shr. Búshr. hsziehszie.
ennél kicsit magasabbra kell tennem a lécet.
2013. május 10., péntek
Pivoscore
Azt kell mondanom, hogy ez bámulatosan lett kitalálva.
Én egyre jobban kezdek hinni benne.
Persze nem véletlen, humán szőrmók vigyori barátom nagyon okos, és még gondolkodni is merészel!
Én egyre jobban kezdek hinni benne.
Persze nem véletlen, humán szőrmók vigyori barátom nagyon okos, és még gondolkodni is merészel!
mai ebéd
a szőrmók vigyori és a nemtehetrólahogyilyenazarcberendezése közé ültem. velem szemben a szőke, srégen a vörösből barnává változó.
Megint ráébredtem, hogy a cégben igazából az embereket szeretem.
Megint ráébredtem, hogy a cégben igazából az embereket szeretem.
a túlvilágon
mindenkienk jónak kell majd lennie.
Nem kényszerből, hanem egyszerűen mindenki jóként fog viselkedni. nem lesz alternatíva.
Aki már az evilágon is jó, annak az maga lesz a mennyország. végre mindenki úgy viselkedik, ahogy az helyes és istennek tetsző.
Aki az evilágon gonosz, annak az maga lesz a pokol. Ösztöneivel és késztetéseivel ellentétesen fog cselekedni, ez állandó feszültséggel kínozza majd.
Aki az evilágon gyarló, botladozó ember, kinek puttonya alaposan ki van bélelve bűnökkel, annak sem lesz természetes a jóság, de mivel nem menthetetlen, hosszabb-rövidebb kínlódás után megbékél a jóság kényszerével, kiég belőle a rossz.
Nincs szükség tehát a háromosztatú világképre, működik az kétfelé hasítva is.
Nem kényszerből, hanem egyszerűen mindenki jóként fog viselkedni. nem lesz alternatíva.
Aki már az evilágon is jó, annak az maga lesz a mennyország. végre mindenki úgy viselkedik, ahogy az helyes és istennek tetsző.
Aki az evilágon gonosz, annak az maga lesz a pokol. Ösztöneivel és késztetéseivel ellentétesen fog cselekedni, ez állandó feszültséggel kínozza majd.
Aki az evilágon gyarló, botladozó ember, kinek puttonya alaposan ki van bélelve bűnökkel, annak sem lesz természetes a jóság, de mivel nem menthetetlen, hosszabb-rövidebb kínlódás után megbékél a jóság kényszerével, kiég belőle a rossz.
Nincs szükség tehát a háromosztatú világképre, működik az kétfelé hasítva is.
atomfilm
A sztori bugyuta.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?
Hát pl. én.
Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.
Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.
Gratulálok a kutatóknak, kezdve Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?
Hát pl. én.
Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.
Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.
Gratulálok a kutatóknak, kezdve Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.
2013. május 1., szerda
buddhista templom
Áll némán a szobor.
Kívül reked a múló időn.
Átnéz Kronoszon.
A zarándok eléül, imádkozik.
Meditáció közben az ő ideje is Kairosszá merevedik.
Eónok repülnek.
A pillangó szárnyverdesése, a futkározó gyerekek, a csobogó patak odakint él.
A templom légköre örök.
Kívül reked a múló időn.
Átnéz Kronoszon.
A zarándok eléül, imádkozik.
Meditáció közben az ő ideje is Kairosszá merevedik.
Eónok repülnek.
A pillangó szárnyverdesése, a futkározó gyerekek, a csobogó patak odakint él.
A templom légköre örök.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)