A kísérlet

Egy (etikai szempontból különösen kegyetlen) kísérletben (bővebben itt: www.experimentalresearch.com/reports/collins/rsc/natives-in-the-woods/21/16394/node/31334/jsop.php?q=11er93eg87b2r6rr34g5e91326496197614ds96ff1293s45a91) két alannyal dolgoztak.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, az ember ösztönei mennyire teszik lehetővé a túélélést, másképp fogalmazva: a faj fennmaradása milyen mértékben köszönhető a nevelésnek és közösségnek, és mennyire lenne esélye egy magányos példánynak, hogy társak nélkül éljen.
Két újszülöttet szemeltek ki, a jelentés rájuk J és K néven hivatkozik. Egészítsük ki a túl hideg és tárgyilagos jelölést, nevezzük őket Johnnak és Kate-nek, bár azt nem tartalmazzák a dokumentumok, hogy milyen neműek. Nem, nem, legyen a nevük mégis inkább Jib és Kab, így nem sugallunk semmi olyasmit, ami arra indítaná a gyanútlan olvasót, hogy az eredményeket valamiképp összefüggésbe hozza a nemi sajátosságokkal.

Jib és Kab egyaránt újszülöttként, mindössze néhány órásan került a kutatókhoz.
Egymástól külön, 40 ezer évvel ezelőtti, szubtrópusi klímának megfelelően berendezett ketrecekbe helyezték a piciket. Egy automata mechanizmus táplálta, tisztította és némi simogatással bátorította őket. Szükségleteiket tehát kielégítették, de mindezt mesterséges asszisztenseken keresztül, azt szimulálandó, hogy teljesen elszigetelve, magukra maradtak.
Jibet teljes gondozásra, Kabet ridegtartásra jelölték ki. Mihelyt beindult lokomóciós készségük, és hason csúszva meg tudtak tenni néhány lábnyi távolságot, Kabtől távol helyezték el a táplálékot, és tisztítani sem tisztították. Pépes, félig emésztett ennivalót helyeztek el a földön a közelében, és néhány pocsolyát is kialakítottak. Jib ugyanekkor változatlanul gépanyától kapott táplálékot, és tovább is gondozták.
Ahogy telt az idő, Kab egyre gyorsabban önállósodott, nála valószínűleg felgyorsult az ösztönök kifejtése. Kiszagolta az élelmet, odakúszott érte és felnyalta, a pocsolyából szürcsölve ivott, ürülékét egyre inkább egy, a szokásos mozgásteréhez képest távoli ponton helyezte el, és egyéves korára már stabilan járt, sőt futott, míg Jib az első bizonytalan lépteivel próbálkozott. Kab már narancsot és tojást evett, Jib még az anyatejjel kevert reszelt almánál tartott.
Másfél éves korukban a ketrecből a lefoglalt vadászterületre helyezték őket, és befejezték Jib táplálását.
Ő azonban nem sokkal a ketrecből kihelyezés után elpusztult. Bár ragadozóktól a kutatók megtisztították a területet, kórokozók bőségesen maradtak. Jib az első napokban mély horzsolást szerzett, amely hamar elfertőződött, és a gyermek vérmérgezésben rövid időn belül meghalt.
A kutatók figyelme így teljes egészében Kab felé fordult, aki hamarosan már kezdetleges eszközökkel vadászott, köveket, botokat használt, apró rovarokat, tojásokat szerzett a gyümölcsök és gombák mellé, amelyeket a földről elérhető magasságból szüretelt.
Fejlődése látványos volt, ösztönei bámulatosan segítették a túlélését. A hosszú jelentésből csak néhány részletet emelnék még ki (aki akarja, az eredetit is elolvashatja, bár a sok emészthetetlen statisztika és a zavaros fejtegetés miatt ez igencsak olvasót próbáló feladat).
Kab megtanult két lábon járni (ösztön), és egyszerűbb szerszámhasználatot is megfigyeltek nála (botok, kövek), tervezni (primitív csapdát állított gyors állatoknak, így ejtett például vaddisznót), de nem beszélt, nem épített magának lakhelyet, nem készített ruhát, nem ismerte fel összetettebb tárgyak rendeltetését (a kutatók rendszeresen helyeztek el az útjában bizonyos dolgokat, amelyek látszólag véletlenül kerültek oda):
Egy ízben szappant (Kab megkóstolta), máskor egy töltött revolvert (Kab tojást tört fel vele, majd otthagyta), aztán egy doboz gyufát (megette, és napokig fosott), kést (ez némiképp kivételes szerephez jutott, mert Kab a fogában a fekhelyére cipelte, s ettől kezdve vele aludt), bőrtalpú cipőt (elfogyasztotta), doboz szeget (szintén otthagyta), végül egy példányt Alfred Shmitz Learish királyából (ezt mindössze levizelte).

A jelentés kihangsúlyozza, hogy az ember ösztönei bámulatosan alkalmasak a túlélésre.
Az elmúlt évtizedekben egyébként számos kutatócsoport figyelte még hosszabb-rövidebb ideig életét és fejlődését, de az eredeti programon nem változtattak.

A csapat terve az, hogy Kab jövőre esedékes ötvenedik születésnapján egy nagyszabású bankett keretében feltárják előtte a tényt, hogy valójában nincs egyedül, és ezt követően megnyitnak előtte egy reményteljes szocializációs ösvényt: megpróbálják integrálni a modern társadalomba.

Remélem, élő adásban számolhatok be az eseményről.

Jótanácsok tanuláshoz

Ha már tudod, elméd legyen borona, mely gyorsan siklik, és porrá zúzza az apróbb göröngyöket.
Ha még új számodra, elméd legyen eke, mely mélyen szánt, megakad a nagyobb rögben, és el nem engedi azt, míg teljesen a földből ki nem fordítja.