már 77 éves is elmúlt, amikor fellázadt.
Addig példás életet élt, pont olyat, amit konvencionálisnak nevezünk.
Család (két fiú), karrier (főosztályvezető), konszolidált vagyonka (ház, nyaraló, két kocsi), unokák (hat). Nyugdíj (plusz a befektetések).
Özvegység (diabétesz+agyvérzés).
Rajta volt az ösvényen, ami szépen, kiszámíthatóan elvezet a ... tudjukhova.
Meg kéne halnia.
"Kelj fel, és járj", mondta a dac.
Még élvezném. Még tanulnék.
Lelépett az ösvényről, új útra indult.
Fiatal barátnője van (32, széles csípőjű, barna, bölcsész), jön a gyerek. Harmincasokkal és negyvenesekkel barátkozik. Sörözőben tölti az idejét, káromkodik, tervezget.
Szánalmas, ahogy erőlködik, hogy az öregség ne gyűrje le.
(Végül úgyis alulmarad a harcban, ez a törvény.)
Mégis van abban valami nagyszerű is, ahogyan fityiszt mutat a Halálnak, és azt mondja, a testem fonnyaszthatod, de nem adom meg magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése