A boldogság mibenléte

Vannak, akik szeretik az ilyesfajta leírásokat:

a.) "átölelt, és éreztem, ahogy a forró kis kemence nem csupán hívogatóan feltárul, hanem szinte egyenesen be akart szippantani, mohón, türelmetlenül - mint ahogy a vasorrú bába kemencéje nyújtogathatta piros nyelvét a lapáton gunnyasztó Juliska felé -, én azonban egészen lassan közeledtem, szándékosan visszatartva magamat, hogy a végletekig fokozzam a vágyát, szinte hátráltam előle, élveztem, ahogy egyre készségesebben közeledett, egyszersmind kétségbeesett csatát vívott bennem az azonnali támadás és a mazochista visszafogottság vágya, ügyeltem, hogy csak éppen megérintsem a gyönyörök kertjének bejáratát, aztán sebtiben piciny visszavonulót fújtam, de csak azért, hogy megfigyeljem, amint finom pihegésből vad zihálássá fokozódik a feltörő izgalom, pici szája kinyílik, a gyöngyházszínű fogacskák résnyire szétnyílnak, és az ajkak közül előpatakzik a ..."

b.) "száraz volt a nyelvem, hiába nyaltam meg előbb az alsó ajkamat, balról jobbra, majd rögtön visszalendületből a fölsőt, smirgli csúszott a cserépen (olyan érzést keltve, mint amikor köröm szántja a táblát, amitől mindig kirázott a hideg), de ekkor már a kezemben volt a palack, hűvös volt, kegyetlen, némán kacagott, tudta, hogy nem véletlenül szorongatom, titkon oldalt sandítottam, senki nem figyelt rám, a tévét nézték, csendesen elcsavartam a dugót, halkan nyikorgott és alig pukkant, a testemmel takartam az üveget, és gyorsan meghúztam, majd sietve visszadugaszoltam, és bevágtam a frizsiderbe, de a torkomon olyan komótosan folyt le a hetven fokos pálinka, mintha súrolószer lenne, aminek iszonyatosan nagy a viszkozitása, még a méznél is sűrűbb, de ennek cseppet sem volt mézíze, égetett rendesen, ahogy egy férfias italnak kell, majdnem öklendeznem kellett, ahogy a gyomorszájamnál időzött, mintha körülnézne, lefelé vagy felfelé folytassa-e az útját, és akkor, kábé nyolc-kilenc másodperc múlva érezni kezdtem, ahogy az ujjvégeim, aztán lassan a felkarom, finoman elgyengül, és határozottan zsibbadni kezd, és akkor elmosolyodtam..."

Én inkább átélni szeretem.

Actresses

Praising Natalie and Lena (among others, of course)

I am amazed how well these wonderful actresses can play good and bad characters.
Very authentic, very genuine.

Lena Headey was Queen Gorgo in 300, Kate Otersdorf in Red Baron and now she is Cersei Lannister in Game of Thrones. You respected her in 300 fell for her in the Red Baron and truly hate her as Cersei.

Natalie Portman was good in Leon, less interesting as Padme in the SW saga, very good as Alice in Closer, and a brilliant (perfect...) Nina in Black Swan.

Amazing performance, both ladies.
Thank you!

Rule of Thirds

Although the "rule of thirds" is a frequently used recommendation in visual art, the rule used here is completely different.

Here we go.

When you criticize or judge someone, please remember you may do that only if you are at least 3 levels "smarter" than the criticizee.

L1. If you are only one level smarter, you are opposing his or her opinion.
L2. If you are an additional level smarter, you are agreeing with what he or she said, but your aspect is different - a point of view that integrates both the supporting and countering arguments.
L3. If you are an extra level smarter, you understand the arguments (level 0), the disproofs (level 1) the integrated approach (level 2) and you are also able to change the viewpoint and restructure all previous levels. In other words, you are regarding the whole question from a metalevel. You can break out of the framework imposed by the original question.

This is the rule of thirds.

- - -

You can relate this reasoning to Socrates's Dialectic. Level 0 is thesis, Level 1 is antithesis, Level 2 corresponds to synthesis and Level 3 is metathesis.


The sun shines brightly.
Deaf microscopic corpuscules
Burn my aging face.

The Reciprocity Code

www.thereciprocitycode.org

For the linked material I grant you RCL (Reciprocity Code License), which means the following 

1. The materials are free for private use under RCL conditions.
2. You are requested not to pass the material itself but the download link. Should you still pass the material, pass RCL definition as well.
3. Please understand that I invested many hours to develop these. (Most of the hours were fun for myself the activity itself being my biggest reward. There were times of struggle, though.) Donate your own time or energy for the community in comparable value that you feel having received from these RCLed material.
4. If you feel like being very satisfied, you can donate a beer or two – my PayPal here -; never donate more than two beers.

Do you accept the terms?

YES                NO                  (Quiz here)

Next page: download link.

Menedzseri zombinyelv

Pár éve olvastam Scott Adamstől a "Dogbert szigorúan titkos vezetőkézikönyvé"-t.
(Nagyon viccesnek találtam.)
Abban szerepel a menedzseri zombinyelv. Ajánlás: ha vezető akarsz lenni, sürgősen tanulj meg így beszélni.
A megtérülés klasszifikációja projektelőnyökhöz juttat és profitkilátásaink kedvező fázisban valószínűsödnek.

Ma voltam egy konferencián, hallgattam az előadókat meg a többi jelenlévőt.
Csodálatos, hogy mennyire megy már mindenkinek ez az új nyelv!

Nevek, arcok, helyek

nem csak az emlékekben, de Fantáziában is.
Autózok, suhanok pillanatnyilag funkcionálisan süketnéma társaimmal át a zöldespiroson. (barna??).
Zajban létezünk, hörögnek a motorok, nyögnek a lengéscsillapítók, mi pedig hangszigetelt fülkékben tátogunk. Ki mobilra, ki rádióra, CD-re. Ki csak bambul előrefelé.
Mellettem egy Yaris. Szép kocsi, ilyet akartam venni valamikor. Sötétített üvegén belül egzisztenciálisan frissen fényezett, arcbőrben megviselt negyvenes nő. Minden ujján két gyűrű, súlyosak. Elegánsan öltözött. Nem tátog, feszülten mered előre, alatta kisimítja a hepehupákat a futómű. Gyorsabb, mint én, pedig száguldozó típus vagyok.
Egy életet képzelek el hozzá (mit egyet, hármat, négyet, de csak egyet fejtek fel hosszabban), amelyben csonka család várja otthon vacsorára, egy fiú meg egy lány; klisésen lelécelt felsővezető férj, klisésen kistafírozott kisdiák gyerekek, klisésen bepasizás kétségbeesetten az ifjúság hervadni látszásakor, és a többi közhely, de a kép hamis, nem görögnek tovább a gondolatkavicsok, a tekintetben nincs riadtság, sem alázat, sem dac, csak hidegség, valami könyörtelen fémes villanás, jesszusom, döbbenek rá, ez egy sorozatgyilkos, véletlenszerűen választ magának áldozatot, a külvárosban hazafelé tartó éjszakás nővérek, hómlesszek, későig értekezleten csücsülő pedagógusok, korán munkába igyekvő szemetesek az áldozatai, nem véresen gyilkol, csak méreggel, tallium-aeroszollal és éterrel dolgozik, a kábán botorkálók azt sem tudják, mi bajuk, lassan öli meg őket a szer, változatos, természetesnek látszó tüneteket okozva, olyanokat is, akik cseppet sem szolgáltak rá a halálra, nem jobban, mint bárki más.
A nő kisorol mögülem, én balra kanyarodom, a rendőrség épülete előtt kedvem volna lefékezni, de mire a gondolat eljut az agyamig, a Yarist elnyeli a szürkületben hullámzó autóforgatag.

Zanyád

néha jön egy cím, vagy egy sor egy még nem létező dalból.
Aztán reccs, megakad.
Ezeket persze gyűjtöd, még jó lehet valamire.
Ha másra nem is, arra mindenképp, hogy fél másodpercig lelkesedsz, de jó cím, de jó sor.
Később kiderül, hogy nem az.
Vagy, ami még rosszabb, fi..od sincs, miért került a füzetbe.
Ez azért rosszabb, mert hiszel benne, hogy egy gyöngyszem süllyedt el mindörökre, ráadásul megint hanyatló memóriádról tanúskodik valami.
Az se baj, ha ez rajtam kívül senkit sem érdekel.
Erre találták ki a kettőspont-pét.

üdv gazdám koponyájának porondjáról

vagy itt van például Watson

akiről már személyként beszélünk, pedig gép. Nemcsak a média lelkesedik érte, hanem én is. Ha megnézed, mire képes, valóban lenyűgöz némely vonása.
Persze nincsenek illúzióim afelől, hogy minden korban voltak fantaszták, akkori kockák, akik tűzbe jöttek egy izgalmasabb technikai fejlesztés láttán, és máris ábrándozni kezdtek.
Most is erről van szó; legalábbis ezt gondolom, magamból kiindulva.
Persze Watson még nem a Skynet - sosem is lesz az.
És még csak nem is beszéli a nyelvünket, angolul is csak épphogy ért valamicskét. Semmiképp sem úgy, mint mi. De ha nézed, ahogy játszik, olyan emberszerű (igaz, mesterségesen, manipuláltan az); a legizgalmasabb pedig nem is maga az eredmény, hogy megcsinálták és méghozzá hogy!, hanem a jövőbeli perspektívái.
Amire használni lehet, abból egy-két dolgot sejtünk. Aminek megágyaz, abból még szinte semmit sem látunk. Előkészíti a terepet egy új korszaknak.
Internet 3.5? Droidnet, Cybernet, ki tudja.
Asimov nem érhette meg, de mi talán igen.
Jönnek az androidok? Ezt eddig scifi irodalomként emlegettük - mostantól már csak realitásként gondolhatunk rá.