menj, Joey, játssz a többi fiúval, monjda anya
megyek; együtt kergetjük a labdát.
iskola után szaladok haza ebédelni. anya a kapuban vár, átölel.
Frissenvasaltruha-illata van.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
felkelek a sámliról, ahol eddig kuporogtam, nézve, ahogy az asszonyok főznek, hatalmas fazekakban készítik a fogásokat a bátyám esküvőjére. Izmos combjaik, duzzadó, fényes keblük, vaskos karjuk, széles csípőjük reng minden mozdulatnál; egymás szavába vágva beszélnek. Kilépek az életből, a halott fiúk közé, akik a medence partján nyálcsorgatva bámulják a fürdőruhás lányokat, és hallgatom, ahogy kamu nőkalandjaikkal szédítik egymást.
A parti után feltámadás: együtt mosogatunk, anya meg én.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
Abbahagyom a lába masszírozását, felállok a kandalló elől.
Meghalok, beülök a kocsiba, öt perc a söröző.
Azt rendelem, amit a többiek, hallgatom, hogy gyarapszik a család, ki van válófélben, sőt, azt is megtudom, hogy Dickéknél az első unoka is megérkezik tavasszal.
menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
beállítom neki a morfiumot. Ma délután mintha kicsit vidámabb lenne; az elmúlt öt hónapban egyszer sem volt ilyen jól. Kilépek az életből. A kertben a bátyám fiai, Jimmy és Cal fociznak. Én leszek a kapus.
menj, Joey, játssz már, játssz, mondaná anya.
Nézem a fényképét, az ágyát, amiben aznap éjjel is aludt.
Örökké itt tudnék állni, kilépve Kronoszból, megrekedve élet és halál között, az életbe soha vissza nem találva.
Pisilnem kell; ez a zsigeri késztetés figyelmeztet rá, hogy a könyörtelen idő tőlem függetlenül azért csak halad.
Ráharapok a csőre, és meghúzom a ravaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése