mert ha tökéletes lennél, akkor
könnyű lenne szeretni, olyan magától értetődő
mint a lélegzés.
De, hogy eltérsz az ideálistól
Az, amit látok benned, egyedi,
(Így, ilyenként csak Te vagy)
Az az erőfeszítés, hogy megszeressem hibás
Kezed, arcod, viselkedésed, jellemed
Mind az én befektetésem, értékes,
Nem magától jött, megdolgoztam érte.
Aki tökéletes, imádható, mint egy isten,
De a szeretetet akkor éljük át igazán,
Ha nem csak úgy az ölünkbe pottyan,
Ha folyton adni kell valami erőt, némán, magunkból
(erre mondta tán Szőrmók, hogy meg kell dolgozunk a szerelemért, de lehet, hogy nem).
Amikor az emberiségre nézünk, a sok gyarlóságra,
Akkor felfoghatjuk az isteni szeretet végtelenségét
(Mert másképp nem jön ki az egyenlet).
Na és ennek egy redukált vetületét érzi át, aki szeret,
És ez folyománya annak, hogy nem vagyunk hibátlanok.
Köszönöm neked a tökéletlenségedet.
