2011. május 30., hétfő

A boldogság mibenléte

Vannak, akik szeretik az ilyesfajta leírásokat:

a.) "átölelt, és éreztem, ahogy a forró kis kemence nem csupán hívogatóan feltárul, hanem szinte egyenesen be akart szippantani, mohón, türelmetlenül - mint ahogy a vasorrú bába kemencéje nyújtogathatta piros nyelvét a lapáton gunnyasztó Juliska felé -, én azonban egészen lassan közeledtem, szándékosan visszatartva magamat, hogy a végletekig fokozzam a vágyát, szinte hátráltam előle, élveztem, ahogy egyre készségesebben közeledett, egyszersmind kétségbeesett csatát vívott bennem az azonnali támadás és a mazochista visszafogottság vágya, ügyeltem, hogy csak éppen megérintsem a gyönyörök kertjének bejáratát, aztán sebtiben piciny visszavonulót fújtam, de csak azért, hogy megfigyeljem, amint finom pihegésből vad zihálássá fokozódik a feltörő izgalom, pici szája kinyílik, a gyöngyházszínű fogacskák résnyire szétnyílnak, és az ajkak közül előpatakzik a ..."

b.) "száraz volt a nyelvem, hiába nyaltam meg előbb az alsó ajkamat, balról jobbra, majd rögtön visszalendületből a fölsőt, smirgli csúszott a cserépen (olyan érzést keltve, mint amikor köröm szántja a táblát, amitől mindig kirázott a hideg), de ekkor már a kezemben volt a palack, hűvös volt, kegyetlen, némán kacagott, tudta, hogy nem véletlenül szorongatom, titkon oldalt sandítottam, senki nem figyelt rám, a tévét nézték, csendesen elcsavartam a dugót, halkan nyikorgott és alig pukkant, a testemmel takartam az üveget, és gyorsan meghúztam, majd sietve visszadugaszoltam, és bevágtam a frizsiderbe, de a torkomon olyan komótosan folyt le a hetven fokos pálinka, mintha súrolószer lenne, aminek iszonyatosan nagy a viszkozitása, még a méznél is sűrűbb, de ennek cseppet sem volt mézíze, égetett rendesen, ahogy egy férfias italnak kell, majdnem öklendeznem kellett, ahogy a gyomorszájamnál időzött, mintha körülnézne, lefelé vagy felfelé folytassa-e az útját, és akkor, kábé nyolc-kilenc másodperc múlva érezni kezdtem, ahogy az ujjvégeim, aztán lassan a felkarom, finoman elgyengül, és határozottan zsibbadni kezd, és akkor elmosolyodtam..."

Én inkább átélni szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése