G.-t már a szavaival meztelenre vetkőztette, a pillantásától leolvadt, lemállott a húsa, mint kánikulában a pálcikáról a jégkrém, a teste, minden pajzsa, páncélja, amit az évek során önvédelemből magára fejlesztett, elillant.
Ott állt lehunyt szemmel, pucéran, csak a lelke.
Felkínálkozott neki.
Félelem és kétségek nélkül.
Te vagy az egyetlen - suttogta G. -, akinek mindenestül adtam magam, nem maradt bennem hátsó gondolat.
Tiszták voltak, hófehérek, és az univerzumban senki sem volt kettőjükön kívül.
A. szavai betöltötték a világűrt, és G. agyát elárasztották a hormonok.
A. hozzá sem ért, csak becézte;
csak értette G. gondolatait;
csak figyelt rá...
Tudtad - suttogta G. -, hogy létezik olyan: mentális orgazmus? Olyan, mint a lökéshullámok, de nem kell hozzá testi kontaktus, érintés. Nem kell erogén zóna. Sem síkosító.
Sokáig tartó izgalommal jár. Fizikai orgazmus is követheti. Kielégülés után rögtön ismételhető.
Utána nem vágysz pihenni, hanem azonnal újabb megtapasztalására törekszel.
A tudomány a jelenséget még nem fejtette meg.
Csak a költészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése