Az első lehetséges magyarázat erre, hogy az ember öregszik, lassul, szellemileg fonnyad, ezért egyre kevesebbre képes. ezt a magyarázatot háromszorosan is elutasítom.
- egyrészt érzelmileg - mi az, hogy ÉN hanyatlom? hogy merészelem...?
- másrészt intuitíve - nem hiszek a feldolgozóképesség (ilyen mérékű, és ebben az életkorban bekövetkező) biológiai csökkenésében, bár elfogadom, hogy egyfajta visszaesés megfigyelhető; vannak kísérletek, amelyek azt sugallják, hogy egy középkorú ember és egy fiatal egyaránt képes a hatékony tanulásra.
- harmadrészt pedig azt látom, hogy tinédzserek, tventiédzserek, harmincasok, negyvenesek hasonló jelleggű problémákkal küzdenek. Mintha a "friss" felnőtt agy (úgy 25-65 között) ugyanolyan hardver lenne ezekben az évtizedekben, amelyben az eltárolt ismeretek - egyre komplexebb struktúrát alakítva ki - "megnövelik, felhizlalják, súlyosabbá teszik, mind gazdagabban huzalozzák" az elmét.
A másik lehetséges magyarázat, hogy - ahogy mondani szokás - nő a zaj, nehéz kihámozni a jelet. mi a megfelelő megküzdési stratégia, hogy felülkerekedjek a problémán?
értelemszerűen szelektálni kell. ez fájdalmas, és bevált támpontok híján bizonytalan maradok, hozzájutok-e a jelhez, nem dobok-e ki valami lényegeset. emiatt nem merek elengedni semmit, mint a lomokhoz ragaszkodó emberek, akiknek a garázsa, padlása kipukkad az ócskaságoktól. a gyülemlő tartalom-szemét maga alá temet.
Érdekes módon a probléma nem új, régi feljegyzésekből tudjuk, hogy az elődök is megfogalmaztak már hasonló kétségbeesést. hozzászokunk egyfajta információfeldolgozáshoz, de megugrik az adatbeérkezés sebessége, és a korábbi gyakorlat alkalmatlanná válik. elalkalmatlanodik. diszkvalifikáltatik.
Tovább nehezíti a dolgot, hogy az információ egyszeri feldolgozása (elkapom, majd eldobom) csak az esetek kisebbik részében elégséges. többnyire viszont mi magunk (elmebelileg) akarunk fejlődni, tehát be kell építenünk a tanulságokat. ez sosem lehet gyors és könnyű folyamat. mindenképp bizonyos elmélyülést igényel, továbbá azt, hogy az újabb, eltérő ismeretek beépítése ne okozzon hirtelen, drasztikus váltást (mert az többek között növeli az interferenciát). hasznos információfeldolgozás e téren tehát nem képzelhető el fokozott sebességgel. és megint ott tartunk, hogy válogassuk meg, mire szánjuk az időt.
Nehéz szembesülni a végességgel. az életünk, a képességeink végesek, még ha fiatalon mindenhatónak érezzük is magunkat. aki ezt felismeri és elfogadja, nem vesztegeti hiába tovább az idejét.
