az elme a Gestalt-irányzat szerint törekszik formákba és rendbe szervezni nem csak az észlelt, de az elképzelt dolgokat is.
Egy-egy összetettebb formából sokan ugyanazokat a "modulokat", sémákat ragadjuk ki.
Ha újat, kreatívat akarunk létrehozni, a szokásos alakokat meg kell változtatnunk. Ehhez tudnunk kell, milyen szabályokat azonosított a Gestalt-pszichológia, mert így érhetjük tetten, hol kell beavatkozni a folyamatba.
A különféle kreativitásserkentő módszerek (think outside the box, Bono's 6 hats) is hasonlóra törekszenek.
Felismerésnél a bottom-up (alkotóelemek, primitívek felől az absztrakt, komplex irányba haladó), valamint top-down (a kontextusból az alkotóelemek megjelenését valószínűsítő) irányok erősítik a köztes absztrakciós rétegben "felismert" elemeket.
A kontextusban érvénytelen vagy szokatlan elhelyezés "kreatív"-ként, újszerűként jelenik meg, az elme számára nehezebb feladatot ad, nem kényelmesen, triviálisan, "igen, odaillik" módon, hanem plusz feldolgozási feladatként jelenik meg, energiákat köt le, de ez pezsdítőleg hat ránk, izgalmas, nincs még rá sémánk, tehát sémakészítési feladatot, értelmezést, rejtvényt jelent, és ha sikerült sok sémát mozgósítani (tehát valamennyire - távolról - sémákhoz kapcsolható; nem jó a teljesen kaotikus, semmire sem emlékeztető), akkor apró "aha"-élményekkel jutalmaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése