vigasztalnak azok a percek, amikor jó volt az együtt töltött idő, és kesergek a veszekedések és piszkálódások miatt.
jobban oda kellett volna figyelnem, de már késő.
Most épp Levi beszélt az életben a veszteségekről, szomorúság fakad az emberben ilyen témák hallatán, inkább elmenekülnék, semhogy gondolkodjam róla.
Persze igaza van, bizonyos témákkal elkerülhetetlenül szembesülünk.
És ha elveszítesz valakit, halál, elválás, szakítás révén vagy csak elsodor mellőle az élet (felszálltál a buszára, vitt magával, mint egy csomagot vagy utast, aztán le kellett szállnod valamiért), tényleg vigasztalhat, hogy volt együtt pár jó percetek, napotok.
Erre fogok törekedni ezentúl.
A boldogság úgyis csak ideiglenes, villanásszerű állapot. Jól meg kell jegyezni, bevésni az ember agyába, hogy az egyhangú vagy boldogtalan pillanatokban (napokban, hetekben, években) majd elő tudjuk venni, mint egy színes képet réges-régi albumokból, és nosztalgiázva szürcsöljünk belőle.
Az fel fog tölteni, ebben reménykedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése