2013. január 3., csütörtök

a harcművészetekről

nincs egyeduralkodó stílus, amely jobb bármely másiknál
nincs legyőzhetetlen harcos

a titkokba bepillantani, még a legapróbb igazságig eljutni is csak az lehet képes, aki teljes odaadással gyakorolja a művészetet

a hegyre feljutni számos úton lehet, egyik-másik rögösebb, van, amelyik szebb kilátást nyújt,
de bármelyiken, amikor felfelé tartasz, a lábad erősödik, a szellemed eltökéltebbé válik, fejlődsz jellemben. minél nehezebb az akadály, annál többet tanulsz

az egyik stílus erősíti a lábat
a másik a hajlékonyságban bízik
a harmadik szerint a kulcs az erő
a negyedik a gyorsaságot hangsúlyozza

én a saját utamat keresem.
nem akarlak meggyőzni.
csak azt kutatom, amiről én lehetek meggyőződve.
(és lehet, hogy az neked kamu vagy zagyvaság.)

a szorgalmas gyakorlással edzem testemet,
minden csepp verejték egy apró lépés a hegyi úton.
a harc művészete elsősorban annak megtanulása, hogyan győzhetjük le önnön csüggedésünket
a belső akadályok elgördítéséhez csupán demonstrációs eszköz a külvilágban megtestesített ellenfél

a legmagasabb fokozat a belső harcos kiképzése, és ha az mesteri szintre jutott, megszűnik a különbség külső és belső, jó és rossz, van és nincs között, és a jin és jang egybeolvad.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése