2011. november 4., péntek

Mi lenne velem, ha te nem lennél?

Szeretem nézni barna fürtjeidet
könnyed és vidám mozgásodat
a harmóniát, ami belőled árad
és néha a bosszúságot is
meg hallgatni a magyarázataidat akármiről
és hogy néha szinte hadarsz
Nem vitás, hogy szeretlek

Mi lenne velem nélküled?
Jólesik hallgatni
ha valami számodra érdekesről mesélsz
látni a lelkesedésedet
és gyönyörködni látványodban,
és nézni, hogy mennyire okos vagy
és szemedben néha huncut kajánság csillan
olyan vásottság, amit ritkán, de magaménak érzek
Szeretlek, tudod.

Mi lenne velem, ha te nem lennél?
honnan áradna belém a derű?
Ha meglátom mosolyodat, meghallom a nevetésedet,
ahogy kacagsz egy számodra mókás történeten
ráébredek, milyen szép is lehet az élet.
Már az is csoda, hogy láthatlak.
És néha mélyen a szemembe nézel,
elovadok, hát persze.
Mert, nyilvánvaló neked is, szeretlek.

Mi lenne velem nélküled?
Nem ismerném, mi az élet.
A léted maga bizonyítja, hogy boldogság létezhet,
mert egy-egy pillanatra a közeledben lenni
az már felér egy létnyi örömmel.
Néha így képzelem, így érzem.
máskor a bosszúságaim lekötnek,
és nem tudom értékelni jelenléted csodás ajándékát.

Tudod, hogy így van.
Nem tagadhatom.
Nem is akarom.
Az igazság az, hogy szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése