Olyan fájlkezelő kéne,

amelyben egy nagy ömlesztett halmazban címkék alapján tudnék a fájljaimban keresni.
A mostani fájlkezelőkben:
- vagy tudom, melyik mappában tároltam el, amire szükségem van, és odanavigálva előveszem
- vagy indítok egy keresést, ami sokáig tart
- vagy valami jó kis Google Desktop Search motorral segítek magamon, ami viszont sok helyet foglal, és nem villámgyors (cserében viszont mindenre rákeres)

Ha a fájlokhoz tudnék hozzábiggyeszteni címkéket, akkor címkekombinációkat lehetne beállítani a search funkciónál, és az annak megfelelők adnák a találati halmazt. Tulajdonképpen egy adatbázisról beszélünk, ahol minden tartalom mellett szerepelnek a címkék attribútumként (illetve egy hivatkozás a címkékre).
Ezzel az erővel a fájlok fizikai tárolásánál a mappa szükségtelenné is válik, használhatunk egyszintű könyvtárszerkezetet, ami (ld. pl. AS/400 egyszintű tár) sokkal gyorsabb is lehet, mint a mostani megoldásaink.

Vajon létezik-e már ilyen megoldás?

- - -

Rajtam például sokszor kifog az a feladat, hogy meg kell találnom régi doksikat, de csak halvány fogalmaim vannak róla, hogy vajon hol tárolhattam, és mihez kapcsolódhatott. A mappákba egyesével kell bemásznom, rendezgetnem, keresgélni stb. Többnyire kudarccal végződik egy ilyen művelet.
Címkékkel könnyebb lenne a dolgom, ráadásul a címkéket elő is vehetem, csoportosíthatom, válogathatok közülük sít.

Létezik egyáltalán már ilyen megoldás? Én kipróbálnám.

(van ugyan Pinterest meg Delicious amik picit hasonló filozófiájúak, de azok a weben működnek.)

örökélet

re nem azért lesz szükség, mert az ember ősi vágya meghosszabbítani a tapasztalásnak és az örömök átélésének az éveit.

Elsősorban azért kell, hogy tovább tudjunk fejlődni.
Annyi tudást hámozunk ki ugyanis a körülöttünk levő világból, hogy az ember korlátozott feldolgozási kapacitásával nem elég egy emberöltő, hogy összeálljon egy fejben a sok felhalmozott információ egységes tudássá.

A reneszánsz idején egy intelligens, jómódú középkorú férfi már minden tudással rendelkezhetett, ami akkoriban rendelkezésre állt.
A 20. század elején a legnagyobb koponyák elérhették ezt az állapotot idősebb korukra.
A 20. század végétől már csak specialisták vannak, akik "minden" tudást ismernek a szakterületükről, őket közvetítők segítségével lehet működőképes munkacsoportban dolgotatni.

Most annyi adat érkezik, annyi információhoz jutunk, annyi lehetőség volna a tudás finomítására, hogy az már ilyen módon nem kivitelezhető. Lassanként már a csoportok sem tudnak használhatót létrehozni, csak akkor, ha minden szükséges alaptudás összeáll az individuumok fekében is. Ehhez idő kell. Az emberélet pedig rövid, a szellemileg aktív szakasz még rövidebb.

Nincs más út, mint meghosszabbítani az életet, különben leáll a fejlődés.