elcsendesült a ház, nem ugat a kutyánk sem
nyugodt szuszogásod betölti a szobát,
ökölbe szorult kezem lassan elernyed
a gyomromban a jégcsap apránként elolvad
a szívemet szorító abroncs megreped
szép arcod, orrod, szemed varázskörbe vonnak
és örökkévaló pillanatba merevítenek
ha harcos napjaimban a becsvágyam legyűrne
ajkad gyömbérízét fogom felidézni
s bár pályámat kéri számon lelkem egyik fele
a másik a fontost: szerelmedet nézi
életünk lehet a rettegés maga,
hogy van-e még időnk a célokat elérni
vagy kifogyunk belőle, idejekorán
és nem tudjuk meg mire teremtettünk mi
és nem tudjuk meg mire teremtettünk mi
hajtunk és feszülünk, pörgünk, izzadunk;
pedig a válasz egyszerű is lehet
ne fényes karrierrel akarj hagyni nyomot;
jobb az ha szeretsz, és van, ki viszontszeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése