), valamint top-down (a kontextusból az alkotóelemek megjelenését valószínűsítő) irányok erősítik a köztes absztrakciós rétegben "felismert" elemeket.
A kontextusban érvénytelen vagy szokatlan elhelyezés "kreatív"-ként, újszerűként jelenik meg, az elme számára nehezebb feladatot ad, nem kényelmesen, triviálisan, "igen, odaillik" módon, hanem plusz feldolgozási feladatként jelenik meg, energiákat köt le, de ez pezsdítőleg hat ránk, izgalmas, nincs még rá sémánk, tehát sémakészítési feladatot, értelmezést, rejtvényt jelent, és ha sikerült sok sémát mozgósítani (tehát valamennyire - távolról - sémákhoz kapcsolható; nem jó a teljesen kaotikus, semmire sem emlékeztető), akkor apró "aha"-élményekkel jutalmaz.
Egy-egy összetettebb formából sokan ugyanazokat a "modulokat", sémákat ragadjuk ki.
Ha újat, kreatívat akarunk létrehozni, a szokásos alakokat meg kell változtatnunk. Ehhez tudnunk kell, milyen szabályokat azonosított a Gestalt-pszichológia, mert így érhetjük tetten, hol kell beavatkozni a folyamatba.
A különféle kreativitásserkentő módszerek (think outside the box, Bono's 6 hats) is hasonlóra törekszenek.
Felismerésnél a bottom-up (alkotóelemek, primitívek felől az absztrakt, komplex irányba haladó), valamint top-down (a kontextusból az alkotóelemek megjelenését valószínűsítő) irányok erősítik a köztes absztrakciós rétegben "felismert" elemeket.
A kontextusban érvénytelen vagy szokatlan elhelyezés "kreatív"-ként, újszerűként jelenik meg, az elme számára nehezebb feladatot ad, nem kényelmesen, triviálisan, "igen, odaillik" módon, hanem plusz feldolgozási feladatként jelenik meg, energiákat köt le, de ez pezsdítőleg hat ránk, izgalmas, nincs még rá sémánk, tehát sémakészítési feladatot, értelmezést, rejtvényt jelent, és ha sikerült sok sémát mozgósítani (tehát valamennyire - távolról - sémákhoz kapcsolható; nem jó a teljesen kaotikus, semmire sem emlékeztető), akkor apró "aha"-élményekkel jutalmaz.
aggregátumok korszaka
- A megérzései alapján dönt? - hitetlenkedett az újságírónő. Az Extremistan Daily riportere fél órát kapott Christől az interjúra, ami ritkaságszámba ment, mert - lévén Zuckerberg után az első tventiédzser, akinek cége rekordidő alatt nőtt milliárdos topvállalattá - 24 órájának minden egyes percéért százával versenyeztek.
- Ühüm - bólintott Chris. Mályvacukorral volt tele a szája. Az öngyújtója lángjával pörkölte, és a lágyuló, karamellbarna édességet forrón tömte a szájába. Hetente háromszor szerzett így elsőfokú égési sérüléseket.
Az újságíró türelmetlenül feszengett, míg Chris a csámcsogással foglalkozott.
- Maga azt képzeli - jelentette ki Chris, miközben újabb darabot tartott a tűz fölé - hogy a legjobb döntéseket akkor hozzuk, ha számtalan adatot meg irdatlanul komplex formulákat használunk, amelyek a lehetőségek minden aspektusát átölelik, és rettentő sebességű szuperkompjúterekkel elemzéseket végzünk, hogy megragadhatóvá tegyük azt a bonyolultságot, amelyben mozognunk kell. Bizonyos esetekben ez így is van. De ha a komplexitás elér egy kritikus mértéket, a folyamatok ilyen módon már nem jelezhetők előre. Hallott már a káoszról?
- Az életem maga is az - motyogta a riporter. - A barátom lelépett a fitneszedzőmmel, a kutyám bélcsavarodásban megdöglött, anyám rákos, a nyugdíjalap, amibe fektetek, csődbe ment, a húgom terhes egy tehetségtelen, narkós szobrásztól, a kocsimat elszállították, mert állítólag tilosban parkoltam, és ha nem adom le az interjút este hatig, lapátra kerülök.
