susogta felfelé, úgy bámulva rám, mint a borjú, ahogy rémisztően kitátja száját a tőgy alatt, azzal fenyegetve, hogy azonmód bekapja és megharapja a legnagyobb bimbót.
Szellemszemeimmel látni véltem, ahogy pillái alól sűrű gőzzel felpárlik az elérzékenyültség.
- Szeretlek.
- Őszintén? - tudakolta.
- Őszintén - hazudtam. Pontosan annyit számított nekem ez a lány, mint a gyufaszál, amellyel meggyújtottam a cigimet, öt perccel azelőtt, hogy beléptem a lakása ajtaján.
De meg akartam huppantani, és ezért most alakoskodnom kellett.
Csókra csücsörítette kis, piros száját.
Gyengéden mellkasomra vontam a fejét, azt a kis buta fejét. Takarta a tévét. Épp a kedvenc reklámom ment, a csodálatos Cindy Crawforddal.
Meghatottan hátranyúlt, kioldotta a melltartóját, és levette a blúzát.
Engedelmességétől ellágyultam. Kedvem lett volna vállon paskolni, vagy megvakargatni a füle tövit.
Sóhajtottam egyet, leguggoltam, és lehúztam a bugyiját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése