Többszörös intelligencia

A dolognak van apropója, de nem kívánkozik ide. Szimplán csak kinyilatkoztatok.

Az IQ azt méri, ki milyen "jól" (gyorsan és pontosan) tud IQ-tesztet kitölteni. Nagyjából a geometriai-aritmetikai-logikai összefüggések felismerésében való ügyességgel korrelál. Az IQ-tesztek sokfélék, a legelterjedtebbnek számító teszt bizonyos mértékben a verbális képességeket és a térbeli tájékozódást is méri.

- - -

A vizibilis a szemmel látható. Az intelligibilis az értelemmel belátható. Olyan összefüggések, amelyek első pillantásra, érzékszerveink számára a többség elől rejtve maradnak, értelmünkkel felfedezhetők.

Az IQ-val mérhető matematikai-logikai intelligencia csak egyike azon képességeknek, amelyekben ilyen összefüggés-felismerés (vagy megérzés) megnyilatkozik. Howard Gardner többszörös intelligencia (1983) elmélete szerint számos területen tapasztalhatunk az átlagot meghaladó ügyességet, azaz tehetséget. Gardner igazából amellett érvel, hogy az intelligencia (értelmesség) több összetevőből áll, és ezek mindegyikéből birtoklunk valamennyit; az összetétel, a kombináció pedig minden esetben egyedi. Megjegyzi, hogy az intelligencia olyan képesség, melynek köszönhetően az ember hasznos dolgot végez vagy hoz létre, problémát old meg, új megoldásokat teremt vagy tudást szerez.

Gardner kategóriái:

- nyelvi-verbális (beszéd, nyelvtanulás, meggyőzés, szókincs, magyarázás, írás... - egyetemleges intelligencia, a legtöbb ember rendelkezik egy magas szinttel)

- matematikai-logikai (számok, műveletek, absztrakció, mennyiségi tartalmak közötti rejtett összefüggések felismerése, érvelés, következtetés, kategorizálás, általánosítás)

- zenei-ritmikus (ritmus, hangmagasság, dallam észlelése, létrehozása, előadása)

- képi-térbeli (tájékozódás, szín-, forma-, alak-, elrendezés-fogékonyság, belső képalkotás, grafikus ábrázolás, térképen és táblázatban eligazodás)

- testi-mozgásos (mozdulatok uralása, kifejezésre használata, kéz ügyessége, tapintás kifinomultsága, tárgyak létrehozása, megváltoztatása, hajlékonyság,gyorsaság, egyensúly)

- társas, interperszonális (más emberek hangulatának, érzésének, szándékainak, indítékainak megértése, sikeres kommunikáció és metakommunikáció felismerése, együttműködés, konfliktuskezelés)

- önismereti, intraperszonális (tehetségünk és korlátaink felismerése, önbecsülés, önuralom, természetünk, gondolataink, vágyaink, érzéseink, szándékaink, választásaink megértése)

- természeti (természeti jelenségeknek - városban élettelen tárgyak kategóriáinak -, növény- és állatfajoknak megkülönböztetése és osztályozása)

(ezekhez a későbbiekben kiegészítő kategóriaként a spirituális és egzisztenciális összetevőket is felvette.)

A kategóriákban való tehetség nem feltétlenül jelenti, hogy minden részképességünk egyaránt fejlett. (Weöres Sándor például alig beszélt idegen nyelvet.) 

Az értelmesség tehát több összetevőnek köszönhető. Különösen értelmesnek ismert emberek e kategóriák közül sokban rendelkeznek tehetséggel. Vannak olyanok is, akik csak egy részterületen kiemelkedők.

A M. szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik a matematikai-logikai intelligenciában mért, nyelvfüggetlen, standardizált IQ-teszten olyan magas pontszámot érnek el, amely (statisztikailag) a populáció 2%-a által teljesíthető.

Hiba lenne azonban az ebben a kategóriában elért kimagasló eredményt általában az "eszességgel", "éles elméjűséggel", "okossággal" azonosítani. 

Míg az eleve nagyon tehetséges (tehát sok kategóriában kiemelkedő) emberek valószínűleg képesek lennének a M.-követelményeknek megfelelni, tehát a "ha okos vagy, akkor M. is lehetsz" állítás valószínűleg igaz, addig a "M. vagy, tehát okos vagy" kijelentés csak azokra a magas IQ-júakra igaz, akik már eleve többszörösen intelligensek.

Általában is:társadalmunk hajlamos a mat-log intelligenciát túlértékelni. Bár egy-egy fent felsorolt kategóriában a rendkivul kiemelkedoket zseninek nevezzuk, semmivel sem indokoltabb egy magas iq-jut "okosnak" nevezni, mint egy tobb nyelven jol beszelot, egy gyonyoruen eneklot, vagy egy kivalo szobraszt. Itt lenne az ideje, hogy helyreallitsuk a felrebillent egyensulyt a szohasznalatban.

A mai nap tudományos szenzációja

Semmi sem jelezte előre, hogy a munkatársai által többnyire szürke kisegérnek, olykor krakéler mizantrópnak tartott S.N., slampos negyvenes dolgozó, aki már közel két évtizede szótlanul és rezignáltan robotolt, milyen váratlan eredménnyel rukkol elő egy nap.
Pedig ma pontosan ez történt. Az eset akkor történt, amikor az említett fiatalember - hazafelé tartva - kettesből hármas fokozatba váltott. (Spoiler alert!: a kettes és a hármas egyaránt prímek.)

Egyazon percben jutott el a sejtésig (angolul: conjecture), majd a bizonyított tételig (ang.: theorem). A világ a tudós (most már méltán nevezhetjük így, mert e megvilágosító pillanatban kivívta magának a helyet a leginkább említésre méltó koponyák panteonjában) eredményét S.-tételnek, egyszerűbben hármasikerprím-tételnek fogja hívni.
Az úgynevezett ikerprímsejtés (talán jogosan nevezhetjük a hármasikerprím-tétel kisöccsének) Eukleidész óta megoldatlan, és ellenszegül minden bizonyítási kísérletnek. A sejtés azt mondja ki, hogy végtelen sok ikerprím van (ikerprímek egymástól kettővel különböznek). Ilyen például a 3,5; 5,7; 11,13 és még sok más számpár.
A hármasikerprímek azok, amelyeknél egymástól kettővel különböző számpár helyett egymást kettő távolságra követő számhármasokról van szó. A S.-sejtés azt mondja ki, hogy csupán egyetlen (!!!) hármasikerprím van: a 3-5-7, és nincs több!
Hogy a matematikusoknak ne okozzunk fejtörést, rögtön fel is lebbentjük a fátylat a rejtélyről, eláruljuk a bizonyítás lényegét.
A 3-5-7 hármasikrekre a tételt könnyen ellenőrizhetjük. (A 2-3-5 számhármas ún. csonka hármasiker, a tétel nem vonatkozik rá, mindössze érdekesség gyanánt említjük.)

Legyen p, p+2, p+4 ezektől különböző hármasiker. Ha p prím, akkor hármas maradéka 1 vagy 2. Az első esetben p+2, a másodikban p+4 osztható hárommal. QED.

E bizonyítás eleganciája talán csak Fermat híres margószéli jegyzetével említhető egy lapon a tudománytörténetben. A szerény S. a gratulációkat FB-oldalán fogadja.

az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést - a bölcseletben is

nem csak az anyaméhben.

hogyan lehet tudást szerezni? Tanulással? Mit és milyen sorrendben tanuljunk?

Kis kivételtől eltekintve ugyanolyan sorrendben kell az egyénnek felépítenie a tudást elmepalotájában, mint ahogy az emberiség fedezte fel a válaszokat. (A kivételeket azok a kérdések jelentik, amelyek valami oknál fogva évszázadokig, vagy -ezredekig kifogtak a tudós elméken, de amelyekre adott válaszok nem a hiányos tudás miatt maradtak rejtve, amelyekhez nem az eltelt idő alatt felhalmozott újabb ismeretek kellettek, hanem csak egy szikra, egy ihlet, egy megvilágosodott pillanat - s akár már korábban is felbukkanhatak volna.)

Ha olyankor magyarázzuk el a lét kérdéseinek megfejtését, amikor a probléma még nem épült fel az elmében, a memória befogadja ugyan a válaszokat, de lehorgonyozni nem tudja őket, s így azok hamarosan szertefoszlanak. Ha azonban a tudás minden tégláját oda rakjuk, ahol az éppen számára szükséges alapok és falazat már csak az új ismeret behelyezésére várnak, az építmény szilárd és teljes lesz. A helyes tanulásnak tehát olyan ütemben és módon kell a kérdéseket és válaszokat adagolnia, hogy segítségével e szerkezet pontosan úgy épülhessen, mint egy katedrális falazata.

A jó tanár a kőműves és építész, a jó diák pedig a segédje - együtt faragják a követ, vetik a vályogot, ácsolják a nyeregtetőt. Lassanként az építménybe beköltözhet az értelem.