atomfilm

A sztori bugyuta.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?

Hát pl. én.

Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.

Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.

Gratulálok a kutatóknak, kezdve  Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.