volt egy költő, aki megírta a verseit, és amikor elkészültek, elégette őket.
Senkinek nem olvasta fel.
ismerek egy fotós fazont, aki napokig készül egy-egy képre, és amikor megvan, megnézi, de nem mutatja meg másnak, hanem viszi a cuccot, negatívostul, a darálóba.
Ezek a művészek nem a befogadó szórakoztatására alkotnak. Termelődik bennük valami, késztetést éreznek, hogy kiadják magukból, mert odabenn feszít.
A befogadó oldalra nagy ívben tesznek.
Olyan ez, mint ha a sok összezabált irodalmi ingeredet ki kéne hánynod. Olvasol, gondolkodzs, aztán kicsandázod.
Én is érzek néha ilyet, hogy van bennem valami, amit emésztgetek, aztán érzem, hogy most nagyon le kéne írni.
És ami kijön, arra rácsodálkozom, és - olvasóimmal egyetértünk ebben - azt mondom:
Ez mekkora nagy SZAR!
2012. április 18., szerda
2012. április 15., vasárnap
UFÓ-boncolás
kikerült a videó ami, álítólag a Roswelli idegenek boncolása.
álíthatom hogy, a videó KAMU! ÉN, ugyanis OTT VOLTAM!
Látam az idegen boncolást!
És a boncoláson, nem eggy idegen volt lyelen, hanem három!
Elindult a ködösíttés hogy, a köz véleményt össze zavarják, zavarjuk.
Mert nem jó ha, mindenki tudja hogy, vannak a földön kivüliek!!! Az a jó ha, aszt hiszik hogy, nincsennek.
USA kormány, és FBI-CIA, akarja így.
Ébredjetek!
Most, elmondom hogy, volt.
Este jöttek értünk fekete terep járókal.
Mert ugyanis én, mikrobilogus vagyok. akkor végesztem az egyetemen, az MIT-n. Ez 50-ben volt, és én 22 éves voltam. Évfolyam elsők egyike. Másik két társammal voltunk ot, a vezérkari főnökök is ot voltak. (most már tudjátok azt is hogy, nyolcvan elmúltam. még egészséges vagyok de nem tudom meddig. nem akarom ezt, a sírba, magammal vini eszt a nehéz terhet. már nincsen, veszteni valóm nyilvánoságra hozzom a TITKOT!!!)
És az egyik földön kívüli még élt! Borzalmasan öszevisza volt verve, tele volt sérülésekkel és, megvolt bilinccselve. De nem akart beszélni!
És van egy vegyi anyag amit, csak úgy nevezik hogy "The Truth Serum", asziszem magyarul ez "igazság koktél". Ennek, volt egy kisérleti változata, nátrium-benzoát-pentathon (olyan anyag amit simán othon is elő tudnátok álítani, mert, meg lehet hozá veni a patikában meg a boltba a hozávaló katt, de ne várjátok el hogy, most, elmongyam mert ez most it nem aról szól).
Az igazság koktélra persze megeredt a nyelve a kis fickónak - igen kicsi kissebb volt mint, egy méter.
Elösször nem tudot angolul rendessen, német accentussa volt, de tele pátiával rá bírtuk az eggyütt müködésre.
Eggy tábornok, volt ott ö tanitgatta.
A roswelli kis idegen elmonta a truthserum hatása alat hogy, ök hárman, fel deritök voltak de nem katonai hanem keresekedelmi. Mert az ö bojgolyuk, ami közel van nagyon közel csak nem látszik mert takarásba van, az ö bojgolyuk kimerül és újj kereskedelemre van szükség de félnek, a barátságtalan civilizációktol mert már egyszer mekszívták.
A beszélgetés többi részét mi már nem halotuk, mert kiparancsoltak minket a szomszédos laboratoriumba, ahol megkelet vizsgálnia másik két hula idegen boncolt szerveit és börét.
de közbe meg halotuk hogy az mi tábornokunk, meg vadul üvöltözik vele és püfölés hangját halatszot meg sirás. de szokatlan siras volt mint eggy oroszlánbömbölése, és eggy gyereknyafogása eggyüt.
És utána kijöt a tábornok és intett az eggyik fegyveres örnek aki, elöhuzott eggy furcsa és vastagab hengeresen végzödö pisztojyt, bement és magára zárta az ajtot. nagyon halk pukkanás szürödött ki az ajton és azután a kis idegen nyafogása már nem halatszot.
mi közben megvégeztük az elemzést, aztán hoztak még újjab börszövetet és szerveket is de ezek, sokal frisebek voltak még szinte éltek.
Nem árulok el titkot ha elmondom hogy miután kiszedték a kisfickóbol amit tudniakartak hát, nem hagyták hogy, megpucoljon hanem eltakaritották. Ere nincsen bizonyitékom de megérzés.
A börszövet egyébként - mert biologus szemmel nagyon érdekes volt az eset - kétéltübör és növényi börszövet sajátságaibol táplálkozot. Rengetek légnyilást, porust tartalmazot és jol körülhatároltan klorofill-szerü molekulákat is. gyanitom, hogy mindenféle légkörben tudnak lélegezni, töbféle gázcserére képes a szervezetük nem csak oxigenre mint minálunk, és még a napfény hatására is képesek élni mint itt a nővényzet.
Inen tudom tehát hogy a videó hamis mert, ugyanis, eszt még nem montam, mert az idegenek a videón sokal nagyobak, akorák mint egy kisseb felnöt pedig, a valoságban nincsenek ekorák!
Tehát a Videó K A M U!!!
ÉBREDJETEKE TEHÁT!
Dr. John Siratk
PhD biology,
C.Med.
Ac.Dr.Hab
álíthatom hogy, a videó KAMU! ÉN, ugyanis OTT VOLTAM!
Látam az idegen boncolást!
És a boncoláson, nem eggy idegen volt lyelen, hanem három!
Elindult a ködösíttés hogy, a köz véleményt össze zavarják, zavarjuk.
Mert nem jó ha, mindenki tudja hogy, vannak a földön kivüliek!!! Az a jó ha, aszt hiszik hogy, nincsennek.
USA kormány, és FBI-CIA, akarja így.
Ébredjetek!
Most, elmondom hogy, volt.
Este jöttek értünk fekete terep járókal.
Mert ugyanis én, mikrobilogus vagyok. akkor végesztem az egyetemen, az MIT-n. Ez 50-ben volt, és én 22 éves voltam. Évfolyam elsők egyike. Másik két társammal voltunk ot, a vezérkari főnökök is ot voltak. (most már tudjátok azt is hogy, nyolcvan elmúltam. még egészséges vagyok de nem tudom meddig. nem akarom ezt, a sírba, magammal vini eszt a nehéz terhet. már nincsen, veszteni valóm nyilvánoságra hozzom a TITKOT!!!)
És az egyik földön kívüli még élt! Borzalmasan öszevisza volt verve, tele volt sérülésekkel és, megvolt bilinccselve. De nem akart beszélni!
És van egy vegyi anyag amit, csak úgy nevezik hogy "The Truth Serum", asziszem magyarul ez "igazság koktél". Ennek, volt egy kisérleti változata, nátrium-benzoát-pentathon (olyan anyag amit simán othon is elő tudnátok álítani, mert, meg lehet hozá veni a patikában meg a boltba a hozávaló katt, de ne várjátok el hogy, most, elmongyam mert ez most it nem aról szól).
Az igazság koktélra persze megeredt a nyelve a kis fickónak - igen kicsi kissebb volt mint, egy méter.
Elösször nem tudot angolul rendessen, német accentussa volt, de tele pátiával rá bírtuk az eggyütt müködésre.
Eggy tábornok, volt ott ö tanitgatta.
A roswelli kis idegen elmonta a truthserum hatása alat hogy, ök hárman, fel deritök voltak de nem katonai hanem keresekedelmi. Mert az ö bojgolyuk, ami közel van nagyon közel csak nem látszik mert takarásba van, az ö bojgolyuk kimerül és újj kereskedelemre van szükség de félnek, a barátságtalan civilizációktol mert már egyszer mekszívták.
A beszélgetés többi részét mi már nem halotuk, mert kiparancsoltak minket a szomszédos laboratoriumba, ahol megkelet vizsgálnia másik két hula idegen boncolt szerveit és börét.
de közbe meg halotuk hogy az mi tábornokunk, meg vadul üvöltözik vele és püfölés hangját halatszot meg sirás. de szokatlan siras volt mint eggy oroszlánbömbölése, és eggy gyereknyafogása eggyüt.
És utána kijöt a tábornok és intett az eggyik fegyveres örnek aki, elöhuzott eggy furcsa és vastagab hengeresen végzödö pisztojyt, bement és magára zárta az ajtot. nagyon halk pukkanás szürödött ki az ajton és azután a kis idegen nyafogása már nem halatszot.
mi közben megvégeztük az elemzést, aztán hoztak még újjab börszövetet és szerveket is de ezek, sokal frisebek voltak még szinte éltek.
Nem árulok el titkot ha elmondom hogy miután kiszedték a kisfickóbol amit tudniakartak hát, nem hagyták hogy, megpucoljon hanem eltakaritották. Ere nincsen bizonyitékom de megérzés.
A börszövet egyébként - mert biologus szemmel nagyon érdekes volt az eset - kétéltübör és növényi börszövet sajátságaibol táplálkozot. Rengetek légnyilást, porust tartalmazot és jol körülhatároltan klorofill-szerü molekulákat is. gyanitom, hogy mindenféle légkörben tudnak lélegezni, töbféle gázcserére képes a szervezetük nem csak oxigenre mint minálunk, és még a napfény hatására is képesek élni mint itt a nővényzet.
Inen tudom tehát hogy a videó hamis mert, ugyanis, eszt még nem montam, mert az idegenek a videón sokal nagyobak, akorák mint egy kisseb felnöt pedig, a valoságban nincsenek ekorák!
Tehát a Videó K A M U!!!
ÉBREDJETEKE TEHÁT!
Dr. John Siratk
PhD biology,
C.Med.
Ac.Dr.Hab
2012. április 12., csütörtök
Három szerelem
K. bőr.
Elmennék veled egy tetováló szalonba
Hogy örökre a bőröd alá varrassam magam.
N. Piercing
Hadd legyek a testékszered.
Rajtad kapaszkodnék.
Ott.
szeretnék hosszan örömöt okozni.
D. jinjang
Minket egy világ választ el egymástól.de ez nem azt jelenti hogy idegenek volnánk.
Hanem, ha megfogod a kezem, együtt fel tudjuk emelni az univerzumot.
2012. április 9., hétfő
back from barcelona
visszajöttem végül.
nem könnyű kivándorolni. nekem nem sikerült.
a ramblától nyugatra laktunk, két perc sétányira a Sant Josep piactól. A piacon - amely amúgy teljesen közönséges - a mi viszonyainkhoz szokott szem mesebeli terüljasztalkámnál érezheti magát. Na, nem a bőséges kínálat miatt, hanem azért, mert itt - az almát és citromot leszámítva - szinte minden más, mint ami nálunk kapható. Csupa ismeretlenség és újdonság, vagy olyasmi, amihez mi nem jutunk hozzá frissen, hisz odahaza nem terem.
A piac volt az egyik állandó színfolt, a rambla a másik, a metróhálózat a harmadik, kedvenc pakisztáni éttermünk, a Placa Reial délkeleti sarkától induló kis utcácskában megbúvó - szerintem valójában pénzmosással foglalkozó - kifőzde a negyedik.
A piacon hájas süteményt és gyümölcslét fogyasztottunk - "kettőt kettőért!" akcióban - ez utóbbi frissen facsart üdítő, szívószállal adják, többnyire két külön gyümölcs keveréke. Nekem a mangó+ananász, mangó+maracuya, ananász+kókusz jött be leginkább. Fagyit nem ettünk, egy gombóc 2.75 euró, igaz, a négygombócos csak 5.90.
Hideg volt ilyen drága fagyihoz.
Első nap lementünk a kikötőbe, a Mirador del Colóm előtt elsétáltunk, megnéztük a kikötői vámházat, és a parton kelet felé andalogva az óvárosban is bolyongtunk egy kicsit. Aztán - tekintve, hogy milyen széppé fejlődött az idő - elzarándokoltunk a Güell-parkhoz, megnézni, mit alkotott a jó öreg zseniális Gaudí bácsi Eusebio Güell tata megbízásából. A Gaudí-ház sem érdektelen, de az egész park, a történetével, formáival, biomorf stílusával szó szerint lenyűgöző, többször is vissza kell ide térni (valójában minden Barcelona-túrát ezzel kéne kezdeni). Az oszlopcsarnokok, a (mezozoikum sárkánygyíkjait idéző) kövületszerű hidak és támfalak, a szabályosan, egyszersmind rendszertelenül kitüremkedő sziklácskák, a csipkézett, simítatlan vakolat mind olyan élővé, természetes formájúva varázsolja a köveket, hogy folyton egy megelevenedésre kész Grimm-mesében érezhettem magam.
Bár a metróval egész közel lehet jutni, aki nem Vallcarca, hanem Lesseps felől közeledik (a főbejárat irányában), számítson kimerítő kaptatóra. A nyápicok kedvéért (én is közéjük tartozom, a sápatagok törzsébe, a kocsonyáncok rendjébe) van mozgólépcső a legkeményebb szakaszon. Mi ugyan Vallcarca állomáson szálltunk le, de ebédidő lévén egy tapas-bárt céloztunk meg, ami három háztömbbel és egy parkkal odébb volt. Miután a közeli téren leültünk egy kicsit - és elborzadtunk, hogy egy olyan híres városban, mint Barcelona, hogy lehet patkánytetem egy játszótéren -, felkerekedtünk, hogy elbaktassunk a kiszemelt étterembe. Én paellára (pallya) vágytam, a többiek másra, de amikor odaértünk, nem volt szabad asztal (egyébként a hely drága is volt). A közeli, nemrég nyílt pizzeriában kárpótoltuk magunkat: all you can eat and drink, 6 euró koponyánként.
A Güell-parkban ezernyien voltak, az idő is kényeztetett bennünket, barnító napsütésben, mégis hűs szellőben szundítottam egyet a hullámzó szélű tetőteraszon a piactér fölött. Imitt-amott egy-egy magyar szó is hallatszott, keleti turistacsoportok, osztálykiránduló britek, németül hangoskodó kisgyerekes családok tébláboltak mindenfelé, mi élveztük a tavaszi napot, és csodáltuk azt a fantasztikus kreativitást, amellyel Gaudí a szabálytalant rendszerré, a szemetet (törmelék csempét) értékké (művészi mozaikburkolattá) változtatta. (ez megint olyasmi, ami önmagában is legitimál minden Barcelona-utat: a mester szellemét szívhatja magába, kéznyomát láthatja lépten-nyomon, aki ide tér, a városnak szinte a levegője is egy - kifejező képzavarral - élő múzeum, amelyben temérdek, kimeríthetetlen inspirációt talál az erre fogékony.
A híres sárkánygyík a kert bejáratánál csorgatja a nyálát, a szájából kifolyó víz továbbítására a háromszintes szökőkútrendszer egyes szintjei között közlekedőedényeket alakítottak ki. A felsőbb szinten a lefolyó víz egy medencébe gyűlik, amelynek vízszintje mellmagasságban van, a medence mellett gyalogút, és ez alatt vezet át egy cső az alsóbb szint felső medencéjébe (ez látszólag ugyancsak mellmagasságban van a gyalogút mellett, de szintje egy szemernyit alacsonyabban van a lejtésnek megfelelő oldalon), és a víz innen tovább folyik lefelé.
Időközben annyira meleg lett, hogy kifelé menet fagyizni támadt kedvem, bár a gombóconkénti 5 eurót soknak éreztem. Nem lepődtem meg túlságosan, hogy a fagylaltnak és a szuveníreknek a lépésben mért távolsággal fordított arányban változott az ára, ahogy a legendás parktól egyre messzebb kerültünk.
Ki akar ma már filmes fényképezőgépet? A digitális kamerák világában az ember annyit kattintgathat, amennyit csak akar, a beállításokkal nem kell vesződni takarékosságra hivatkozva, és nem mulasztom el a pillanatot, amikor a kakaduk csipkelődése olyan durva, vérre menő veszekedéssé fajul, amely pirulásra késztetné a mexikói szappanoperák legparázsabb családi perpatvarait szerző forgatókönyvíróit is. Sikerült a park közelében fészkelő színes szárnyasok legrosszabb napjaiba bepillantanunk, s bár madárul nem értünk, kétség sem maradt, hogy az emberek világában ennyi tettlegesség karhatalmat és büntetőtörvénykönyvet vonna maga után. Higgyétek el, az ember nem is agresszív faj.
A délután a Varázslatos Szökőkút messze földön híres előadásának időpontjához igazodott. Már az interneten felderítettem, hogy este hétkor kezdődnek az előadások, az Espanyol megállóig mentünk metróval, ahol a hajdani bikaviadalok színhelyeként működő Arena állt, amelynek felújítása hat év alatt zajlott le, és amelyet egy omladozó emlékműből impozáns plázává változtattak. A tetőteraszon körben éttermek kaptak helyet, odabent üzletek és mozik tucatjai, és - ami egy városnézésre specializálódott turista számára a legfontosabb intézmények egyike (ezt most be kell vallanom férfiasan, kár is lenne tagadni) - vécé.
A téren végigsétálva időben érkeztünk a szökőkúthoz, helyet is foglaltunk a számos helyen, még a ramblán is megtalálható mozgatható köztéri padok egyikén, ám a turistahorda létszáma hiába növekedett folyamatosan, a produkció csak nem kezdődött, míg egy helyben árusító vendéglőstől meg nem tudtuk, hogy még a téli műsorrend érvényes, amely szerint vasárnap nincs attrakció. Cseppet elszontyolodva és áthűlve tértünk vissza a Liceu megállóhoz.
Az érkezés napján mindig dukál a megmerítkezés a helyi gasztronómiában. Én ezt egy paella-vacsora formájában képzeltem el, sangriával, kiváltképp, hogy már erősen sötétedett. Némi talpalás után sikerült abba az utcába bevergődnünk, ahol emlékeim szerint még Vaclavval tettünk hitet a spanyol vörösborok és tengeri herkentyűk mellett, bár az akkori étteremre már homályosan sem emlékeztem.
Jobb híján a Taller de Tapas előtt foglaltunk helyet (előtte megpróbáltuk a Santa Maria templomot megtekinteni, de gitárkoncertre készültek, ezért a templomszolga határozottan kitessékelt a főhajóból, ahol már csak néhányan ájtatoskodtak csendben), az egyre hűvösebbé váló estében - bár még mindig közel húsz fok volt - sürgősen meleg ételt akartunk vételezni. (Luis, kínai származású, szívélyes házigazdánk beszélt rá bennünket arra, hogy a kabátot hagyjuk odahaza: Meleg lesz, érvelt, és tényleg az volt, míg sütött a nap, csak arra nem számított sem ő, sem mi, hogy sokáig nem megyünk haza).
A Tapas-bár a sangriát gyorsan kihozta, de az ételeket frissen készítették, és bár a paella finom volt, amire előkerült a pincér (ugyanez érvényes a fizetésre is), a türelmetlenségtől kinőttük a nadrágunkat. A fizetésnél egyébként már annyira mérgesek voltunk amiatt, hogy sokadik intésünkre sem jön oda, hogy egyszerűen szedelőzködni kezdtünk, amire persze sovány malacvágtában odaügetett hozzánk, és orrom alá tolta a számlát. Úgy látszik, az angolos távozásra utaló magatartás (nemzetközi egyezmény szerint vajon?) még a spanyolokat is cselekvésre készteti.
Bevallom, évek óta nem aludtam olyan jól, mint azon az éjszakán. Eldőltem, mint egy homokzsák, és reggel 10 körül keltem csak, egy kevés kávé és sütemény vigasztaló társasága indította a napot, majd útra keltünk, hogy kihasználjuk még a maradék jó időt.
(folytatjuk)
nem könnyű kivándorolni. nekem nem sikerült.
a ramblától nyugatra laktunk, két perc sétányira a Sant Josep piactól. A piacon - amely amúgy teljesen közönséges - a mi viszonyainkhoz szokott szem mesebeli terüljasztalkámnál érezheti magát. Na, nem a bőséges kínálat miatt, hanem azért, mert itt - az almát és citromot leszámítva - szinte minden más, mint ami nálunk kapható. Csupa ismeretlenség és újdonság, vagy olyasmi, amihez mi nem jutunk hozzá frissen, hisz odahaza nem terem.
A piac volt az egyik állandó színfolt, a rambla a másik, a metróhálózat a harmadik, kedvenc pakisztáni éttermünk, a Placa Reial délkeleti sarkától induló kis utcácskában megbúvó - szerintem valójában pénzmosással foglalkozó - kifőzde a negyedik.
A piacon hájas süteményt és gyümölcslét fogyasztottunk - "kettőt kettőért!" akcióban - ez utóbbi frissen facsart üdítő, szívószállal adják, többnyire két külön gyümölcs keveréke. Nekem a mangó+ananász, mangó+maracuya, ananász+kókusz jött be leginkább. Fagyit nem ettünk, egy gombóc 2.75 euró, igaz, a négygombócos csak 5.90.
Hideg volt ilyen drága fagyihoz.
Első nap lementünk a kikötőbe, a Mirador del Colóm előtt elsétáltunk, megnéztük a kikötői vámházat, és a parton kelet felé andalogva az óvárosban is bolyongtunk egy kicsit. Aztán - tekintve, hogy milyen széppé fejlődött az idő - elzarándokoltunk a Güell-parkhoz, megnézni, mit alkotott a jó öreg zseniális Gaudí bácsi Eusebio Güell tata megbízásából. A Gaudí-ház sem érdektelen, de az egész park, a történetével, formáival, biomorf stílusával szó szerint lenyűgöző, többször is vissza kell ide térni (valójában minden Barcelona-túrát ezzel kéne kezdeni). Az oszlopcsarnokok, a (mezozoikum sárkánygyíkjait idéző) kövületszerű hidak és támfalak, a szabályosan, egyszersmind rendszertelenül kitüremkedő sziklácskák, a csipkézett, simítatlan vakolat mind olyan élővé, természetes formájúva varázsolja a köveket, hogy folyton egy megelevenedésre kész Grimm-mesében érezhettem magam.
Bár a metróval egész közel lehet jutni, aki nem Vallcarca, hanem Lesseps felől közeledik (a főbejárat irányában), számítson kimerítő kaptatóra. A nyápicok kedvéért (én is közéjük tartozom, a sápatagok törzsébe, a kocsonyáncok rendjébe) van mozgólépcső a legkeményebb szakaszon. Mi ugyan Vallcarca állomáson szálltunk le, de ebédidő lévén egy tapas-bárt céloztunk meg, ami három háztömbbel és egy parkkal odébb volt. Miután a közeli téren leültünk egy kicsit - és elborzadtunk, hogy egy olyan híres városban, mint Barcelona, hogy lehet patkánytetem egy játszótéren -, felkerekedtünk, hogy elbaktassunk a kiszemelt étterembe. Én paellára (pallya) vágytam, a többiek másra, de amikor odaértünk, nem volt szabad asztal (egyébként a hely drága is volt). A közeli, nemrég nyílt pizzeriában kárpótoltuk magunkat: all you can eat and drink, 6 euró koponyánként.
A Güell-parkban ezernyien voltak, az idő is kényeztetett bennünket, barnító napsütésben, mégis hűs szellőben szundítottam egyet a hullámzó szélű tetőteraszon a piactér fölött. Imitt-amott egy-egy magyar szó is hallatszott, keleti turistacsoportok, osztálykiránduló britek, németül hangoskodó kisgyerekes családok tébláboltak mindenfelé, mi élveztük a tavaszi napot, és csodáltuk azt a fantasztikus kreativitást, amellyel Gaudí a szabálytalant rendszerré, a szemetet (törmelék csempét) értékké (művészi mozaikburkolattá) változtatta. (ez megint olyasmi, ami önmagában is legitimál minden Barcelona-utat: a mester szellemét szívhatja magába, kéznyomát láthatja lépten-nyomon, aki ide tér, a városnak szinte a levegője is egy - kifejező képzavarral - élő múzeum, amelyben temérdek, kimeríthetetlen inspirációt talál az erre fogékony.
A híres sárkánygyík a kert bejáratánál csorgatja a nyálát, a szájából kifolyó víz továbbítására a háromszintes szökőkútrendszer egyes szintjei között közlekedőedényeket alakítottak ki. A felsőbb szinten a lefolyó víz egy medencébe gyűlik, amelynek vízszintje mellmagasságban van, a medence mellett gyalogút, és ez alatt vezet át egy cső az alsóbb szint felső medencéjébe (ez látszólag ugyancsak mellmagasságban van a gyalogút mellett, de szintje egy szemernyit alacsonyabban van a lejtésnek megfelelő oldalon), és a víz innen tovább folyik lefelé.
Időközben annyira meleg lett, hogy kifelé menet fagyizni támadt kedvem, bár a gombóconkénti 5 eurót soknak éreztem. Nem lepődtem meg túlságosan, hogy a fagylaltnak és a szuveníreknek a lépésben mért távolsággal fordított arányban változott az ára, ahogy a legendás parktól egyre messzebb kerültünk.
Ki akar ma már filmes fényképezőgépet? A digitális kamerák világában az ember annyit kattintgathat, amennyit csak akar, a beállításokkal nem kell vesződni takarékosságra hivatkozva, és nem mulasztom el a pillanatot, amikor a kakaduk csipkelődése olyan durva, vérre menő veszekedéssé fajul, amely pirulásra késztetné a mexikói szappanoperák legparázsabb családi perpatvarait szerző forgatókönyvíróit is. Sikerült a park közelében fészkelő színes szárnyasok legrosszabb napjaiba bepillantanunk, s bár madárul nem értünk, kétség sem maradt, hogy az emberek világában ennyi tettlegesség karhatalmat és büntetőtörvénykönyvet vonna maga után. Higgyétek el, az ember nem is agresszív faj.
A délután a Varázslatos Szökőkút messze földön híres előadásának időpontjához igazodott. Már az interneten felderítettem, hogy este hétkor kezdődnek az előadások, az Espanyol megállóig mentünk metróval, ahol a hajdani bikaviadalok színhelyeként működő Arena állt, amelynek felújítása hat év alatt zajlott le, és amelyet egy omladozó emlékműből impozáns plázává változtattak. A tetőteraszon körben éttermek kaptak helyet, odabent üzletek és mozik tucatjai, és - ami egy városnézésre specializálódott turista számára a legfontosabb intézmények egyike (ezt most be kell vallanom férfiasan, kár is lenne tagadni) - vécé.
A téren végigsétálva időben érkeztünk a szökőkúthoz, helyet is foglaltunk a számos helyen, még a ramblán is megtalálható mozgatható köztéri padok egyikén, ám a turistahorda létszáma hiába növekedett folyamatosan, a produkció csak nem kezdődött, míg egy helyben árusító vendéglőstől meg nem tudtuk, hogy még a téli műsorrend érvényes, amely szerint vasárnap nincs attrakció. Cseppet elszontyolodva és áthűlve tértünk vissza a Liceu megállóhoz.
Az érkezés napján mindig dukál a megmerítkezés a helyi gasztronómiában. Én ezt egy paella-vacsora formájában képzeltem el, sangriával, kiváltképp, hogy már erősen sötétedett. Némi talpalás után sikerült abba az utcába bevergődnünk, ahol emlékeim szerint még Vaclavval tettünk hitet a spanyol vörösborok és tengeri herkentyűk mellett, bár az akkori étteremre már homályosan sem emlékeztem.
Jobb híján a Taller de Tapas előtt foglaltunk helyet (előtte megpróbáltuk a Santa Maria templomot megtekinteni, de gitárkoncertre készültek, ezért a templomszolga határozottan kitessékelt a főhajóból, ahol már csak néhányan ájtatoskodtak csendben), az egyre hűvösebbé váló estében - bár még mindig közel húsz fok volt - sürgősen meleg ételt akartunk vételezni. (Luis, kínai származású, szívélyes házigazdánk beszélt rá bennünket arra, hogy a kabátot hagyjuk odahaza: Meleg lesz, érvelt, és tényleg az volt, míg sütött a nap, csak arra nem számított sem ő, sem mi, hogy sokáig nem megyünk haza).
A Tapas-bár a sangriát gyorsan kihozta, de az ételeket frissen készítették, és bár a paella finom volt, amire előkerült a pincér (ugyanez érvényes a fizetésre is), a türelmetlenségtől kinőttük a nadrágunkat. A fizetésnél egyébként már annyira mérgesek voltunk amiatt, hogy sokadik intésünkre sem jön oda, hogy egyszerűen szedelőzködni kezdtünk, amire persze sovány malacvágtában odaügetett hozzánk, és orrom alá tolta a számlát. Úgy látszik, az angolos távozásra utaló magatartás (nemzetközi egyezmény szerint vajon?) még a spanyolokat is cselekvésre készteti.
Bevallom, évek óta nem aludtam olyan jól, mint azon az éjszakán. Eldőltem, mint egy homokzsák, és reggel 10 körül keltem csak, egy kevés kávé és sütemény vigasztaló társasága indította a napot, majd útra keltünk, hogy kihasználjuk még a maradék jó időt.
(folytatjuk)
Sü-ni, a biztoskezű vadász
kettétépte a jin-jang korongot.
A küzdelem elején Csu-lien Kilenc Sárkány Szigonnyal rontott rá, de Sü-ni, a biztoskezű vadász, túl már a sokadik mesterfokozatú vizsgáján is, látta Csu-lien jin-jang korongját, látta az energiafonalak csomópontjait, sűrűsödési helyeit, és képes volt a chi fókuszálására.
Mélyen beszívta a levegőt a Dan-tien pontba, összevonta a negyedik csakra villámöblébe, és a megfelelő pillanatban ujjaival előrebökve rögzítette Csu-lien aurakorongját.
Aztán kíméletlenül megmarkolta, és a Bamuszt Roppantó Suhanó Léptű Panda technikával kettéhasította. Csu-lien élettelenül roskadt a földre.
Szun-eng a konyhaablakból látta, ahogy férje összeesik. Kétségbeesetten rohant ki az utcára, kezében az ura revolverével. Sü-ni, a biztoskezű vadász még mindig ott állt harminc lépésnyi távolságban, nyugodtan lélegzett, és lassan leengedte karjait.
- Mit tettél, te szívtelen? - kiáltotta Szun-eng zokogva, és remegő kézzel a férfira emelte a fegyvert. - Megölted őt, akit szerettem, aki a légynek sem ártott soha, aki mindannyiunk védelmezője volt, aki három gyermekem tisztességes nevelőapjaként és falunk megbecsült vendéglőseként csakis örömöt és békét hozott életünkbe...
- Megállj, asszony! - rivallt rá a nőre Sü-ni, a biztoskezű vadász. - Elég lenne azt mondanom, hogy a császári szolgálat adott parancsot a műveletre, és máris továbbállhatnék. De nem, nézd meg magad, mi következik.
Azzal Sü-ni, a biztoskezű vadász közelebb lépett, lehunyta két szemét és a Harmadik Szemen keresztül tekintetét mélyen Csu-lien foszladozó aurájának szövetébe fúrta.
A Lótuszon Ülő Majomkirály Meditációs Tánca technika végrehajátásával megragadta a szökni készülő energiafonalakat, és összesodorta őket, míg egy vastagabb szálat nem kapott. Kicsavarta Csu-lien aurájából a zöldet és a mályvát, és ekkor Szun-eng szeme előtt feltárult férjének igazi valója, vagyis annak a lénynek a szubsztanciája, akit ő férjeként és három gyermeke tisztességes nevelőapjaként szeretett:
A fekete obszidiánmaszk és a harminckilenc, lépcsőzetesen táguló bordatriád gyűrűjében egy lila, gennyes sebektől éktelen gyűrűsszív lüktetett egyre szabálytalanabb ritmusban, minden összehúzódással veszítve erejéből. A fibrilláló szervből sebesen áramlott kifelé a chi, kettészakított jin-jang korongja nem tudta visszaforgatni az energiavonal-áramot, és a lény, aki Csu-lienként élt e faluban, útra keltt a Nagy Energiakotyvasztó Össztégely felé.
- Tudd meg, asszony - zengett Sü-ni, a biztoskezű vadász hangja -, hogy Csu-lien testét harminc éve foglyul ejtette Darthest Mord, egy másik galaxis szülötte, és lelkét is fokozatosan uralma alá hajtotta mindenben. Darthest Mord egy ősi szekta kilencedik fokozatú mestere volt, egy szektáé, amely a pusztításra és kegyetlenségre esküdött fel, és amely a Kozmikus Energia elszívásával minden korábbinál nagyobb hatalomra tett szert. Mindössze egyetlen erő tartóztathatja fel őket, a Sü-sü-klán leszármazottaié, akik a tizedik fokozatig is eljuthatnak. Minden Sü-mester a rend fenntartásának szenteli életét, még akkor is, ha ez egy Darthest Mord évtizedeken keresztül való üldözését jelenti, és kettejük fogócskája mindaddig nem érhet véget, míg egyikük el nem pusztul.
Hidd el, Csu-lien már nem volt a maga ura. Darthest Mord csak a megfelelő pillanatra várt, hogy egész családodat, faludat, országodat és a bolygódat is a saját aljas céljaira használja fel. Csu-lien számára szabadulást jelent, hogy lelke a Nagy Energiakotyvasztó Össztégelyben egyesülhet őseivel.
- Hazudsz! - sírt az asszony, de ellenállása határozottan gyengült, akárcsak lábai, amelyek a szolgálatot felmondván, keresztben összecsúsztak, és ő térdre rogyott. - Csu-lien maga is hatodik fokozatú mester volt. Hogy ejthette volna rabul a lelkét Darthest Mord?
- Bizony, a kilencedik fokozat már bárkit uralma alá kényszeríthet. Elég, ha egy pillanatra lankad az áldozat figyelme, kihagy a fókusz, és máris kész a baj. Törődj bele, hogy így lesz férjednek a legjobb. Annak az embernek, aki volt valaha. Most pedig add ide azt a csúnya pisztolyt. Nem való az női kézbe.
Szun-eng könnyei szakadatlanul potyogtak, térde és karjai remegtek. Sü-ni, a biztoskezű vadász csendben közeledett, lassan megfogta az asszony kezét, és gyengéden kivette belőle a revolvert, majd óvatosan hátrébb húzódott, és tarkón lőtte Szun-enget.
- Meg is volnánk - közölte szenvtelenül. - Már csak te álltál az útjában Sü-ninek, a biztoskezű vadásznak, akit máskülöben Darthest Mordként is tisztelnek. De azért köszönöm is a segítségedet. Ha te nem vagy, Csu-lien, tizedik fokozatú Sü-mester nyakon csípett volna előbb-utóbb. Már szorult a kapca, amikor te színre kerültél, de szerencsére elterelted a figyelmét, kihagyott a fókusz, és ilyenkor egy kilencedik fokozatú, mint én, kap esélyt, hogy szembeforduljon üldözőjével, és legyőzhesse.
Sarkon fordult, és lassan elsétált, de pár lépés után visszafordult, és a holttestekhez szólt.
- Amit mondtam, azért részben még igaz. Bár én voltam az üldözött kezdetben, és én vagyok a sötét szekta kilencedik fokozatú mestere, ő pedig a rend őre, de az életre-halálra szóló küzdelem - amint látod - valóság volt. És ha már így alakult, tényleg mindkettőtöknek jobb lesz így, a Nagy Energiakotyvasztó Össztégelyben újra együtt lehettek.
- Végül is - mondta tűnődve (később, már csak magának, amikor az űrhajó elszakadt a földi gravitációtól) - mindannyian ott találkozunk majd.
A küzdelem elején Csu-lien Kilenc Sárkány Szigonnyal rontott rá, de Sü-ni, a biztoskezű vadász, túl már a sokadik mesterfokozatú vizsgáján is, látta Csu-lien jin-jang korongját, látta az energiafonalak csomópontjait, sűrűsödési helyeit, és képes volt a chi fókuszálására.
Mélyen beszívta a levegőt a Dan-tien pontba, összevonta a negyedik csakra villámöblébe, és a megfelelő pillanatban ujjaival előrebökve rögzítette Csu-lien aurakorongját.
Aztán kíméletlenül megmarkolta, és a Bamuszt Roppantó Suhanó Léptű Panda technikával kettéhasította. Csu-lien élettelenül roskadt a földre.
Szun-eng a konyhaablakból látta, ahogy férje összeesik. Kétségbeesetten rohant ki az utcára, kezében az ura revolverével. Sü-ni, a biztoskezű vadász még mindig ott állt harminc lépésnyi távolságban, nyugodtan lélegzett, és lassan leengedte karjait.
- Mit tettél, te szívtelen? - kiáltotta Szun-eng zokogva, és remegő kézzel a férfira emelte a fegyvert. - Megölted őt, akit szerettem, aki a légynek sem ártott soha, aki mindannyiunk védelmezője volt, aki három gyermekem tisztességes nevelőapjaként és falunk megbecsült vendéglőseként csakis örömöt és békét hozott életünkbe...
- Megállj, asszony! - rivallt rá a nőre Sü-ni, a biztoskezű vadász. - Elég lenne azt mondanom, hogy a császári szolgálat adott parancsot a műveletre, és máris továbbállhatnék. De nem, nézd meg magad, mi következik.
Azzal Sü-ni, a biztoskezű vadász közelebb lépett, lehunyta két szemét és a Harmadik Szemen keresztül tekintetét mélyen Csu-lien foszladozó aurájának szövetébe fúrta.
A Lótuszon Ülő Majomkirály Meditációs Tánca technika végrehajátásával megragadta a szökni készülő energiafonalakat, és összesodorta őket, míg egy vastagabb szálat nem kapott. Kicsavarta Csu-lien aurájából a zöldet és a mályvát, és ekkor Szun-eng szeme előtt feltárult férjének igazi valója, vagyis annak a lénynek a szubsztanciája, akit ő férjeként és három gyermeke tisztességes nevelőapjaként szeretett:
A fekete obszidiánmaszk és a harminckilenc, lépcsőzetesen táguló bordatriád gyűrűjében egy lila, gennyes sebektől éktelen gyűrűsszív lüktetett egyre szabálytalanabb ritmusban, minden összehúzódással veszítve erejéből. A fibrilláló szervből sebesen áramlott kifelé a chi, kettészakított jin-jang korongja nem tudta visszaforgatni az energiavonal-áramot, és a lény, aki Csu-lienként élt e faluban, útra keltt a Nagy Energiakotyvasztó Össztégely felé.
- Tudd meg, asszony - zengett Sü-ni, a biztoskezű vadász hangja -, hogy Csu-lien testét harminc éve foglyul ejtette Darthest Mord, egy másik galaxis szülötte, és lelkét is fokozatosan uralma alá hajtotta mindenben. Darthest Mord egy ősi szekta kilencedik fokozatú mestere volt, egy szektáé, amely a pusztításra és kegyetlenségre esküdött fel, és amely a Kozmikus Energia elszívásával minden korábbinál nagyobb hatalomra tett szert. Mindössze egyetlen erő tartóztathatja fel őket, a Sü-sü-klán leszármazottaié, akik a tizedik fokozatig is eljuthatnak. Minden Sü-mester a rend fenntartásának szenteli életét, még akkor is, ha ez egy Darthest Mord évtizedeken keresztül való üldözését jelenti, és kettejük fogócskája mindaddig nem érhet véget, míg egyikük el nem pusztul.
Hidd el, Csu-lien már nem volt a maga ura. Darthest Mord csak a megfelelő pillanatra várt, hogy egész családodat, faludat, országodat és a bolygódat is a saját aljas céljaira használja fel. Csu-lien számára szabadulást jelent, hogy lelke a Nagy Energiakotyvasztó Össztégelyben egyesülhet őseivel.
- Hazudsz! - sírt az asszony, de ellenállása határozottan gyengült, akárcsak lábai, amelyek a szolgálatot felmondván, keresztben összecsúsztak, és ő térdre rogyott. - Csu-lien maga is hatodik fokozatú mester volt. Hogy ejthette volna rabul a lelkét Darthest Mord?
- Bizony, a kilencedik fokozat már bárkit uralma alá kényszeríthet. Elég, ha egy pillanatra lankad az áldozat figyelme, kihagy a fókusz, és máris kész a baj. Törődj bele, hogy így lesz férjednek a legjobb. Annak az embernek, aki volt valaha. Most pedig add ide azt a csúnya pisztolyt. Nem való az női kézbe.
Szun-eng könnyei szakadatlanul potyogtak, térde és karjai remegtek. Sü-ni, a biztoskezű vadász csendben közeledett, lassan megfogta az asszony kezét, és gyengéden kivette belőle a revolvert, majd óvatosan hátrébb húzódott, és tarkón lőtte Szun-enget.
- Meg is volnánk - közölte szenvtelenül. - Már csak te álltál az útjában Sü-ninek, a biztoskezű vadásznak, akit máskülöben Darthest Mordként is tisztelnek. De azért köszönöm is a segítségedet. Ha te nem vagy, Csu-lien, tizedik fokozatú Sü-mester nyakon csípett volna előbb-utóbb. Már szorult a kapca, amikor te színre kerültél, de szerencsére elterelted a figyelmét, kihagyott a fókusz, és ilyenkor egy kilencedik fokozatú, mint én, kap esélyt, hogy szembeforduljon üldözőjével, és legyőzhesse.
Sarkon fordult, és lassan elsétált, de pár lépés után visszafordult, és a holttestekhez szólt.
- Amit mondtam, azért részben még igaz. Bár én voltam az üldözött kezdetben, és én vagyok a sötét szekta kilencedik fokozatú mestere, ő pedig a rend őre, de az életre-halálra szóló küzdelem - amint látod - valóság volt. És ha már így alakult, tényleg mindkettőtöknek jobb lesz így, a Nagy Energiakotyvasztó Össztégelyben újra együtt lehettek.
- Végül is - mondta tűnődve (később, már csak magának, amikor az űrhajó elszakadt a földi gravitációtól) - mindannyian ott találkozunk majd.
2012. április 8., vasárnap
az orálisan fixáltak
mondta skréta doktor
akár hiszed, kedes barátom, akár nem
különösen ragaszkodnak nem csak a csókhoz de a nemi játékok ajkakkal űzött széles skálájához is.
miről ismerszik meg egy ilyen OF?
kérdezte jakub, miközben a gőzfürdőben kéregszivaccsal dörzsölte a hátát
először is, kérlek alássan, kényszeres evő. az esetek többségében dohányos is, de nem az a fajta, aki az orrával vagy ízlelőbimbóival nyeri az élvezetet, hanem az, aki az ajkaival; rágcsálja, szopogatja a szivarkát, ritkán pipázik, és hosszan tartja szájában a cigarettát, szinte már eláztatja
Szeretőként a csókot részesíti előnyben leginkább, ezt tartja a gyönyörhöz vezető út elsődleges, megkerülhetetlen lépcsőfokának, és az örömök kertjében is rendre vissza-visszatér azokhoz a lehetőségekhez, melyek ajkait és párja erogén zónáit egyszerre kényeztetik
Gyerekkorában valószínűleg hosszan szoptatták, és többnyire egyfajta függőség alakult ki benne az emlő vagy az emlő-archetípus irányában, nem csupán szexuális drive formájában, de megjelenését tekintve szabályos fiziológiás éhségként.
Amikor az OF meglát egy női mellett, vércukorszintje leesik, gyomra korogni kezd, savtermelése megugrik, a Langerhans-szigetek inzulint kezdenek termelni, pulzusa és vérnyomása emelkedik.
jakub megcsóválta a fejét, de még mielőtt bevallhatta volna, hogy orálisan fixáltnak érzi magát a leírás alapján, skréta megelőzte
És ezzel nem csak te vagy így, öregem. bertleff barátunkkal már időtlen idők óta tagjai vagyunk a klubnak mi magunk is.
akár hiszed, kedes barátom, akár nem
különösen ragaszkodnak nem csak a csókhoz de a nemi játékok ajkakkal űzött széles skálájához is.
miről ismerszik meg egy ilyen OF?
kérdezte jakub, miközben a gőzfürdőben kéregszivaccsal dörzsölte a hátát
először is, kérlek alássan, kényszeres evő. az esetek többségében dohányos is, de nem az a fajta, aki az orrával vagy ízlelőbimbóival nyeri az élvezetet, hanem az, aki az ajkaival; rágcsálja, szopogatja a szivarkát, ritkán pipázik, és hosszan tartja szájában a cigarettát, szinte már eláztatja
Szeretőként a csókot részesíti előnyben leginkább, ezt tartja a gyönyörhöz vezető út elsődleges, megkerülhetetlen lépcsőfokának, és az örömök kertjében is rendre vissza-visszatér azokhoz a lehetőségekhez, melyek ajkait és párja erogén zónáit egyszerre kényeztetik
Gyerekkorában valószínűleg hosszan szoptatták, és többnyire egyfajta függőség alakult ki benne az emlő vagy az emlő-archetípus irányában, nem csupán szexuális drive formájában, de megjelenését tekintve szabályos fiziológiás éhségként.
Amikor az OF meglát egy női mellett, vércukorszintje leesik, gyomra korogni kezd, savtermelése megugrik, a Langerhans-szigetek inzulint kezdenek termelni, pulzusa és vérnyomása emelkedik.
jakub megcsóválta a fejét, de még mielőtt bevallhatta volna, hogy orálisan fixáltnak érzi magát a leírás alapján, skréta megelőzte
És ezzel nem csak te vagy így, öregem. bertleff barátunkkal már időtlen idők óta tagjai vagyunk a klubnak mi magunk is.
0. CSAK: pofázok, és pofázok
1. de hiába szellőztetem a számat, nem figyelnek.
2. Két oka lehet.
3. a, alapvetően faxság, amit mondok
4. b, az emberek érdektelenek mások gondolatai iránt
5.
6. egyik kiábrándítóbb, mint a másik.
7. Nem nézek szembe e lehetőségekkel, inkább még egyszer nekifutok
8. GOTO CSAK
2. Két oka lehet.
3. a, alapvetően faxság, amit mondok
4. b, az emberek érdektelenek mások gondolatai iránt
5.
6. egyik kiábrándítóbb, mint a másik.
7. Nem nézek szembe e lehetőségekkel, inkább még egyszer nekifutok
8. GOTO CSAK
2012. április 5., csütörtök
Back from barca 1.
Now I am waiting for the flight that is delayed a bit.just wondering how they will look like.it is so funny that we left just a day ago and I am already doubting if I recall their faces correctly.(why wouldn't I).on my way to the airport I was listening to the radio (tilos of course), whet they discussed actual political questions like public safety - usual topics like racism popped up. One interesting comment from the speaker: if there is no adequate answer from the politicians' side, the extremists will always present an easy to consume alternative with baseball bats and violence. Another important example was an intelligent guy adopting racist philosophy. The speaker concluded that it takes not too much energy and time for one -despite his being educated and tolerant in the beginning - to absorb that radical thinking. It is therefore not to wise to simply oppose any kind of racism because it lacks the promise of a solution. Actions should also be defined our proposed. Without that, opposing extreme solutions will be quite ineffective and build on the naive idea that one will forever stock to the "good" just based on moral guidance.this is not true for the majority of people.most are pragmatic and beyond a certain "limit" moral has little strength to guide one's actions. Take for example the case when you wait in the queue -as you were taught to behave -but everyone else is overtaking you (by breaking the rule). After a while you will change your behaviour because your original standpoint send to be ineffective in leading to an adequate solution.similar things happen with such cases, and moral is just one component on the equation, which changes its strength over time depending on what it can achieve on the long term.still, it is important but it cannot stand on its own. Feasible actions and impressive communication - education - must play an equal role.
2012. április 4., szerda
HE
van újságíró - mondta L. - aki szerint semmi más, mint egy rettentő nagy műveltségű ember, aki - ahelyett, hogy saját gondolatokat mondana - másokat idéz.
*
Egyszer egy Zen-mestertől hallottam, milyen a Zen tanítása: a mester nem elmondja, amit tudnod kell, hanem ott van, hogy a megfelelő pillanatban megteremtse a megfelelő helyzetet. Kérdést ébreszt, ablakot nyit, megakasztja gondolataidat, ha arra van szükség.
*
Azt hiszem, hogy a legtöbb fontos dolog már rég fel van találva, így vagy úgy.
Legyen jó vagy gonosz. Csak a hatékonysága változik.
Nem hiába kopott közhellyé az az ősi mondás, hogy "a történelem ismétli önmagát", meg "a történelem az élet tanítómestere".
A világ spirálisan halad. Ugyanoda érkezünk vissza időről-időre, csak egy picit fejlődtünk közben.
És ha a bölcsességek már rég felfedeztettek, nem mondhatjuk őket magunkénak.
Csak elismételhetjük másokét.
*
Üzenem az újságírónak:
Egy valódi mester azáltal nyilvánul meg, hogy az ősi igazságokat a megfelelő pillanatban és kontextusban idézi elénk.
*
Egyszer egy Zen-mestertől hallottam, milyen a Zen tanítása: a mester nem elmondja, amit tudnod kell, hanem ott van, hogy a megfelelő pillanatban megteremtse a megfelelő helyzetet. Kérdést ébreszt, ablakot nyit, megakasztja gondolataidat, ha arra van szükség.
*
Azt hiszem, hogy a legtöbb fontos dolog már rég fel van találva, így vagy úgy.
Legyen jó vagy gonosz. Csak a hatékonysága változik.
Nem hiába kopott közhellyé az az ősi mondás, hogy "a történelem ismétli önmagát", meg "a történelem az élet tanítómestere".
A világ spirálisan halad. Ugyanoda érkezünk vissza időről-időre, csak egy picit fejlődtünk közben.
És ha a bölcsességek már rég felfedeztettek, nem mondhatjuk őket magunkénak.
Csak elismételhetjük másokét.
*
Üzenem az újságírónak:
Egy valódi mester azáltal nyilvánul meg, hogy az ősi igazságokat a megfelelő pillanatban és kontextusban idézi elénk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)