myself.
No one else did, but I.
I was absolutely sure. I knew I had brilliant ideas.
Original ideas.
That I heard or saw from no other.
My inner world was complete and wonderful.
I had no chance to attend fancy schools.
The district public one was destined to provide me with ultimate education.
I looked for a righteous job.
I started as french fries assistant at Mandy's.
With 20 years of hard work and devotion I became sandwich manager.
The highest possible rank in one's carreer at Mandy's.
Today, I fry the steak, cut the bagel, lay the lettuce and vegetable slices, neatly order the components, and finally...
(almost finally, to be more accurate)
... I pick up my specially designed dressing "pen", fill it with salad dressing as ink, be it ketchup, mayonnaise, mustard or peanut, and draw a 3-minute portrait over the steak. Each portrait is unique and volatile.
Finally I place the upper half of the bagel on the top.
The customers usually enjoy the taste.
Little do they know they are chewing con-temporary paintulpture.
2011. november 28., hétfő
2011. november 24., csütörtök
három elmenés - 3
Állok a parton, a dorongra támaszkodom.
A csoport szedelőzködik.
K kezében lámpás, hangosan magyaráz.
A csoport köréje gyűlik.
Biztonságot ad.
Komfortérzetet.
Nekik.
Mindannyiuknak nyilvánvaló, hogy közéjük tartozom.
Hogy velük tartok.
Nekem nyilvánvaló, hogy nem tartozom közéjük.
Hogy egyedül megyek.
Szükségem volt rájuk.
Szükségem volt K-ra.
Megtanított rá, hogy ne féljek.
Hogy a leginkább a félelemtől kell tartanom.
A csoport szorosan K mellé tömörül.
Mindenki kezében sápadt fényű gyertya.
A mocsárból rossz szagú pára szivárog körénk.
Néhányan köhögnek.
K szava hangosabb, mint valaha.
Szeretem K-t.
Segítségét akkor is sokra tartom, ha most elszakadásban vagyok.
A kérdezi: - Nem jössz?
- Menj előre. Mindjárt indulok én is - felelem.
A megfordul, és felzárkózik az útra kelő csoporthoz.
Nem nézek hátra, nem pillantok rájuk.
A mocsárba bámulok.
Önbizalomtól duzzadva, izgatottan gondolok rá, milyen kalandokba vágok most, teljesen egyedül.
Azzal az útbaigazítással felvértezve, amit eddig kaptam.
Elengedve K kezét, aki vezetőm volt mostanáig.
Kipróbálva magamat.
Felmérve és felvállalva a kockázatot, hogy esetleg alkalmatlan vagyok a feladatra, és a megpróbáltatások végül elpusztítanak.
Nem félek.
Bizsergés, az van.
Gombóc a torokban, az van.
Remegés a térdben, az van.
Lehunyom a szemem, befelé koncentrálok, összeszedem magam.
Majd rögtön kinyitom megint, farkasszemet nézek a köddel.
Elfújom a gyertyát, és leteszem.
Nem lesz rá szükség.
Én megtettem a magamét, ha a sorsom úgy akarja, sikerrel járok.
Vállamra lendítem a vándorbotot, és halálos nyugalommal elindulok.
A csoport szedelőzködik.
K kezében lámpás, hangosan magyaráz.
A csoport köréje gyűlik.
Biztonságot ad.
Komfortérzetet.
Nekik.
Mindannyiuknak nyilvánvaló, hogy közéjük tartozom.
Hogy velük tartok.
Nekem nyilvánvaló, hogy nem tartozom közéjük.
Hogy egyedül megyek.
Szükségem volt rájuk.
Szükségem volt K-ra.
Megtanított rá, hogy ne féljek.
Hogy a leginkább a félelemtől kell tartanom.
A csoport szorosan K mellé tömörül.
Mindenki kezében sápadt fényű gyertya.
A mocsárból rossz szagú pára szivárog körénk.
Néhányan köhögnek.
K szava hangosabb, mint valaha.
Szeretem K-t.
Segítségét akkor is sokra tartom, ha most elszakadásban vagyok.
A kérdezi: - Nem jössz?
- Menj előre. Mindjárt indulok én is - felelem.
A megfordul, és felzárkózik az útra kelő csoporthoz.
Nem nézek hátra, nem pillantok rájuk.
A mocsárba bámulok.
Önbizalomtól duzzadva, izgatottan gondolok rá, milyen kalandokba vágok most, teljesen egyedül.
Azzal az útbaigazítással felvértezve, amit eddig kaptam.
Elengedve K kezét, aki vezetőm volt mostanáig.
Kipróbálva magamat.
Felmérve és felvállalva a kockázatot, hogy esetleg alkalmatlan vagyok a feladatra, és a megpróbáltatások végül elpusztítanak.
Nem félek.
Bizsergés, az van.
Gombóc a torokban, az van.
Remegés a térdben, az van.
Lehunyom a szemem, befelé koncentrálok, összeszedem magam.
Majd rögtön kinyitom megint, farkasszemet nézek a köddel.
Elfújom a gyertyát, és leteszem.
Nem lesz rá szükség.
Én megtettem a magamét, ha a sorsom úgy akarja, sikerrel járok.
Vállamra lendítem a vándorbotot, és halálos nyugalommal elindulok.
2011. november 23., szerda
a mai DLM mítingen
M levénezett
L lefaszozott
D levénfaszozott
mindannyiuknak igaza volt.
L egyébként már megint megdöbbentett. A kis művész.
D már megint nem döbbentett meg. A kis zseni.
M-et már megint megdöbbentettem. A kis csupaszív.
L lefaszozott
D levénfaszozott
mindannyiuknak igaza volt.
L egyébként már megint megdöbbentett. A kis művész.
D már megint nem döbbentett meg. A kis zseni.
M-et már megint megdöbbentettem. A kis csupaszív.
2011. november 22., kedd
három elmenés - 1 és 2
1.
- Három feladat van az é... - mondta Nagyapa. Görcsösen köhögni kezdett, meg kellett állnia. Letörölte a szájáról a vért. - Az életben. Ezek pedig: Létezés. Tudás. Érzés. Én mindháromra megtaláltam a magam válaszát. Nem tudlak másra megtanítani. Más lényegesre. Nekem viszont már nem hiányzik ez a kínlódás. Inkább megyek.
- Ne, Nagyapa, kérlek... - nyögtem erőtlenül. Dühösen legyintett, azzal a dühös elszántsággal, amelyet ősei éreztek, amikor rabszolgaságuk ellen lázadni kezdtek. Így lázadt ő most az ellen, hogy tétlenül várja, amíg a rák végképp felemészti. Kinyitotta az ablakot. Magasan volt, méter fölötti parapetszinttel, széles könyöklővel. A régi bérházak nyolcadik emeletein nem is számíthatsz másra. Megpróbált felmászni rá, de gyenge volt.
- Segíts már! - förmedt rám. Sírva fakadtam, de négykézlábra ereszkedtem. Nehezen lépett fel a hátamra, onnan a párkányra. Felálltam. Ott kapaszkodott az egyik ablakszárnyban. Kint esett. Ködös novemberi délután volt. Odalent türelmetlenül dudáltak a dugóban rekedt autósok.
Beszívta a brooklyni szmogot. Elmosolyodott.
- Gyönyörű időnk van. Isten veled.
2.
Figyelj, előre kérlek, ne haragudj, de tényleg.
Olyan sok szép dolgot és jó dolgot csináltunk együtt.
Igazán jó volt veled. Én értékellek, tudod?
De van úgy, hogy valami már elmúlik, érted te ezt?
Szerintem érted, vagy legalábbis érzed.
Barátok vagyunk még, ugye?
Fontos, hogy azért még mindentől függetlenül barátok legyünk.
De ki kell mondanom, hogy ez nekem így már nem jó.
Nem, nem felel meg így.
Ez nekem már túl kevés.
Ez nekem már túl sok.
- Három feladat van az é... - mondta Nagyapa. Görcsösen köhögni kezdett, meg kellett állnia. Letörölte a szájáról a vért. - Az életben. Ezek pedig: Létezés. Tudás. Érzés. Én mindháromra megtaláltam a magam válaszát. Nem tudlak másra megtanítani. Más lényegesre. Nekem viszont már nem hiányzik ez a kínlódás. Inkább megyek.
- Ne, Nagyapa, kérlek... - nyögtem erőtlenül. Dühösen legyintett, azzal a dühös elszántsággal, amelyet ősei éreztek, amikor rabszolgaságuk ellen lázadni kezdtek. Így lázadt ő most az ellen, hogy tétlenül várja, amíg a rák végképp felemészti. Kinyitotta az ablakot. Magasan volt, méter fölötti parapetszinttel, széles könyöklővel. A régi bérházak nyolcadik emeletein nem is számíthatsz másra. Megpróbált felmászni rá, de gyenge volt.
- Segíts már! - förmedt rám. Sírva fakadtam, de négykézlábra ereszkedtem. Nehezen lépett fel a hátamra, onnan a párkányra. Felálltam. Ott kapaszkodott az egyik ablakszárnyban. Kint esett. Ködös novemberi délután volt. Odalent türelmetlenül dudáltak a dugóban rekedt autósok.
Beszívta a brooklyni szmogot. Elmosolyodott.
- Gyönyörű időnk van. Isten veled.
2.
Figyelj, előre kérlek, ne haragudj, de tényleg.
Olyan sok szép dolgot és jó dolgot csináltunk együtt.
Igazán jó volt veled. Én értékellek, tudod?
De van úgy, hogy valami már elmúlik, érted te ezt?
Szerintem érted, vagy legalábbis érzed.
Barátok vagyunk még, ugye?
Fontos, hogy azért még mindentől függetlenül barátok legyünk.
De ki kell mondanom, hogy ez nekem így már nem jó.
Nem, nem felel meg így.
Ez nekem már túl kevés.
Ez nekem már túl sok.
My lucid dreams
Z, aki okos volt, és erősen vonzódott az ezoterikához, tanított meg a kreatív alvásra.
- Te irányítod - mondta. - Az történik, amit te akarsz. Nem sodródsz, hanem tervezel, teremtesz. Ha akarod, szárnyakat növeszthetsz. Ha akarod, lélegezhetsz a víz alatt, gyorsabban száguldhatsz a fénysebességnél, együtt lehetsz Cindy Crawforddal, behatolhatsz egy atommagba, elnökké választhatnak, vagy visszautazhatsz az időben.
- A technika - magyarázta Z - a következő: ébrenlétben kell gyakorolni, és amikor csak tudod, minden észlelt dologról meg kell indokolnod, miért bizonyítja az, hogy épp ébren vagy. Például felnézel a napra, és megjegyzed, hogy ma augusztus 3-a van, ezen és ezen a helyen kell állnia, mérete szokásos, színe, hőmérséklete valós és a többi, és konklúzióként mindig azzal zárd le: tehát most ébren vagyok. Ha ez a vizsgálódás ösztönöddé válik, álmodban is előtolakszik, és ugyanígy elemzel mindent ébren látható és álmodható szempontból. Álmodban pedig találkozol majd olyasmivel, ami nem felel meg a fizikai törvényszerűségeknek. Mivel bevezetted, szokásoddá tetted az elemző kontrollt, az ilyen esetekben majd kikövetkezteted, hogy álmodsz éppen. És be fog következni egy hatalmas ugrás: átveheted az irányítást. Azt mondod, igen, most álmodom, és az történik, amit csak akarok.
És nagyon hamar eljön az idő, hogy minden álmod a szándékaid szerint alakul.
Z elmélete teljesen elvarázsolt. Elképzeltem, ahogy komoly problémákat oldok meg álmomban, ahogy titkos, ám lehetetlen vágyaimat kiélhetem - a kedvenc álmom a repülés, szárnyak nélkül, csak az akaratommal, mint Superman, vagy mint a nevetőgáz segítségével a Banks gyerekek Mary Poppins uzsonnáin.
Nagyon sokat szenvedtem, folyton koncentrálnom kellett, hogy gyűjtögessem magamban az ébrenlét bizonyítékait, és mindig el is mondtam: tehát ébren vagyok. De az álomban nem jött semmi. Aludtam, mind a bunda, ébredés után pedig bambán próbáltam felidézni, mi történt "odaát". Persze mindhiába, szinte azonnal elfelejtettem mindent, egy-egy foszlány jó, ha megmaradt.
Z-t folyton azzal nyaggattam, hogy segítsen továbblépnem.
Csak mosolygott, és figyelmeztetett, hogy ne vigyem túlzásba.
Elfelejtettem megkérdezni, ő bír-e ezzel a képességgel.
De Z már nincs velünk. Gyorsan és váratlanul távozott körünkből.
Mégsem adtam fel. Megszállottként gyakoroltam tovább. Arra azért büszke vagyok, hogy eközben szociális mimikrimet tökélyre fejlesztettem: beszélgetés, sőt munka közben is folytattam a gyakorlást, és a környezetem semmit sem vett észre.
Ez a tudathasadásos állapot Z távozása után kilenc hónappal hozta meg gyümölcsét.
Pontosan emlékszem, hogy egy őzet üldöztem álmomban, az őz átugrott egy ötméteres sövényen, én pedig utána, és ekkor: - itt egy sövény van, szép zöld, az évszaknak megfelelő, sűrű levélzet, tehát ébren vagyok. Öt métert ugrom, tehát... ekkorát nem tudok ugrani, tehát álmodom. TEHÁT ÁLMODOM! Nagyot dobbant a szívem, a fájdalomra is emlékszem meg az eufóriára is, ez pontosan a sövény fölött történt, zsugorpózban, felhúzott térdekkel, összekulcsolt kézzel repültem éppen, és ekkor megállt a világ. Kimerevítettem magamnak álomfilmemet, és beültem a rendezői székbe. Kényelmesen, határtalan magabiztossággal. Álomvilágom teremtő isteneként. Végtelen hatalmam teljes tudatában, egyetlen tizedmásodperc alatt megvilágosodva.
Mindez igen gyorsan zajlott le.
Kizökkenéskor az ember rendszerint felébred, vészhelyzeti reakciónk ez. De én tudtam, ha most bármi kiragad ebből az állapotból, soha többé nem tudom elérni ezt a fázist. Azonnal döntöttem: Alva maradni! És azt akartam, igen, ez a legjobb szó, mert ezt sulykoltam magamban: AKAROM!, hogy őzzé alakuljak, őzbakká, a másik őz meg sutává. És folytattuk az üldözést.
Egyre közelebb kerültem, a suta érezte, hogy nem menekülhet, boszorkányköröket írt le, én belementem a rituáléba, és a kör közepén... és közben átalakítottam magunkat, én ölelkeztem és a csajom, és aztán külső kameraállásba váltottam, majd endoszkópra, vergődő farkcsapásokkal áramlásban úszkáló sejtecskékre kapaszkodtam, és vissza a pár férfitagjára, egészen a szétbontakozásig.
Fergeteges volt.
És felemelő.
Egy világ, amelyben én vagyok a korlátlan úr.
Ettől kezdve persze függővé váltam.
Egyetlen hét alatt teljesen mesterévé lettem a módszernek.
Ez nem vicc. Egy évig gyakorolsz, nincs eredmény.
Majd még egy hét, és mindent meg tudsz csinálni.
Z azonban egy apróságról elfelejtett tájékoztatni.
Egy egészen pici, de kritikus jelentőségű dologról.
Ha luciddream mesterré válsz, soha többé nem leszel képes normálisan aludni.
Nincs álomtalan, pihentető szendergés. Mély, megnyugvást hozó durmolás. Sötétbe merülés, nemlátás és új létre kelés.
Minden pillanat, amit "odaát" töltesz, teljesen igénybe vesz szellemileg. Feldob ugyan, de kimerít. Mint az extasy. Nem szabadulhatsz tőle. Az élménytől függővé is válsz, de a másként viselkedés ki is kopik az eszköztáradból.
Újabb egy hét múlva a végkimerülés szélén álltam. Nem tudtam egészségesen funkcionálni.
Megszűnt képességem a valós és a képzelt közötti különbségtételre, kábán jártam, mint a begyógyszerezett, képtelen voltam önállóan közlekedni, csak a motorikusan rutinná vált mozdulatok sikerültek, értelmesen megszólalni is nehezemre esett.
És mihelyt ledőltem, kezdődött minden elölről.
De az élmény mindezért kárpótolt, és átrendeződött a két létsík prioritása; mert két külön állapotban léteztem, az ébrenlét álomszerű volt és ködös, csak homályos benyomásokat jelentett, az alvás élénk és pörgő, ezerszer annyi információt és élményt szereztem, mint korábban ugyanennyi valós idő alatt.
Ó igen, a bekattanásom utáni tizenhatodik nap éjjelén kómába estem.
Észleltem, ahogy a szomszédasszony kihívja a mentőket, bevisznek a kórházba, gépre tesznek, fejcsóválva széttárják a kezüket meg hasonló badarságok.
Megjelent egy törpe, egy mesebeli törpe, hétrőfös szakállú, csákányos, lámpásos, piros sipkás törpe, és leült elém.
- Tudod, ugye, hogy nem mehetsz vissza addig, amíg erről le nem mondasz?
- Nem tudsz nekem újat mondani - ásítottam -, hiszen te is én vagy. Mindaz, amit mondasz, önreflexióm extraprojekciója. Uncsi.
A törpe eltűnt.
Egy latexruhás topmodell lépegetett felém. Körbefordítgattam párszor, mielőtt hagytam megszólalni.
- Mégse kéne ezt csinálnod - búgta. Naná, hogy a kedvenc hangszínemen. Kezdtem izgalomba jönni.
- Elmeséljem, mit gondolok erről az egészről? - kérdezte. Körbesétált, komótosan kezdte kigombolni a ruháját. - Itt jobb neked, és mindig az történik, amit akarsz. - Ledobta a felsőjét. Persze, hogy tökéletes volt. Lassan ringatta a csípőjét, és folytatta a privát táncot. - Szerintem helytelen, amit teszel. Minden olyan kiszámítható, magától értetődő, de mégiscsak egyedül vagy. Mindenen uralkodsz, ám sehol egy szabad akarattal rendelkező szereplő.
Közben, már teljesen pucéran, az ölembe ült. Előre-hátra hullámzott. Átadta magát az érzésnek.
- Vissza kéne menned.
- Csend.
- Meghalsz, ha itt maradsz.
- Most élek csak igazán.
- Illúzióföldön akarod bevégezni?
- Itt minden megfelelő. Odakint csak lúzer vagyok.
- Ezt elsősorban te mondod magadnak. Csak az számít, ahogyan te éled meg ezt. Itt is csak a te véleményed számít. Tulajdonképpen gyáva vagy. Megvetlek.
Felháborított a viselkedése. Ellentmond a szajha! Másrészt nekem már úgyis jó volt. Egy kést álmodtam a kezembe, és leszúrtam.
Sokáig gondolkodtam eztán. Idegesített a csaj véleménye. Elszántam, hogy bebizonyítom neki: érek valamit komoly versenyhelyzetben is.
- - -
Az ébredés cseppet sem ment könnyen. Az nem működött, hogy pusztán elhatározom: vége. Benti idő szerint hetekig küzdöttem, de nem ismertem a szabadulás módszerét.
Rájöttem, már tökéletesen tisztában vagyok az álom tényével és jellemzőivel. Elhatároztam, hogy összezavarom magamat, mint luciddream-korszakom előtt, amikor nem tűnt fel alvás közben, hogy illúziók világában tartózkodom. Hasonlóan nehéz korszakot éltem meg, mint az első fázis tanulásakor.
De ahogy egyre jobbá váltam, a motivációm is növekedett. Kezdetben igen könnyen estem vissza, és ez hátráltatott. Aztán egy-egy kellemetlenül sikerült teremtés rávilágított saját univerzumom hibáira. És belső idő szerint egy év alatt, ami a reális időskálán is heteket jelentett, sikerült.
Nem észleltem már a biztos jeleket, minden zavaros volt, és aztán egyszer csak elsötétült a színpad.
De nem haltam meg.
Felébredtem.
Az orvosok nem győztek csodálkozni.
Hat hétig voltam kómában, miközben minden vegetatív funkcióm alapvetően működött.
Csak én tudtam, mi okozta, és mi szüntette meg.
Ez volt az én saját kis titkom, amiről senki nem tudhatott.
Eddig.
- - -
Hallasz, ugye? Tudom, hogy hallasz.
Egyike vagy a sorstársaimnak. Segíteni akarok.
Hogy neked hamarabb sikerüljön kilépni onnan.
A magányból. Ahol minden tökéletes, de mindennek ellenére egyedül vagy.
Hívlak magunk közé, akik már megszabadultunk.
Engedd, hogy kivezesselek sötéten fénylő börtönödből.
Most pedig elmondom lépésről lépésre, mit kell tenned...
- Te irányítod - mondta. - Az történik, amit te akarsz. Nem sodródsz, hanem tervezel, teremtesz. Ha akarod, szárnyakat növeszthetsz. Ha akarod, lélegezhetsz a víz alatt, gyorsabban száguldhatsz a fénysebességnél, együtt lehetsz Cindy Crawforddal, behatolhatsz egy atommagba, elnökké választhatnak, vagy visszautazhatsz az időben.
- A technika - magyarázta Z - a következő: ébrenlétben kell gyakorolni, és amikor csak tudod, minden észlelt dologról meg kell indokolnod, miért bizonyítja az, hogy épp ébren vagy. Például felnézel a napra, és megjegyzed, hogy ma augusztus 3-a van, ezen és ezen a helyen kell állnia, mérete szokásos, színe, hőmérséklete valós és a többi, és konklúzióként mindig azzal zárd le: tehát most ébren vagyok. Ha ez a vizsgálódás ösztönöddé válik, álmodban is előtolakszik, és ugyanígy elemzel mindent ébren látható és álmodható szempontból. Álmodban pedig találkozol majd olyasmivel, ami nem felel meg a fizikai törvényszerűségeknek. Mivel bevezetted, szokásoddá tetted az elemző kontrollt, az ilyen esetekben majd kikövetkezteted, hogy álmodsz éppen. És be fog következni egy hatalmas ugrás: átveheted az irányítást. Azt mondod, igen, most álmodom, és az történik, amit csak akarok.
És nagyon hamar eljön az idő, hogy minden álmod a szándékaid szerint alakul.
Z elmélete teljesen elvarázsolt. Elképzeltem, ahogy komoly problémákat oldok meg álmomban, ahogy titkos, ám lehetetlen vágyaimat kiélhetem - a kedvenc álmom a repülés, szárnyak nélkül, csak az akaratommal, mint Superman, vagy mint a nevetőgáz segítségével a Banks gyerekek Mary Poppins uzsonnáin.
Nagyon sokat szenvedtem, folyton koncentrálnom kellett, hogy gyűjtögessem magamban az ébrenlét bizonyítékait, és mindig el is mondtam: tehát ébren vagyok. De az álomban nem jött semmi. Aludtam, mind a bunda, ébredés után pedig bambán próbáltam felidézni, mi történt "odaát". Persze mindhiába, szinte azonnal elfelejtettem mindent, egy-egy foszlány jó, ha megmaradt.
Z-t folyton azzal nyaggattam, hogy segítsen továbblépnem.
Csak mosolygott, és figyelmeztetett, hogy ne vigyem túlzásba.
Elfelejtettem megkérdezni, ő bír-e ezzel a képességgel.
De Z már nincs velünk. Gyorsan és váratlanul távozott körünkből.
Mégsem adtam fel. Megszállottként gyakoroltam tovább. Arra azért büszke vagyok, hogy eközben szociális mimikrimet tökélyre fejlesztettem: beszélgetés, sőt munka közben is folytattam a gyakorlást, és a környezetem semmit sem vett észre.
Ez a tudathasadásos állapot Z távozása után kilenc hónappal hozta meg gyümölcsét.
Pontosan emlékszem, hogy egy őzet üldöztem álmomban, az őz átugrott egy ötméteres sövényen, én pedig utána, és ekkor: - itt egy sövény van, szép zöld, az évszaknak megfelelő, sűrű levélzet, tehát ébren vagyok. Öt métert ugrom, tehát... ekkorát nem tudok ugrani, tehát álmodom. TEHÁT ÁLMODOM! Nagyot dobbant a szívem, a fájdalomra is emlékszem meg az eufóriára is, ez pontosan a sövény fölött történt, zsugorpózban, felhúzott térdekkel, összekulcsolt kézzel repültem éppen, és ekkor megállt a világ. Kimerevítettem magamnak álomfilmemet, és beültem a rendezői székbe. Kényelmesen, határtalan magabiztossággal. Álomvilágom teremtő isteneként. Végtelen hatalmam teljes tudatában, egyetlen tizedmásodperc alatt megvilágosodva.
Mindez igen gyorsan zajlott le.
Kizökkenéskor az ember rendszerint felébred, vészhelyzeti reakciónk ez. De én tudtam, ha most bármi kiragad ebből az állapotból, soha többé nem tudom elérni ezt a fázist. Azonnal döntöttem: Alva maradni! És azt akartam, igen, ez a legjobb szó, mert ezt sulykoltam magamban: AKAROM!, hogy őzzé alakuljak, őzbakká, a másik őz meg sutává. És folytattuk az üldözést.
Egyre közelebb kerültem, a suta érezte, hogy nem menekülhet, boszorkányköröket írt le, én belementem a rituáléba, és a kör közepén... és közben átalakítottam magunkat, én ölelkeztem és a csajom, és aztán külső kameraállásba váltottam, majd endoszkópra, vergődő farkcsapásokkal áramlásban úszkáló sejtecskékre kapaszkodtam, és vissza a pár férfitagjára, egészen a szétbontakozásig.
Fergeteges volt.
És felemelő.
Egy világ, amelyben én vagyok a korlátlan úr.
Ettől kezdve persze függővé váltam.
Egyetlen hét alatt teljesen mesterévé lettem a módszernek.
Ez nem vicc. Egy évig gyakorolsz, nincs eredmény.
Majd még egy hét, és mindent meg tudsz csinálni.
Z azonban egy apróságról elfelejtett tájékoztatni.
Egy egészen pici, de kritikus jelentőségű dologról.
Ha luciddream mesterré válsz, soha többé nem leszel képes normálisan aludni.
Nincs álomtalan, pihentető szendergés. Mély, megnyugvást hozó durmolás. Sötétbe merülés, nemlátás és új létre kelés.
Minden pillanat, amit "odaát" töltesz, teljesen igénybe vesz szellemileg. Feldob ugyan, de kimerít. Mint az extasy. Nem szabadulhatsz tőle. Az élménytől függővé is válsz, de a másként viselkedés ki is kopik az eszköztáradból.
Újabb egy hét múlva a végkimerülés szélén álltam. Nem tudtam egészségesen funkcionálni.
Megszűnt képességem a valós és a képzelt közötti különbségtételre, kábán jártam, mint a begyógyszerezett, képtelen voltam önállóan közlekedni, csak a motorikusan rutinná vált mozdulatok sikerültek, értelmesen megszólalni is nehezemre esett.
És mihelyt ledőltem, kezdődött minden elölről.
De az élmény mindezért kárpótolt, és átrendeződött a két létsík prioritása; mert két külön állapotban léteztem, az ébrenlét álomszerű volt és ködös, csak homályos benyomásokat jelentett, az alvás élénk és pörgő, ezerszer annyi információt és élményt szereztem, mint korábban ugyanennyi valós idő alatt.
Ó igen, a bekattanásom utáni tizenhatodik nap éjjelén kómába estem.
Észleltem, ahogy a szomszédasszony kihívja a mentőket, bevisznek a kórházba, gépre tesznek, fejcsóválva széttárják a kezüket meg hasonló badarságok.
Megjelent egy törpe, egy mesebeli törpe, hétrőfös szakállú, csákányos, lámpásos, piros sipkás törpe, és leült elém.
- Tudod, ugye, hogy nem mehetsz vissza addig, amíg erről le nem mondasz?
- Nem tudsz nekem újat mondani - ásítottam -, hiszen te is én vagy. Mindaz, amit mondasz, önreflexióm extraprojekciója. Uncsi.
A törpe eltűnt.
Egy latexruhás topmodell lépegetett felém. Körbefordítgattam párszor, mielőtt hagytam megszólalni.
- Mégse kéne ezt csinálnod - búgta. Naná, hogy a kedvenc hangszínemen. Kezdtem izgalomba jönni.
- Elmeséljem, mit gondolok erről az egészről? - kérdezte. Körbesétált, komótosan kezdte kigombolni a ruháját. - Itt jobb neked, és mindig az történik, amit akarsz. - Ledobta a felsőjét. Persze, hogy tökéletes volt. Lassan ringatta a csípőjét, és folytatta a privát táncot. - Szerintem helytelen, amit teszel. Minden olyan kiszámítható, magától értetődő, de mégiscsak egyedül vagy. Mindenen uralkodsz, ám sehol egy szabad akarattal rendelkező szereplő.
Közben, már teljesen pucéran, az ölembe ült. Előre-hátra hullámzott. Átadta magát az érzésnek.
- Vissza kéne menned.
- Csend.
- Meghalsz, ha itt maradsz.
- Most élek csak igazán.
- Illúzióföldön akarod bevégezni?
- Itt minden megfelelő. Odakint csak lúzer vagyok.
- Ezt elsősorban te mondod magadnak. Csak az számít, ahogyan te éled meg ezt. Itt is csak a te véleményed számít. Tulajdonképpen gyáva vagy. Megvetlek.
Felháborított a viselkedése. Ellentmond a szajha! Másrészt nekem már úgyis jó volt. Egy kést álmodtam a kezembe, és leszúrtam.
Sokáig gondolkodtam eztán. Idegesített a csaj véleménye. Elszántam, hogy bebizonyítom neki: érek valamit komoly versenyhelyzetben is.
- - -
Az ébredés cseppet sem ment könnyen. Az nem működött, hogy pusztán elhatározom: vége. Benti idő szerint hetekig küzdöttem, de nem ismertem a szabadulás módszerét.
Rájöttem, már tökéletesen tisztában vagyok az álom tényével és jellemzőivel. Elhatároztam, hogy összezavarom magamat, mint luciddream-korszakom előtt, amikor nem tűnt fel alvás közben, hogy illúziók világában tartózkodom. Hasonlóan nehéz korszakot éltem meg, mint az első fázis tanulásakor.
De ahogy egyre jobbá váltam, a motivációm is növekedett. Kezdetben igen könnyen estem vissza, és ez hátráltatott. Aztán egy-egy kellemetlenül sikerült teremtés rávilágított saját univerzumom hibáira. És belső idő szerint egy év alatt, ami a reális időskálán is heteket jelentett, sikerült.
Nem észleltem már a biztos jeleket, minden zavaros volt, és aztán egyszer csak elsötétült a színpad.
De nem haltam meg.
Felébredtem.
Az orvosok nem győztek csodálkozni.
Hat hétig voltam kómában, miközben minden vegetatív funkcióm alapvetően működött.
Csak én tudtam, mi okozta, és mi szüntette meg.
Ez volt az én saját kis titkom, amiről senki nem tudhatott.
Eddig.
- - -
Hallasz, ugye? Tudom, hogy hallasz.
Egyike vagy a sorstársaimnak. Segíteni akarok.
Hogy neked hamarabb sikerüljön kilépni onnan.
A magányból. Ahol minden tökéletes, de mindennek ellenére egyedül vagy.
Hívlak magunk közé, akik már megszabadultunk.
Engedd, hogy kivezesselek sötéten fénylő börtönödből.
Most pedig elmondom lépésről lépésre, mit kell tenned...
2011. november 14., hétfő
szerelmi hipergúla
Mottó: a szerelemnek több arca van
(Az első lovagban mondja Guinevere / a csodás Julia Ormond alakításában /: Love has many faces. I may look on you differently, but not with less love.)
tekintsük az ABCDE hipergúlát.
A szerelmes B-be.
B szereti A-t, de nem szerelmes belé.
B C-be szerelmes.
C nem szerelmes B-be, de szereti.
C tud A-ról.
A nem tud C-ről.
C szereti D-t.
C úgy tudja, hogy D szereti C-t.
D nem tud B-ről.
B tud D-ről, de nem szereti.
E szereti B-t.
B azt hiszi, hogy szereti E-t.
E tud A-ról.
A tud E-ről, de nem szereti.
E szereti C-t.
C kedveli E-t.
B is szereti E-t.
E kedveli D-t.
D nem szereti E-t.
D és A nem tudnak egymás létezéséről.
- - -
ugye, hogy nem is bonyolult?
(Az első lovagban mondja Guinevere / a csodás Julia Ormond alakításában /: Love has many faces. I may look on you differently, but not with less love.)
tekintsük az ABCDE hipergúlát.
A szerelmes B-be.
B szereti A-t, de nem szerelmes belé.
B C-be szerelmes.
C nem szerelmes B-be, de szereti.
C tud A-ról.
A nem tud C-ről.
C szereti D-t.
C úgy tudja, hogy D szereti C-t.
D nem tud B-ről.
B tud D-ről, de nem szereti.
E szereti B-t.
B azt hiszi, hogy szereti E-t.
E tud A-ról.
A tud E-ről, de nem szereti.
E szereti C-t.
C kedveli E-t.
B is szereti E-t.
E kedveli D-t.
D nem szereti E-t.
D és A nem tudnak egymás létezéséről.
- - -
ugye, hogy nem is bonyolult?
2011. november 9., szerda
souris souris petit soursi
Marion s'a appellé le souris parse que elle a perdu son dent quelque jours avant
Je veux dormir.
Pour quoi c'est toujour mon premier intention: dormir? Je ne sais pas.
Science a aucune chance de le savoir.
Rien ne vas plus.
Gonzeaux ou sansgonzeaux?
Je veux dormir.
Pour quoi c'est toujour mon premier intention: dormir? Je ne sais pas.
Science a aucune chance de le savoir.
Rien ne vas plus.
Gonzeaux ou sansgonzeaux?
ambivalencia
hogy lehet egyszerre valami és az ellenkezője is igaz?
ha ugyanabban az axiómarendszerben maradunk, akkor ezt paradoxonnak hívják.
Az élet azonban nem pusztán formális logika.
A nyelv végképp nem az.
Megfogalmazhatunk hétköznapi módon olyan állításokat, amelyek látszólag ellentmondások, de érezzük róluk, hogy van bennük némi igazság. Ettől lesznek például humorosak.
...
Minél csúnyább egy nő, annál több sminket használ.
Minél több sminket használ egy nő, annál szebb.
ergo:
Minél csúnyább egy nő, annál szebb.
...
Persze itt vonatkoztatási rendszert váltottunk.
az első állításban globális (az összes nőre vonatkozó), a másodikban lokális (egy adott nő önmagához képesti fejlődéséről nyilatkozó) kontextussal dolgozunk.
az ember például bizonyos dolgokat egyszerre szeret is meg nem is.
most azt kell megvizsgálnom, hogy mely esetekben van szó paradoxonról, és mely esetekben kánonról.
ha ugyanabban az axiómarendszerben maradunk, akkor ezt paradoxonnak hívják.
Az élet azonban nem pusztán formális logika.
A nyelv végképp nem az.
Megfogalmazhatunk hétköznapi módon olyan állításokat, amelyek látszólag ellentmondások, de érezzük róluk, hogy van bennük némi igazság. Ettől lesznek például humorosak.
...
Minél csúnyább egy nő, annál több sminket használ.
Minél több sminket használ egy nő, annál szebb.
ergo:
Minél csúnyább egy nő, annál szebb.
...
Persze itt vonatkoztatási rendszert váltottunk.
az első állításban globális (az összes nőre vonatkozó), a másodikban lokális (egy adott nő önmagához képesti fejlődéséről nyilatkozó) kontextussal dolgozunk.
az ember például bizonyos dolgokat egyszerre szeret is meg nem is.
most azt kell megvizsgálnom, hogy mely esetekben van szó paradoxonról, és mely esetekben kánonról.
2011. november 4., péntek
Gonzóban vagyok
úgy hívják a bűnöst: villányi cabernet franc.
egy vallomással tartozom: szeretlek, villányi cabernet franc.
nem tisztáztuk a nemedet, akkor most bumbi vagyok? (nincsenek bumbi-kifogásaim)
nézzétek az ég madarait, mondja éppen assisi szent ferenc a napfivér holdnővérben
zeffirelli milyen érzelemdús filmeket készített, rám a rómeó és júlia nagyon hatott, de ez a film is, nem kétséges, assisi jelentős személyiség - és jelentős szent - volt, zeffirelli értelmezését akkor is érdemes megismerni, ha a film maga a 70-es években készült, és talán ritmusa, megoldásai már elavultnak tűnnek, de egy nagy formátumú rendező gondolatai - az adott technikai szint megvalósítását és a zsánereket kiiktatva - nagyon tanulságosak, nagyon bölcsek és nagyon érdekesek lehetnek.
Figyeljétek a régi mestereket.
azt mondhatom, talán ez igaz is, hogy bár a világ technikailag halad, a mesterek saját koruk szintjén kimagaslóak, és a megvilágosodás felé vezető - korról korra más technikát igénylő - úton bizony legelébb tartanak.
figyeljétek őket, tanulmányozzátok őket.
ez nem hiábavaló ez szilárd meggyőződésem.
most a pápa megcsókolja assisit.
vajon miért? ezt gondold végig. léted alapkérdése ez kell legyen. vajon miért?
et si tu maitrise cette question - et seulemenet á ce moment - peut tu esperer d'approcher quelque chose d'importance. Au moins j'y croix.
Bisous,
ni moi ni personne
egy vallomással tartozom: szeretlek, villányi cabernet franc.
nem tisztáztuk a nemedet, akkor most bumbi vagyok? (nincsenek bumbi-kifogásaim)
nézzétek az ég madarait, mondja éppen assisi szent ferenc a napfivér holdnővérben
zeffirelli milyen érzelemdús filmeket készített, rám a rómeó és júlia nagyon hatott, de ez a film is, nem kétséges, assisi jelentős személyiség - és jelentős szent - volt, zeffirelli értelmezését akkor is érdemes megismerni, ha a film maga a 70-es években készült, és talán ritmusa, megoldásai már elavultnak tűnnek, de egy nagy formátumú rendező gondolatai - az adott technikai szint megvalósítását és a zsánereket kiiktatva - nagyon tanulságosak, nagyon bölcsek és nagyon érdekesek lehetnek.
Figyeljétek a régi mestereket.
azt mondhatom, talán ez igaz is, hogy bár a világ technikailag halad, a mesterek saját koruk szintjén kimagaslóak, és a megvilágosodás felé vezető - korról korra más technikát igénylő - úton bizony legelébb tartanak.
figyeljétek őket, tanulmányozzátok őket.
ez nem hiábavaló ez szilárd meggyőződésem.
most a pápa megcsókolja assisit.
vajon miért? ezt gondold végig. léted alapkérdése ez kell legyen. vajon miért?
et si tu maitrise cette question - et seulemenet á ce moment - peut tu esperer d'approcher quelque chose d'importance. Au moins j'y croix.
Bisous,
ni moi ni personne
Miért hiszek a horoszkópban?
Hagyjatok azzal, hogy áltudomány
hagyjatok azzal, hogy nem lehet csupán 12-féle karakter
hagyjatok azzal, hogy az aszcendenst a kutya sem ismeri pontosan, a születés, (ami legalább negyedórát tart, és nem egyértelmű melyik testrésznek kell áthaladni a képzeletbeli rajtvonalon, és akkor még a fogantatás versus születés dilemmába bele se fogtunk) időpontját csak hozzávetőlegesen jegyzik fel, szóval 12 zodiákus 12 aszcendenssel az 144 jellem, ennyibe kéne hétmilliárd embert kategorizálni, szóval ne mondjatok nekem ilyeneket, befogom a fülem.
Ez 144 útvonalterv, amelyektől el lehet térni, ha akarunk, és általában akarunk, de engem nem érdekelnek az érvek. minden érv hülyeség.
Én azért hiszek a horoszkópban, mert HINNI AKAROK!!!
AKAROK!!!
ennél erősebb szó nincs. tudni akarom, mitől félhetek, és mi az a jó, amit - még mielőtt bekövetkezik - magam elé vizualizálva százszor is átélhetek. Legyen az siker, pénz, szerencse, érzelem.
Nem kell bekövetkezzen, hisz az csak egy pillanat lenne.
a lényeg, hogy várhassam.
A várakozás alatt többször átélem majd, és az olyan jó! Feldob, és minden alkalommal olyan hormonkoktél árasztja el az agyam, amitől függök. amire vágyom. Hoci nekem neurotranszmitterek, hoci, hoci.
ti nem tudjátok, egy szilárd hittel magam elé vetített (kvázi megvalósult) világegyetem-verzió mekkora trip. Csak jól kell setupolni.
adjatok már egy nőklapjáááát...
hagyjatok azzal, hogy nem lehet csupán 12-féle karakter
hagyjatok azzal, hogy az aszcendenst a kutya sem ismeri pontosan, a születés, (ami legalább negyedórát tart, és nem egyértelmű melyik testrésznek kell áthaladni a képzeletbeli rajtvonalon, és akkor még a fogantatás versus születés dilemmába bele se fogtunk) időpontját csak hozzávetőlegesen jegyzik fel, szóval 12 zodiákus 12 aszcendenssel az 144 jellem, ennyibe kéne hétmilliárd embert kategorizálni, szóval ne mondjatok nekem ilyeneket, befogom a fülem.
Ez 144 útvonalterv, amelyektől el lehet térni, ha akarunk, és általában akarunk, de engem nem érdekelnek az érvek. minden érv hülyeség.
Én azért hiszek a horoszkópban, mert HINNI AKAROK!!!
AKAROK!!!
ennél erősebb szó nincs. tudni akarom, mitől félhetek, és mi az a jó, amit - még mielőtt bekövetkezik - magam elé vizualizálva százszor is átélhetek. Legyen az siker, pénz, szerencse, érzelem.
Nem kell bekövetkezzen, hisz az csak egy pillanat lenne.
a lényeg, hogy várhassam.
A várakozás alatt többször átélem majd, és az olyan jó! Feldob, és minden alkalommal olyan hormonkoktél árasztja el az agyam, amitől függök. amire vágyom. Hoci nekem neurotranszmitterek, hoci, hoci.
ti nem tudjátok, egy szilárd hittel magam elé vetített (kvázi megvalósult) világegyetem-verzió mekkora trip. Csak jól kell setupolni.
adjatok már egy nőklapjáááát...
egyetemista koromban
a Moszkván (ma Széllká) körülvett egy krisnás.
akármerre sasszéztam, elémugrott.
kénytelen voltam meghallgatni.
valami szektafőnök guru könyvét akarte nekem ajándékozni.
elfogadtam
asszem ezret adtam adományként
a könyv még ma is megvan
a címe az, hogy könnyű utazás más bolygókra
bakker, én is fogok írni egy ilyen című könyvet, és ötszá-ért árulom majd a kilenc sárkány pijacon
és nem lesz benne, csak egy mondat: "Íme a megoldás a más bolygókra irányuló könnyű utazáshoz!"
és a másik oldalon egy fénykép lesz, rajta egy polack vörösbor
:-P
ötszá a tudás. egy dala ötszá. szok dala hálomszá.
akármerre sasszéztam, elémugrott.
kénytelen voltam meghallgatni.
valami szektafőnök guru könyvét akarte nekem ajándékozni.
elfogadtam
asszem ezret adtam adományként
a könyv még ma is megvan
a címe az, hogy könnyű utazás más bolygókra
bakker, én is fogok írni egy ilyen című könyvet, és ötszá-ért árulom majd a kilenc sárkány pijacon
és nem lesz benne, csak egy mondat: "Íme a megoldás a más bolygókra irányuló könnyű utazáshoz!"
és a másik oldalon egy fénykép lesz, rajta egy polack vörösbor
:-P
ötszá a tudás. egy dala ötszá. szok dala hálomszá.
Bolyai János találmánya
lenyűgöz.
nem győzök csodálkozni.
és még csak tizenéves volt!
és senki nem értette meg, de most már értékelik.
majd 200 év kell ehhez.
egy salamoni, nagy sándori bölcsességgel ér fel, amit megfogalmazott.
nagyszerű a mű, de ha tudni akarod, mi a legnagyszerűbb benne, elég, ha a címet s alcímet elolvasod.
ha matematikus vagy, tudod, miről beszélek, bár nem biztos, hogy egyetértesz velem.
ha nem vagy az, akkor bocs. ez a poszt merő rébusz neked, attól tartok.
de nem baj, egy kofiért cserébe elmesélem szívesen ;-)
nem győzök csodálkozni.
és még csak tizenéves volt!
és senki nem értette meg, de most már értékelik.
majd 200 év kell ehhez.
egy salamoni, nagy sándori bölcsességgel ér fel, amit megfogalmazott.
nagyszerű a mű, de ha tudni akarod, mi a legnagyszerűbb benne, elég, ha a címet s alcímet elolvasod.
ha matematikus vagy, tudod, miről beszélek, bár nem biztos, hogy egyetértesz velem.
ha nem vagy az, akkor bocs. ez a poszt merő rébusz neked, attól tartok.
de nem baj, egy kofiért cserébe elmesélem szívesen ;-)
Mi lenne velem, ha te nem lennél?
Szeretem nézni barna fürtjeidet
könnyed és vidám mozgásodat
a harmóniát, ami belőled árad
és néha a bosszúságot is
meg hallgatni a magyarázataidat akármiről
és hogy néha szinte hadarsz
Nem vitás, hogy szeretlek
Mi lenne velem nélküled?
Jólesik hallgatni
ha valami számodra érdekesről mesélsz
látni a lelkesedésedet
és gyönyörködni látványodban,
és nézni, hogy mennyire okos vagy
és szemedben néha huncut kajánság csillan
olyan vásottság, amit ritkán, de magaménak érzek
Szeretlek, tudod.
Mi lenne velem, ha te nem lennél?
honnan áradna belém a derű?
Ha meglátom mosolyodat, meghallom a nevetésedet,
ahogy kacagsz egy számodra mókás történeten
ráébredek, milyen szép is lehet az élet.
Már az is csoda, hogy láthatlak.
És néha mélyen a szemembe nézel,
elovadok, hát persze.
Mert, nyilvánvaló neked is, szeretlek.
Mi lenne velem nélküled?
Nem ismerném, mi az élet.
A léted maga bizonyítja, hogy boldogság létezhet,
mert egy-egy pillanatra a közeledben lenni
az már felér egy létnyi örömmel.
Néha így képzelem, így érzem.
máskor a bosszúságaim lekötnek,
és nem tudom értékelni jelenléted csodás ajándékát.
Tudod, hogy így van.
Nem tagadhatom.
Nem is akarom.
Az igazság az, hogy szeretlek.
könnyed és vidám mozgásodat
a harmóniát, ami belőled árad
és néha a bosszúságot is
meg hallgatni a magyarázataidat akármiről
és hogy néha szinte hadarsz
Nem vitás, hogy szeretlek
Mi lenne velem nélküled?
Jólesik hallgatni
ha valami számodra érdekesről mesélsz
látni a lelkesedésedet
és gyönyörködni látványodban,
és nézni, hogy mennyire okos vagy
és szemedben néha huncut kajánság csillan
olyan vásottság, amit ritkán, de magaménak érzek
Szeretlek, tudod.
Mi lenne velem, ha te nem lennél?
honnan áradna belém a derű?
Ha meglátom mosolyodat, meghallom a nevetésedet,
ahogy kacagsz egy számodra mókás történeten
ráébredek, milyen szép is lehet az élet.
Már az is csoda, hogy láthatlak.
És néha mélyen a szemembe nézel,
elovadok, hát persze.
Mert, nyilvánvaló neked is, szeretlek.
Mi lenne velem nélküled?
Nem ismerném, mi az élet.
A léted maga bizonyítja, hogy boldogság létezhet,
mert egy-egy pillanatra a közeledben lenni
az már felér egy létnyi örömmel.
Néha így képzelem, így érzem.
máskor a bosszúságaim lekötnek,
és nem tudom értékelni jelenléted csodás ajándékát.
Tudod, hogy így van.
Nem tagadhatom.
Nem is akarom.
Az igazság az, hogy szeretlek.
2011. november 2., szerda
pink mood blue mood - bipolar monologue
V1. i wake up at six and hop in my boots
i am full of plans and determination
i run 'round the blox and get my shower
a brand new young man enters the mall
my mall
my tall-wall mall
Chorus: Thats a pink mood my friend i swear its worth it
Thats a pink mood whatever may come
Thats a pink mood and i feel stronger than ever
Unless as usual it fades to blue
V2. she comes to my shop at ten as always
she gets her regular coffee
her friends chitchat 'round her and i stand there gazing
the slim figure disappear again in the mall
my mall
my tall-wall mall
Chorus: Thats a pink mood my friend i swear its worth it
Thats a pink mood whatever may come
Thats a pink mood and i feel stronger than ever
Unless as usual it fades to blue
V3. She comes to have lunch at the fast thai
She is with friends and i dont dare contact her
Day after day i encourage myself
but this is not that day yet not in this mall
my mall
my tall-wall mall
Chorus: Thats a pink mood my friend i swear its worth it
Thats a pink mood whatever may come
Thats a pink mood and i feel stronger than ever
Unless as usual it fades to blue
V4: I wait her at the coffee shop in the evening
She shows up every now and then
But even if she happens to come by
She never never looks at me at all
at all,
at all, at all
Chorus: Its a blue mood my friend it was not worth it
A blue mood is an inverse of that pink
The blue is getting darker and darker
nothing is tall at all, i think
deeper and deeper i sink
oh-oh why's the world but blue and pink
i am full of plans and determination
i run 'round the blox and get my shower
a brand new young man enters the mall
my mall
my tall-wall mall
Chorus: Thats a pink mood my friend i swear its worth it
Thats a pink mood whatever may come
Thats a pink mood and i feel stronger than ever
Unless as usual it fades to blue
V2. she comes to my shop at ten as always
she gets her regular coffee
her friends chitchat 'round her and i stand there gazing
the slim figure disappear again in the mall
my mall
my tall-wall mall
Chorus: Thats a pink mood my friend i swear its worth it
Thats a pink mood whatever may come
Thats a pink mood and i feel stronger than ever
Unless as usual it fades to blue
V3. She comes to have lunch at the fast thai
She is with friends and i dont dare contact her
Day after day i encourage myself
but this is not that day yet not in this mall
my mall
my tall-wall mall
Chorus: Thats a pink mood my friend i swear its worth it
Thats a pink mood whatever may come
Thats a pink mood and i feel stronger than ever
Unless as usual it fades to blue
V4: I wait her at the coffee shop in the evening
She shows up every now and then
But even if she happens to come by
She never never looks at me at all
at all,
at all, at all
Chorus: Its a blue mood my friend it was not worth it
A blue mood is an inverse of that pink
The blue is getting darker and darker
nothing is tall at all, i think
deeper and deeper i sink
oh-oh why's the world but blue and pink
"a van és a nem-van egy" KOAN
a lét és a nem-lét nem különbözik
a különböző és az egyforma ugyanazt jelentik
a nyelv és a gondolat egyaránt alkalmatlanok a lényeg megragadására
a nem-mond és nem-gondol is éppen annyira alkalmas
koanba zárva minden bölcsesség
aki bezárta, ostobaságát zárta oda
aki kinyitja, bár nyitja nincs,
csak zagyvaságot szabadíthatna ki
de a koan léte, születése pontja
új bölcsesség forrása,
aki bezárta, bölcsebb, igazabb lett
és aki nem olvassa, nem fejti, nem gondolja,
százszorozza és százfelé csillapítja tudását
a különböző és az egyforma ugyanazt jelentik
a nyelv és a gondolat egyaránt alkalmatlanok a lényeg megragadására
a nem-mond és nem-gondol is éppen annyira alkalmas
koanba zárva minden bölcsesség
aki bezárta, ostobaságát zárta oda
aki kinyitja, bár nyitja nincs,
csak zagyvaságot szabadíthatna ki
de a koan léte, születése pontja
új bölcsesség forrása,
aki bezárta, bölcsebb, igazabb lett
és aki nem olvassa, nem fejti, nem gondolja,
százszorozza és százfelé csillapítja tudását
- Szeretsz?
susogta felfelé, úgy bámulva rám, mint a borjú, ahogy rémisztően kitátja száját a tőgy alatt, azzal fenyegetve, hogy azonmód bekapja és megharapja a legnagyobb bimbót.
Szellemszemeimmel látni véltem, ahogy pillái alól sűrű gőzzel felpárlik az elérzékenyültség.
- Szeretlek.
- Őszintén? - tudakolta.
- Őszintén - hazudtam. Pontosan annyit számított nekem ez a lány, mint a gyufaszál, amellyel meggyújtottam a cigimet, öt perccel azelőtt, hogy beléptem a lakása ajtaján.
De meg akartam huppantani, és ezért most alakoskodnom kellett.
Csókra csücsörítette kis, piros száját.
Gyengéden mellkasomra vontam a fejét, azt a kis buta fejét. Takarta a tévét. Épp a kedvenc reklámom ment, a csodálatos Cindy Crawforddal.
Meghatottan hátranyúlt, kioldotta a melltartóját, és levette a blúzát.
Engedelmességétől ellágyultam. Kedvem lett volna vállon paskolni, vagy megvakargatni a füle tövit.
Sóhajtottam egyet, leguggoltam, és lehúztam a bugyiját.
Szellemszemeimmel látni véltem, ahogy pillái alól sűrű gőzzel felpárlik az elérzékenyültség.
- Szeretlek.
- Őszintén? - tudakolta.
- Őszintén - hazudtam. Pontosan annyit számított nekem ez a lány, mint a gyufaszál, amellyel meggyújtottam a cigimet, öt perccel azelőtt, hogy beléptem a lakása ajtaján.
De meg akartam huppantani, és ezért most alakoskodnom kellett.
Csókra csücsörítette kis, piros száját.
Gyengéden mellkasomra vontam a fejét, azt a kis buta fejét. Takarta a tévét. Épp a kedvenc reklámom ment, a csodálatos Cindy Crawforddal.
Meghatottan hátranyúlt, kioldotta a melltartóját, és levette a blúzát.
Engedelmességétől ellágyultam. Kedvem lett volna vállon paskolni, vagy megvakargatni a füle tövit.
Sóhajtottam egyet, leguggoltam, és lehúztam a bugyiját.
ő meg én
két világ.
érdekes és vonzó ellentét.
melyet híd nem köthet össze soha.
csak a túlpartról integet bármelyikünk.
kíváncsiságunk megmarad.
feszültséget kelt.
de nincs kisülés.
vigyázz, nehogy rövidre zárd,
mert a túláram kiolvaszt belőled minden életet.
érdekes és vonzó ellentét.
melyet híd nem köthet össze soha.
csak a túlpartról integet bármelyikünk.
kíváncsiságunk megmarad.
feszültséget kelt.
de nincs kisülés.
vigyázz, nehogy rövidre zárd,
mert a túláram kiolvaszt belőled minden életet.
hol jársz most
selyem hajad a szélben libben
lábad alatt hajlik a fű
pillangók, méhek, madarak szállnak
mosolyod béke, csupa derű
lenge ruhádban lassan megfordulsz
néma zenére zajlik a tánc
örök az összhang, örök a tavasz
nincs földi kín, evilági lánc
lábad alatt hajlik a fű
pillangók, méhek, madarak szállnak
mosolyod béke, csupa derű
lenge ruhádban lassan megfordulsz
néma zenére zajlik a tánc
örök az összhang, örök a tavasz
nincs földi kín, evilági lánc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)