- A káosz, és az ahhoz hasonló dinamikus rendszerek egyik fontos jellemzője a paraméterérzékenységből következő előrejelezhetetlenség. - Chris az íróasztalra ült, lába majdnem összeért a nőével. - A bemenő adatokban jelentkező csekély eltérés a kimenetben drasztikus különbségeket okoz. Hiába a legfejlettebb számítógép és a legfinomabb felbontású mérési módszer, ha a hibahatáron belüli lehetőségek mindegyike minőségileg eltérő eredményre vezet. A döntések, amelyekkel én foglalkozom, kiszámíthatatlan jelenségekhez kapcsolódnak. Minden mérés és számítás értelmetlen. A tudomány módszerei itt eleve kudarcra vannak ítélve.
- Nem hisz a tudományban? - tudakolta a lány.
- Más az érvényességi területe. Amit maga tudománynak nevez, az validálható összegyűjtött tudás. Hozzásegít egy-egy jelenség részleteinek a megértéséhez, és bizonyos fokig az előrejelzésekhez. Amíg nem értjük a modelleket, ezotériának vagy babonának tituláljuk őket. Nem tűrjük az ellentmondást, a túlzott varianciát, az akauzalitást. Amikor a tudomány egy jelenséget már finom felbontású modellekké tud szétcincálni, ezekből egyre komplexebb sémákat kezd gyúrni, hogy megközelítse a valóságot. Az én módszerem nem darabol, nem rak össze. Abban hiszek, hogy a megérzésem a legjobb aggregátum. Minden mérhető és nem mérhető paramétert a lehető legjobb súlyozással összesít. Csak az van benne, ami fontos, de semmi lényeges nem hiányzik. Mindent a helyén kezel, anélkül, hogy a részleteket ismerném. Nem redukálok, nem integrálok. Az egészre pillantok, és az első ösztönös választ fogadom el.
- Ne haragudjon, de hihetetlen, hogy ez a módszer a véletlennél sikeresebb eredménnyel járjon.
- Kezdetben nem is ment jól. Főleg akkor, amikor kevertem a redukcionizmussal. Aztán egyre inkább rá hagyatkoztam, és kezdtek bejönni a dolgok. Nézzen csak körül. A semmiből indultunk, és most a világ legjelentősebb vállalatai közé tartozunk. Ez nem elég bizonyíték?
- Nehéz ellenérvet találnom. Elnézést, kicsit melegem van. - A nő levette a pulóverét. - Semmi magyarázat, semmi felismert oksági összefüggés, és mégis lehet, hogy működik. Ritka jelenség.
- Épp ellenkezőleg. Tele van ilyesmivel az életünk, és néha hajlandóak vagyunk alkalmazni is. Az érzelmek az ősidőktől kezdve ezt a logikát követik. Azokra is hallgatok.
- És mit súgnak az aggregátumai rólam? - kérdezte a lány, és közelebb lépett. - Leadom este hatig az interjút?
- Le - válaszolta mosolyogva Chris. - És azt is súgják, hogy előléptetésre számíthat, mert este héttől a Hiltonban megcsinálja az exkluzív folytatást is.
- Ühüm - bólintott Chris. Mályvacukorral volt tele a szája. Az öngyújtója lángjával pörkölte, és a lágyuló, karamellbarna édességet forrón tömte a szájába. Hetente háromszor szerzett így elsőfokú égési sérüléseket.
Az újságíró türelmetlenül feszengett, míg Chris a csámcsogással foglalkozott.
- Maga azt képzeli - jelentette ki Chris, miközben újabb darabot tartott a tűz fölé - hogy a legjobb döntéseket akkor hozzuk, ha számtalan adatot meg irdatlanul komplex formulákat használunk, amelyek a lehetőségek minden aspektusát átölelik, és rettentő sebességű szuperkompjúterekkel elemzéseket végzünk, hogy megragadhatóvá tegyük azt a bonyolultságot, amelyben mozognunk kell. Bizonyos esetekben ez így is van. De ha a komplexitás elér egy kritikus mértéket, a folyamatok ilyen módon már nem jelezhetők előre. Hallott már a káoszról?
- Az életem maga is az - motyogta a riporter. - A barátom lelépett a fitneszedzőmmel, a kutyám bélcsavarodásban megdöglött, anyám rákos, a nyugdíjalap, amibe fektetek, csődbe ment, a húgom terhes egy tehetségtelen, narkós szobrásztól, a kocsimat elszállították, mert állítólag tilosban parkoltam, és ha nem adom le az interjút este hatig, lapátra kerülök.
- A káosz, és az ahhoz hasonló dinamikus rendszerek egyik fontos jellemzője a paraméterérzékenységből következő előrejelezhetetlenség. - Chris az íróasztalra ült, lába majdnem összeért a nőével. - A bemenő adatokban jelentkező csekély eltérés a kimenetben drasztikus különbségeket okoz. Hiába a legfejlettebb számítógép és a legfinomabb felbontású mérési módszer, ha a hibahatáron belüli lehetőségek mindegyike minőségileg eltérő eredményre vezet. A döntések, amelyekkel én foglalkozom, kiszámíthatatlan jelenségekhez kapcsolódnak. Minden mérés és számítás értelmetlen. A tudomány módszerei itt eleve kudarcra vannak ítélve.
- Nem hisz a tudományban? - tudakolta a lány.
- Más az érvényességi területe. Amit maga tudománynak nevez, az validálható összegyűjtött tudás. Hozzásegít egy-egy jelenség részleteinek a megértéséhez, és bizonyos fokig az előrejelzésekhez. Amíg nem értjük a modelleket, ezotériának vagy babonának tituláljuk őket. Nem tűrjük az ellentmondást, a túlzott varianciát, az akauzalitást. Amikor a tudomány egy jelenséget már finom felbontású modellekké tud szétcincálni, ezekből egyre komplexebb sémákat kezd gyúrni, hogy megközelítse a valóságot. Az én módszerem nem darabol, nem rak össze. Abban hiszek, hogy a megérzésem a legjobb aggregátum. Minden mérhető és nem mérhető paramétert a lehető legjobb súlyozással összesít. Csak az van benne, ami fontos, de semmi lényeges nem hiányzik. Mindent a helyén kezel, anélkül, hogy a részleteket ismerném. Nem redukálok, nem integrálok. Az egészre pillantok, és az első ösztönös választ fogadom el.
- Ne haragudjon, de hihetetlen, hogy ez a módszer a véletlennél sikeresebb eredménnyel járjon.
- Kezdetben nem is ment jól. Főleg akkor, amikor kevertem a redukcionizmussal. Aztán egyre inkább rá hagyatkoztam, és kezdtek bejönni a dolgok. Nézzen csak körül. A semmiből indultunk, és most a világ legjelentősebb vállalatai közé tartozunk. Ez nem elég bizonyíték?
- Nehéz ellenérvet találnom. Elnézést, kicsit melegem van. - A nő levette a pulóverét. - Semmi magyarázat, semmi felismert oksági összefüggés, és mégis lehet, hogy működik. Ritka jelenség.
- Épp ellenkezőleg. Tele van ilyesmivel az életünk, és néha hajlandóak vagyunk alkalmazni is. Az érzelmek az ősidőktől kezdve ezt a logikát követik. Azokra is hallgatok.
- És mit súgnak az aggregátumai rólam? - kérdezte a lány, és közelebb lépett. - Leadom este hatig az interjút?
- Le - válaszolta mosolyogva Chris. - És azt is súgják, hogy előléptetésre számíthat, mert este héttől a Hiltonban megcsinálja az exkluzív folytatást is.
2013. január 24., csütörtök
az már bánt,
ha nem kíváncsi rám
miért nem tart érdekesnek
miért nem értékelik a munkámat
miért állítanak félre
miért a kispadon ülök
miért ásítoznak, ha egy gondolatomat mesélem
már csak az adóhivatal érdeklődik irántam azaz a jövedelmem iránt
(de ők is csak addig míg van még jövedelmem)
miért nem tart érdekesnek
miért nem értékelik a munkámat
miért állítanak félre
miért a kispadon ülök
miért ásítoznak, ha egy gondolatomat mesélem
már csak az adóhivatal érdeklődik irántam azaz a jövedelmem iránt
(de ők is csak addig míg van még jövedelmem)
ne akard bizonygatni,
hogy okosabb
szebb
erősebb
ügyesebb -
JOBB
vagy nálam.
Ha gyengébbnek érzed magad,
akkor se nyalizz
az ember sokdimenziós
maradjunk, akik vagyunk:
egyaránt értékesek
szebb
erősebb
ügyesebb -
JOBB
vagy nálam.
Ha gyengébbnek érzed magad,
akkor se nyalizz
az ember sokdimenziós
maradjunk, akik vagyunk:
egyaránt értékesek
2013. január 3., csütörtök
Sweet beer don't tease me
What is this harsh, uncomfortable desire
For the gingerly blonde, sparkling bubbles?
All time faithful companion, thee,
Cheer me up, sweep my mem'ries away
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
Come, sing me your lullaby
Cast your magic on me once again
Turn my bitter tears to salty spit
Develop my grin to a smile
Obscure my consciousness
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
Come, sing me your lullaby
My face melts down gradually
My blood blossoms into golden ale
I cease existing in human form
My skin becomes misty and pale
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
Come, sing me your lullaby
All my desires vanish slowly
I fade to blonde, bubbly and cool
This metamorphosis is my last feeling
I still long for you I'm still your fool
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
And help me finally, help me sleep
Help me please so i can sleep
For the gingerly blonde, sparkling bubbles?
All time faithful companion, thee,
Cheer me up, sweep my mem'ries away
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
Come, sing me your lullaby
Cast your magic on me once again
Turn my bitter tears to salty spit
Develop my grin to a smile
Obscure my consciousness
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
Come, sing me your lullaby
My face melts down gradually
My blood blossoms into golden ale
I cease existing in human form
My skin becomes misty and pale
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
Come, sing me your lullaby
All my desires vanish slowly
I fade to blonde, bubbly and cool
This metamorphosis is my last feeling
I still long for you I'm still your fool
Sweating cool glass
Lively bubble-fur hat
Cherish my lips, throat and mind
And help me finally, help me sleep
Help me please so i can sleep
a harcművészetekről
nincs egyeduralkodó stílus, amely jobb bármely másiknál
nincs legyőzhetetlen harcos
a titkokba bepillantani, még a legapróbb igazságig eljutni is csak az lehet képes, aki teljes odaadással gyakorolja a művészetet
a hegyre feljutni számos úton lehet, egyik-másik rögösebb, van, amelyik szebb kilátást nyújt,
de bármelyiken, amikor felfelé tartasz, a lábad erősödik, a szellemed eltökéltebbé válik, fejlődsz jellemben. minél nehezebb az akadály, annál többet tanulsz
az egyik stílus erősíti a lábat
a másik a hajlékonyságban bízik
a harmadik szerint a kulcs az erő
a negyedik a gyorsaságot hangsúlyozza
én a saját utamat keresem.
nem akarlak meggyőzni.
csak azt kutatom, amiről én lehetek meggyőződve.
(és lehet, hogy az neked kamu vagy zagyvaság.)
a szorgalmas gyakorlással edzem testemet,
minden csepp verejték egy apró lépés a hegyi úton.
a harc művészete elsősorban annak megtanulása, hogyan győzhetjük le önnön csüggedésünket
a belső akadályok elgördítéséhez csupán demonstrációs eszköz a külvilágban megtestesített ellenfél
a legmagasabb fokozat a belső harcos kiképzése, és ha az mesteri szintre jutott, megszűnik a különbség külső és belső, jó és rossz, van és nincs között, és a jin és jang egybeolvad.
nincs legyőzhetetlen harcos
a titkokba bepillantani, még a legapróbb igazságig eljutni is csak az lehet képes, aki teljes odaadással gyakorolja a művészetet
a hegyre feljutni számos úton lehet, egyik-másik rögösebb, van, amelyik szebb kilátást nyújt,
de bármelyiken, amikor felfelé tartasz, a lábad erősödik, a szellemed eltökéltebbé válik, fejlődsz jellemben. minél nehezebb az akadály, annál többet tanulsz
az egyik stílus erősíti a lábat
a másik a hajlékonyságban bízik
a harmadik szerint a kulcs az erő
a negyedik a gyorsaságot hangsúlyozza
én a saját utamat keresem.
nem akarlak meggyőzni.
csak azt kutatom, amiről én lehetek meggyőződve.
(és lehet, hogy az neked kamu vagy zagyvaság.)
a szorgalmas gyakorlással edzem testemet,
minden csepp verejték egy apró lépés a hegyi úton.
a harc művészete elsősorban annak megtanulása, hogyan győzhetjük le önnön csüggedésünket
a belső akadályok elgördítéséhez csupán demonstrációs eszköz a külvilágban megtestesített ellenfél
a legmagasabb fokozat a belső harcos kiképzése, és ha az mesteri szintre jutott, megszűnik a különbség külső és belső, jó és rossz, van és nincs között, és a jin és jang egybeolvad.
egy férfi vallomása (fültanúja voltam)
"... bár szeretem, mégis furcsa módon hatnak rám a hüvelyesek: elég egy kevéske, és alhasi tájékon feszülő érzések törnek rám, melyek csak bonyolult módon enyhíthetők."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)