- Soha nem értettem a matematikát - mosolyog büszkén magyartanár ismerősöm.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?
A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.
- Diszkalkuliás vagyok - vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.
Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.
Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.
Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése