volt egy költő, aki megírta a verseit, és amikor elkészültek, elégette őket.
Senkinek nem olvasta fel.
ismerek egy fotós fazont, aki napokig készül egy-egy képre, és amikor megvan, megnézi, de nem mutatja meg másnak, hanem viszi a cuccot, negatívostul, a darálóba.
Ezek a művészek nem a befogadó szórakoztatására alkotnak. Termelődik bennük valami, késztetést éreznek, hogy kiadják magukból, mert odabenn feszít.
A befogadó oldalra nagy ívben tesznek.
Olyan ez, mint ha a sok összezabált irodalmi ingeredet ki kéne hánynod. Olvasol, gondolkodzs, aztán kicsandázod.
Én is érzek néha ilyet, hogy van bennem valami, amit emésztgetek, aztán érzem, hogy most nagyon le kéne írni.
És ami kijön, arra rácsodálkozom, és - olvasóimmal egyetértünk ebben - azt mondom:
Ez mekkora nagy SZAR!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése