egy ifjú alkesz vallomásai - 1

csak alkesznek ifjú, amúgy már nem.
jónéhány telet látott már, ahogy az indiánok mondanák.
két éve iszik, azóta, hogy kirúgták az állásából.
de - miután felismerte, hogy alkesznek, s általában: függőnek lenni nem jó dolog - elment az AA összejövetelére, hogy kigyógyuljon.
A neve: Z.

Z belép az ajtón.
Régi szocreál klubhelyiség.
A hétkerben.
alacsony fényerejű - energiatakaréktalan - izzók pislákolnak a mennyezeti lámpákban.
málló vakolat.
penészszag.

kicsit később:
Z: A nevem Z.
AAklub: Szervusz, Z!
Z: Függő vagyok. Alkoholista vagyok.
AAklub: (némán bólogat)

még sokkal később, tucatnyi szeánszon túl, Z már nem nyúl a pohárhoz.
tudja, miért kezdte, abbahagyta.
kikúráltatott.
állítólag.
szerinte.

...

Az igazi próbatétel az, amikor Z, már "tisztán", gyógyultan, egy bulin újra a kísértés közelébe kerül.
Neki a pohár a Sátán.
Ott nyújtózkodik az orra előtt, mint egy félálombani napozás után ébredő, meztelen, bármire hajlandó topmodell.
még csak nem is vodka van benne vagy gin.
Csak egy langy, enyhe vörösbor. max. 11 fokos. félszáraz. semmi kockázat.
Z magában erőlteti a nevetést: semmi kockázat? nem veszel rá!
Z magában beszélget az ő Sátánjával.
Z kipróbál mindenféle taktikát, most éppen a kinevetést. átlátok rajtad, mondja a Sátánjának.
nem fogsz kelepcébe csalni.
a Sátán unottan ásít; egyik meló olyan, mint a másik.
a biztonság kedvéért megcsillantja a vörösbort.
Nem rossz a fénye, egész pofás szín.
Z nyel. nem veszi észre, hogy nyelt.
Z nem kortyint, de akaratlanul felidéződik benne egy kép, egy érzés -akárcsak a banáníz valakiben, aki réges-régen banánt kóstolt, és azóta az agyába égett az az íz, és bármikor képes változatlan intenzitással felidézni, és a beégéskori idegpályákon újra végigfut az ingerület, létrehozva ugyanazt a kéjes állapotot, mint a legelső alkalommal -, ahogy érzékei hiperfinomra élesedve követik az alkohol hatását a szervezetében, mintegy lassított felvételként részletezve, ahogy végtagjai az ujjbegyektől a csuklón/bokán át a könyök/térd, végül a váll/csípő traktusban zsibbadni kezdenek, feje szédül, minden viccessé és jelentéktelenné torzul, átrendeződnek a prioritások, a problémák tréfákká sorvadnak, az emberek egy világméretű muppet-show brekijeivé, topijaivé, misszröfijeivé és vitázóöreguraivá fonnyadnak, és csak ő van a világon egyedül, ő a közönség, aki remekül, de igazán remekül szórakozik.
Z visszazökken. megint nyel egyet. Ezúttal észreveszi, hogy nyelt.
Megrémül.
fél a Sátántól, mert tudja, hogy a Sátán erősebb nála.
nem véletlenül imádkozza el minden nap, hogy ne vígy minket, és hogy szabadíts meg.

Kifordulna az ajtón, de ekkor belép É, a lány, aki hívta.
É felveszi a poharat, lehajtja. Már részeg.
Újra tölt, tolja Z orra alá, enyelegve kínálja.
pedig tudja, hogy Z gyógyult alkesz.
(De É nincs teljesen magánál.)
A Sátán tudja, hogy Z csak alkesz.
Z igazából tudja, hogy a Sátán tudja - ámde tagadja ezt.
Elfordítja a fejét. A gyomra remeg.
Nem az undortól.
A vágytól.
É-re vágyik, valójában szeretné megba...rátkozni.
De a pohárra még sokkal jobban vágyik.
kifordulna az ajtón, É karon ragadja, és az arcába löttyinti a bort
Majd hevesen magához rántja, és lesmárolja, vadul, szenvedélyesen.
Majd ellöki magától; buján a szemébe néz. Zihál, melle hullámzik; kiviharzik az ajtón.
Z kábán áll. nem ért semmit.
É-n kezdene gondolkozni. Hogy utánamenjen-e.
Az arcán lecsorog egy pár csepp bor. Szórakozottan körbenyalja az ajkát.
A csók boríze, a pár csepp bor íze - csak ennyi kell.
elsöprő erővel tör rá a vágy.
Ellenállhatatlanul. Már nincs hatalma felette.

A palackhoz kap, meglódítja, és nyel, nyel, amíg csak el nem fogy a levegője.
A Sátán ásít egyet. Ő előre tudta.
Z a padlón fekszik.
a krómozott lámpabura visszatükrözi az arcán elterülő monkeyface-t.
Z világa muppet show-vá egyszerűsödik.

Vissza a START mezőre.

Egy csésze tea

- A pokol nem más, mint az életben elrontott dolgok újraélése - mondta Hszien-po. Töltött egy csésze teát, leült, lassan, óvatosan, nehogy kilöttyintse (mert ügyetlenségében a peremig csurgatta az italt), hangosan szuszogva ereszkedett a székre, ő maga hajolt a szinte mozdulatlanul tartott finom porcelán fölé, farkasszemet nézve az ablak tükörképével, ami a jázminillatú nedű felszínén reszketett.
- A hibák újraélése, ismételt megszenvedése - nyilatkozta hangosan, orrával alig pár centi távolságra a gőzölgő létől; a felfelé kígyózó teaködből előadott tanítás egyszerre volt misztikus és komikus, de a tanítványok lehunyt szemmel figyeltek, átszellemülten hallgatták a bölcsességeket. Hszien-po ajkai veszélyes hőmérsékletet gyanítottak, tétovázva, szorosan egymáshoz simulva közeledtek a teához, az utolsó pillanatban egészen apró rést nyitottak, pici lyukacskát, és a mester ekkor olyan irdatlan hangosat szürcsintett, hogy az első sorban ülő idősebb növendékek szemöldöke rémülten összerándult.
- Végestelen-végig, amíg csak nem változtatunk rajta. Száz évig kínlódunk, majd újjászületéskor ismét megkapjuk a megoldatlan feladatokat. És ezekben a további életekben is gyűjthetjük a baklövéseket.
Hszien-po az ital tetejét lehelgette. Halkabban próbált szürcsölni, mint az imént, és ahogy fogyott a tea, úgy javult a fújogatás hatásfoka, és gyorsult az ivás. A mohóság nem kifizetődő, emlékeztette magát Hszien-po, de ehhez már túl késő volt: a gyomrában erős, jól fejlett buborék képződött a hirtelen nyelt levegőből, felfelé levitált a nyelőcső irányába, nekifeszült a gyomorszájnak, birkózott egy darabig, majd győztesen robbanva utat tört a külvilág felé. A hangos böffenéstől - amely egy mangalicának is dicséretére vált volna - ezúttal a tanítványok nyakizma feszült meg ijedten.
- Kérdééés? - ásította a mester.
Egy nemrég avatott újonc jelentkezett félősen a hátsó sorban. Karját nem merte kinyújtani, bizonytalanul tartotta maga fölé, olyan félmozdulattal, amit még éppen észre lehet venni, de a behódolást is egyértelműen mutatja.
Hszien-po egy lusta tokamozdulattal a fiú felé biccentett. Az egészséges, feszes toka mintegy önálló beosztottként viselkedett, gazdája megbízását közvetítette, tekintélyesen lendülve jelölte ki a növendéket: engedélyezte, hogy szóljon.
- Hszien-po mester, és a mennyország? Mi a mennyország?
- Hármas jutalom - bökte oda a toka. - Egyrészt, nem kínlódsz azzal újra, amit megoldottál. Másrészt azt is újraéled két reinkarnáció között, amit sikeresen kezeltél, de ezeket örömmel, nem szenvedéssel. Végül pedig, még életedben megkapod a boldogság pillanataiként, ha valamit jól csinálsz. Ezeket a boldogság-buborékokat finom láncra fűzöd, és életről életre hurcolod magaddal mint egy olvasót.
A tanítványok némán elmélkedtek.
Hszien-po a csészét csendesen az asztalra helyezte, kényelmes ültében kibámult az apró ablakon. Egy ereszről lógó jégcsapot izzasztott az erőtlen tavaszi nap, ezer meg ezer gyenge fénysugárrá törve szét rajta.
Pont mint a lélek, gondolta Hszien-po, egy élet erős fonala átlép a túloldalra, ezer meg ezer részre oszlik a határon, minden töredék hordozza egy darabig az összes információt korábbi formájából, de aztán összeáll új elemekkel, új lét-szálakkal, tanul és alakul, tisztul és szennyeződik, végtelen körtáncát járja örök kölcsönhatásban az anyagi világgal.
Elrévedt, egy gyerekkori emlék ötlött az eszébe:

Tűzarany sárkány
Feszül a kéknek vállán:
Olvad a jégcsap

Egy veréb röppent az ereszre. Hszien-po összerezzent, és elmosolyodott.

ha meghalt, akit szerettem,

vigasztalnak azok a percek, amikor jó volt az együtt töltött idő, és kesergek a veszekedések és piszkálódások miatt.
jobban oda kellett volna figyelnem, de már késő.

Most épp Levi beszélt az életben a veszteségekről, szomorúság fakad az emberben ilyen témák hallatán, inkább elmenekülnék, semhogy gondolkodjam róla.
Persze igaza van, bizonyos témákkal elkerülhetetlenül szembesülünk.

És ha elveszítesz valakit, halál, elválás, szakítás révén vagy csak elsodor mellőle az élet (felszálltál a buszára, vitt magával, mint egy csomagot vagy utast, aztán le kellett szállnod valamiért), tényleg vigasztalhat, hogy volt együtt pár jó percetek, napotok.

Erre fogok törekedni ezentúl.

A boldogság úgyis csak ideiglenes, villanásszerű állapot. Jól meg kell jegyezni, bevésni az ember agyába, hogy az egyhangú vagy boldogtalan pillanatokban (napokban, hetekben, években) majd elő tudjuk venni, mint egy színes képet réges-régi albumokból, és nosztalgiázva szürcsöljünk belőle.

Az fel fog tölteni, ebben reménykedem.

csak egyetlen kérdés van

az életben: a halál;

és csak egyetlen igazság: a szeretet.

minden más: derivatíva.