A minap a következő dialógusnak voltam tanúja. Egy éretlenebbforma és egy éretebb kinézetű úriember értekezett. Az ifjabbszerű tamáskodott.
- Mi van az abszolút nulla alatt?
- Semmi. Ez is olyasmi, ami a fizika szerint nincs.
- De ha mondjuk a nulla Kelvin az abszolút leghidegebb, akkor lehet, hogy pont alatta egy kicsivel, tőle balra, a végtelen forró van. Mint egy kör, amelyen kijelölsz egy kezdőpontot, és onnan egyik irányba haladva nőttön-nő a mért mennyiség, de végül eljutsz a kör kezdetéhez a túloldalról.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Itt van, ugye, a nagy bumm. Semmiből valami, táguló és kihűlő világegyetem, aztán vagy leáll a folyamat sohanapján, vagy eljön a nagy reccs. Ha az abszolút hideg és a végtelen forró egy pontban találkozik, az, hogy e találkozásnál a kihűlő világ csak közelíti a nullát vagy átbillenve rajta, a végtelen forróba kerülve, újra bummol, talán egész apró dolgokon múlik. Mint például a mi beszélgetésünk. Vagy a legendás pillangók szárnyverdesése.
- Nem igazán tudlak követni.
- Mi van, ha ez a nagy elmélet hiányzó láncszeme?
- Ugyan - legyintett a tapasztaltabb. - Nincs járatlan út. Bármerre lépsz, valaki lényeges volt már ott előtted: a görögök, Galilei, vagy Einstein. Te csak ne ugrálj, maradj inkább otthon.
