Sanghaj a jövő egyik kapuja.
Inkább, mint New York, mely jobbára még jelen. Inkább, mint Róma, mely valójában a múlt.
Azt hittem, reveláció lesz; nem volt az.
Jól éreztem magam ott, sok szempontból ismerős volt, aligha nevezhetném idegen világnak.
Semmi ellenséges fogadtatás a város vagy az ország részéről, barátságosan rám nevetett, invitált: nézz meg, nézd Kínát, nézd az embereket, a forgatagot, az életerőtől duzzadó, lendületes fejlődést!
Nyomor középszerűen, gazdagság és középosztály nyugatiasan, figyasztói társadalom és hagyománytisztelet a jin és jang harmóniájában.
Csoszan, Shanghaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése