csak attól az egytől félek, hogy majd nem leszek képes arra, hogy ítéljek
hogy nem lesz józan eszem, csak zombiként múlatok, ha múlik ugyan az idő
bár kérdés, hogy mit zavar az majd akkor
abban hinnem némileg vigasztal, hogy a pokolban majd jól kigúnyolhatom magam
a helyzetet, amibe kerültem, a hibákat, bűnöket, amik miatt oda jutok
és a hatalmat, amely oda vet, könyörtelenül, mert nem tudok megfelelni annak
a sok szabálynak, amelyet szabad akarattal rendelkezőnek tervezettként
képtelenség akár csak részben is követni...
de ha nincs is az odaát, és az értelemnek csúfolt bioáram-szövevény pislákolva kihuny 1x,
elmúlik a reflexióra való képesség, és túlvilág nélkül is, így, a pokolra jutok.
nincs hát kiút.
a mennyet, vagy ahhoz közelit, élvezzük, amíg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése