2013. április 3., szerda

Aludni, aludni akarok

Nem pedig ismét éjszakázni,
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.

Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.

Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.

A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.

Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése