Melan-kóla

keserű, de nem ihatatlan
szénsav bugyog az orromba
szar, mint a nem-melan
mégis iszom és élvezem néha, mint azt
de míg kortyolom, arra gondolok
miért is nem jobb a tiszta víz

bátorságom lángját nem elfújták hirtelen, csak az idő a gyertyát olvasztotta el alóla csendesen

vártam a Nagy Kanyonra,
ó, mennyire vártam
vágytam rá, őszintén
minden nappal egyre jobban

Gyűjtök az útra
Így álltam hozzá
És a képeslapok hétről-hétre
Egyre többen lettek

Esténként, szemem lehunyva
A part szélén álltam és mellemből
szilajul rikoltva tört elő
boldog, szabad lelkem

szélsebes röptű sólyom,
nem is sólyom, sárkány!
japán unisono népdalra úszott
repedtfazék, nyekergő nádsíp kísérte

Antigraviton-uszályom
Száguldott velem
A Colorado tajtékot vetett
Mérföld mélységben odalenn

Ébredésem ebbe a világba
Keserű csalódás volt először
Majd már csak várakozás; tudtam
Éjjel újra láthatom megint

Az évek teltek, görnyedt a hát
Lassultak, majd csoszogtak a lábak
Időnként meg kellett állnom köhögni
És szédülni is gyakran szédültem

De a Nagy Kanyonnál nincsen korlát
Röptem egyformán sebes
Az idő más fogalmak szerint
alakul, ha itt vagyok

Az utolsó érme hull a perselybe -
Az útra összegyűlt a zseton
Holnap vár az utazási iroda
s két nap múlva a Nagy Kanyon

S ha nem olyan lesz? Ha esni fog?
Ha nem fog tetszeni?
A persely tartalmát beváltom
Kezemben rendes köteg bankjegy

Az utazási iroda jobbra van
Én balra fordulok, a templom felé
És a pénzt odabenn az utolsó fillérig
A perselybe tuszkolom