mert nem változik semmi
hiszen nem is lázadok igazán
és a legrosszabb, hogy az utált
és lefikázott körülmények
értsd: a Cég
fokozatosan a saját képükre formálnak engem.
vagy mindig is bennem lappangott ez,
csak a tükörben nem láttam meg korábban?
Ezt az új énemet - hiába mentegetem, hogy a szükségből fogant -
nagyon nem szívelem
2013. április 3., szerda
lehetünk ostobák
- Soha nem értettem a matematikát - mosolyog büszkén magyartanár ismerősöm.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?
A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.
- Diszkalkuliás vagyok - vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.
Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.
Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.
Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?
A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.
- Diszkalkuliás vagyok - vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.
Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.
Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.
Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.
Aludni, aludni akarok
Nem pedig ismét éjszakázni,
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.
Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.
Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.
A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.
Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.
Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.
Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.
A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.
Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.
2013. február 25., hétfő
hogyan tanuljunk?
avagy
Pedagógiai intelmek bölcsebb főtől ifjaknak
Természettudományt kételkedve tanuljunk.
Nézzük meg az elmélet történetét. A régiek körbejárták azt, mi bennünk is a közvetlen tapasztalások magyarázataként rögtön felmerülne, megvizsgálták és véggigondolták, amit kellett.
Ha munkáikat áttanulmányozzuk, látjuk, mit nem kell már felfedeznünk, megkérdőjeleznünk és megvizsgálnunk. Megkímélhetjük magunkat a számtalan zsákutcától, ami mégiscsak gyorsabb, mintha mindet magunknak be kéne járnunk.
A legfontosabb, hogy engedjük magunkat gondolkodni. Sokszor érzünk kényszert arra, hogy rávágjuk: "értem", miközben csak halványan sejtjük, mi lehet a magyarázat. Ne kapkodjunk, rágjuk át újra meg újra, idézzük fel, forgassuk meg, mérlegeljünk, bontsuk szét és rakjuk össze. Miként az eke, mely mélyen szánt, s bár megakad néha, akkor halad csak tovább, ha a rögöt kifordítja a földből. Őrizkedjünk attól, hogy a boronához hasonlítsunk, mely sebesen siklik a földön, de csak a felszínen lévő kisebb göröngyökkel képes megbirkózni.
Mérnöki tudományok két kulcsszava: analízis és szintézis. Értelmezzük, analizáljuk, redukáljuk, szedjük ízekre a konstrukciót, míg át nem látjuk a kapcsolódási pontokat és a részek egymásra hatását. Ha ennek mestereivé váltunk, ötleteinket a szintézissel, az összetevéssel, egésszé alakítással valósítsuk meg.
Társadalomtudományt úgy tanuljunk, hogy minél többet próbálunk megtudni az emberről. Az elméletek történetének átböngészése itt is elengedhetetlen, talán még inkább, mint a természettudományok esetében, elsősorban azért, mert sok olyan megfigyelést összegez, amelyekhez saját erőnk kevés, és a körülmények sem adottak. Míg a természettel kísérletezés többé-kevésbé megismételhető lenne - még ha fáradságos is -, a tásadalom és az emberek annyit változtak, és a természethez viszonyítva olyan sebesen, hogy bármely erőfeszítés árán sem végezhetnénk olyan munkát, mint elődeink. A lélektan, a gazdaságtan, a történelem az emberről és a vele történt dolgokról való tudományos szemléletű tudásunk. De ne becsüljük le az irodalom és költészet szerepét, amely a megismeréshez éppoly fontos, s amely pontosan azokat a kérdéseket vizsgálja saját módszereivel, amelyeken az előzőekéi kicsorbultak.
Művészetet úgy tanuljunk, hogy a nagy mesterek műveit élvezzük. Itt majd' minden jótanács hiábavaló. Ami szóban összefoglalható, megtanítható recept, az biztosan másodrangú. A művészet lényege a kreativitás, az új létrehozása, valamint a közvetítés: híd teremtése hétköznapi és csodás között. A tanulás épp ennyire lényeges mozzanata az alkotás maga. A két dolgot egyszerre műveljük, és próbáljuk szavakon túli módon megfogni, mi a jó, mi a szép az egyes művekben. A szavakon túliság fejlesztése hosszadalmas, és érzékszerveink kitartó tornáztatását igényli. Ami szavakba szorítható, az torzít, és lecsippent a lényegből. Ne törekedjünk hát erre. Ha pedig mindenképp szóra van szükség, fogadjuk el, hogy ezek más szavak, más jelentések lesznek - még ha ugyanazt a hangsort alkalmaznánk is -, mint megszoktuk.
- - -
Ha valami szenvedélyesen érdekel bennünket, az szinte csalhatatlan jele annak, hogy az adott dologban jelentős tehetségünk van. Ami leköt és felvillanyoz, azzal foglalkozzunk. Az ilyen tevékenység önmaga jutalma, bármilyen eredmény és külső visszajelzés nélkül.
Ami cseppet sem érdekel minket, ne erőltessük.
- - -
Óvakodjunk a rossz tanártól. Ha nem szeretjük, nem tud tanítani minket. Ha nem szeret minket, ugyanez a helyzet. Ha nem szereti, amit mi, cseppet sem járunk jobban. Ha nem figyel, nem ért meg, erőltet, vagy nem a mi nyelvünket beszéli - a tanár számunkra rossz.
Lehet ugyanaz az anyanyelve, de ha egyikünk borona, a másik eke, egymást lassúnak vagy felszínesnek találjuk majd, nehézkesnek és türelmetlennek. Ha más szavakat használ, vagyis ugyanazon hangsor számára más fogalmakat sorakoztat az elméjébe, mint amely képek bennünk előbukkannak - nincs vele dolgunk.
A jó tanár kincs. Inspirál, kivirágoztat. Többet hoz ki belőlünk, mint amit magunkról gondoltunk.
A jó tanár ritka. S ha elszalasztjuk vagy nem jutunk hozzá, jobb híján a fent sorolt elvek szerint próbáljuk önmagunkat képezni.
Pedagógiai intelmek bölcsebb főtől ifjaknak
Természettudományt kételkedve tanuljunk.
Nézzük meg az elmélet történetét. A régiek körbejárták azt, mi bennünk is a közvetlen tapasztalások magyarázataként rögtön felmerülne, megvizsgálták és véggigondolták, amit kellett.
Ha munkáikat áttanulmányozzuk, látjuk, mit nem kell már felfedeznünk, megkérdőjeleznünk és megvizsgálnunk. Megkímélhetjük magunkat a számtalan zsákutcától, ami mégiscsak gyorsabb, mintha mindet magunknak be kéne járnunk.
A legfontosabb, hogy engedjük magunkat gondolkodni. Sokszor érzünk kényszert arra, hogy rávágjuk: "értem", miközben csak halványan sejtjük, mi lehet a magyarázat. Ne kapkodjunk, rágjuk át újra meg újra, idézzük fel, forgassuk meg, mérlegeljünk, bontsuk szét és rakjuk össze. Miként az eke, mely mélyen szánt, s bár megakad néha, akkor halad csak tovább, ha a rögöt kifordítja a földből. Őrizkedjünk attól, hogy a boronához hasonlítsunk, mely sebesen siklik a földön, de csak a felszínen lévő kisebb göröngyökkel képes megbirkózni.
Mérnöki tudományok két kulcsszava: analízis és szintézis. Értelmezzük, analizáljuk, redukáljuk, szedjük ízekre a konstrukciót, míg át nem látjuk a kapcsolódási pontokat és a részek egymásra hatását. Ha ennek mestereivé váltunk, ötleteinket a szintézissel, az összetevéssel, egésszé alakítással valósítsuk meg.
Társadalomtudományt úgy tanuljunk, hogy minél többet próbálunk megtudni az emberről. Az elméletek történetének átböngészése itt is elengedhetetlen, talán még inkább, mint a természettudományok esetében, elsősorban azért, mert sok olyan megfigyelést összegez, amelyekhez saját erőnk kevés, és a körülmények sem adottak. Míg a természettel kísérletezés többé-kevésbé megismételhető lenne - még ha fáradságos is -, a tásadalom és az emberek annyit változtak, és a természethez viszonyítva olyan sebesen, hogy bármely erőfeszítés árán sem végezhetnénk olyan munkát, mint elődeink. A lélektan, a gazdaságtan, a történelem az emberről és a vele történt dolgokról való tudományos szemléletű tudásunk. De ne becsüljük le az irodalom és költészet szerepét, amely a megismeréshez éppoly fontos, s amely pontosan azokat a kérdéseket vizsgálja saját módszereivel, amelyeken az előzőekéi kicsorbultak.
Művészetet úgy tanuljunk, hogy a nagy mesterek műveit élvezzük. Itt majd' minden jótanács hiábavaló. Ami szóban összefoglalható, megtanítható recept, az biztosan másodrangú. A művészet lényege a kreativitás, az új létrehozása, valamint a közvetítés: híd teremtése hétköznapi és csodás között. A tanulás épp ennyire lényeges mozzanata az alkotás maga. A két dolgot egyszerre műveljük, és próbáljuk szavakon túli módon megfogni, mi a jó, mi a szép az egyes művekben. A szavakon túliság fejlesztése hosszadalmas, és érzékszerveink kitartó tornáztatását igényli. Ami szavakba szorítható, az torzít, és lecsippent a lényegből. Ne törekedjünk hát erre. Ha pedig mindenképp szóra van szükség, fogadjuk el, hogy ezek más szavak, más jelentések lesznek - még ha ugyanazt a hangsort alkalmaznánk is -, mint megszoktuk.
- - -
Ha valami szenvedélyesen érdekel bennünket, az szinte csalhatatlan jele annak, hogy az adott dologban jelentős tehetségünk van. Ami leköt és felvillanyoz, azzal foglalkozzunk. Az ilyen tevékenység önmaga jutalma, bármilyen eredmény és külső visszajelzés nélkül.
Ami cseppet sem érdekel minket, ne erőltessük.
- - -
Óvakodjunk a rossz tanártól. Ha nem szeretjük, nem tud tanítani minket. Ha nem szeret minket, ugyanez a helyzet. Ha nem szereti, amit mi, cseppet sem járunk jobban. Ha nem figyel, nem ért meg, erőltet, vagy nem a mi nyelvünket beszéli - a tanár számunkra rossz.
Lehet ugyanaz az anyanyelve, de ha egyikünk borona, a másik eke, egymást lassúnak vagy felszínesnek találjuk majd, nehézkesnek és türelmetlennek. Ha más szavakat használ, vagyis ugyanazon hangsor számára más fogalmakat sorakoztat az elméjébe, mint amely képek bennünk előbukkannak - nincs vele dolgunk.
A jó tanár kincs. Inspirál, kivirágoztat. Többet hoz ki belőlünk, mint amit magunkról gondoltunk.
A jó tanár ritka. S ha elszalasztjuk vagy nem jutunk hozzá, jobb híján a fent sorolt elvek szerint próbáljuk önmagunkat képezni.
2013. február 6., szerda
@Hilton Prague
Szeretek szállodában lakni. Azt az egy dolgot leszámítva, hogy nincsenek mellettem, akikhez tartozom.
A hotelben minden rendben van. Frissen vetett ágy, bekészített pipereszerek, csendesen duruzsoló légkondi...
Megfigyelem a várost, az embereket, mint egy tudós. Kívülállóként. Nem az én életem, nem az én nemzetem. Minden bajukat és erényüket objektíven vagy cinikusan, gőgösen vagy lelkesedve nézhetem. Elemezhetem őket.
Olyan a szálloda, mint egy űrhajó. Mint egy cella a Falanszterben, ahova a Mérnök, a társadalom tervezője és jobbítója visszavonulhat elmélkedni, hogy új gondolatokkal és ötletekkel bújjon elő.
Hilton Prague.
Csendes, félreeső környék a folyóparton, a forgalom zaja nem szűrődik ide, hatalmas átriuma diszkréten rejt ezernyi redőt, ahol üzletemberek várnak egymásra, vendégek a taxira, turistacsoportok az idegenvezetőre. A liftek fel-alá hullámzanak, mint egy óriás emésztőrendszere, mely a táplálékot hol lenyeli, hol felöklendezi, haladnak a parányi vendégek pillanatnyi céljuk felé.
A szobám tiszta, takaros, kényelemre optimalizált.
Kemény fekhellyel a közepén, vasalt, szorosan lepedő alá gyűrt takaróval, hatalmas plazmatévével a sarokban.
Beesem az ajtón, szédelgek a prágai sörtől, kábán megcélzom az ágyat. Ezúttal nem vétem el, nem zuhanok mellé, szemöldökömmel végighasítva az ágykeretet, hogy bugyogjon a vér. Fejjel előre a párnába roskadok, megszűnik a külvilág, mindegy, hogy Csehország, Vietnam vagy Mali, csak sodródom mély, másnaposságba torkolló, nyugtalan álomban.
Aktuális züllésemnek újabb tanúja akadt.
Üdvözöllek a listán, Hilton Prága.
A hotelben minden rendben van. Frissen vetett ágy, bekészített pipereszerek, csendesen duruzsoló légkondi...
Megfigyelem a várost, az embereket, mint egy tudós. Kívülállóként. Nem az én életem, nem az én nemzetem. Minden bajukat és erényüket objektíven vagy cinikusan, gőgösen vagy lelkesedve nézhetem. Elemezhetem őket.
Olyan a szálloda, mint egy űrhajó. Mint egy cella a Falanszterben, ahova a Mérnök, a társadalom tervezője és jobbítója visszavonulhat elmélkedni, hogy új gondolatokkal és ötletekkel bújjon elő.
Hilton Prague.
Csendes, félreeső környék a folyóparton, a forgalom zaja nem szűrődik ide, hatalmas átriuma diszkréten rejt ezernyi redőt, ahol üzletemberek várnak egymásra, vendégek a taxira, turistacsoportok az idegenvezetőre. A liftek fel-alá hullámzanak, mint egy óriás emésztőrendszere, mely a táplálékot hol lenyeli, hol felöklendezi, haladnak a parányi vendégek pillanatnyi céljuk felé.
A szobám tiszta, takaros, kényelemre optimalizált.
Kemény fekhellyel a közepén, vasalt, szorosan lepedő alá gyűrt takaróval, hatalmas plazmatévével a sarokban.
Beesem az ajtón, szédelgek a prágai sörtől, kábán megcélzom az ágyat. Ezúttal nem vétem el, nem zuhanok mellé, szemöldökömmel végighasítva az ágykeretet, hogy bugyogjon a vér. Fejjel előre a párnába roskadok, megszűnik a külvilág, mindegy, hogy Csehország, Vietnam vagy Mali, csak sodródom mély, másnaposságba torkolló, nyugtalan álomban.
Aktuális züllésemnek újabb tanúja akadt.
Üdvözöllek a listán, Hilton Prága.
2013. január 25., péntek
nem értjük a statisztikát
A "tudományos vizsgálatok igazolják", "tudósok összefüggést találtak" és hasonló kifejezések mögött olyan statisztika szerepel, amelynek szigorúságáról halványlila fingunk sincs.
Persze egy hírbe, sajtóanyagba nem fér bele a megfelelő tanulmány - arról nem is beszélve, hogy a részletek közlésével megtizedelődne az olvasótábor is.
De elgondolkodtatok-e már azon, hogy a Higgs-bozon megtalálásakor a CERN jelentős tudósai még csak arról beszéltek: "valószínűleg megvan", 5-szigma meg hasonló kifejezések keringtek, amelyek mind arra utaltak, hogy igen jó eséllyel megtalálták, amit kerestek, de van egy apró bizonytalanság, ami miatt még ingadoznak.
Rögtön leszögezem, hogy ez teljesen helyes, hiszen a modern fizika egyik jelentős kérdéséről van szó, amelynek egész világunkra hatása van.
Amikor azonban egy szokványos sajtóhírben szerepel következtetés, azt készpénznek vesszük, tényként kezeljük. Elolvassuk, és új tudásunkkal büszkén felvértezetten ilyeneket mondunk a csajunknak vagy a barátainknak:
"most olvastam, hogy az ásványvíz vesekövet okoz", "a gyakori kézmosás az impotencia jele", "te tudtad, hogy a kakaótól lúdtalpat lehet kapni?", "te tudtad, hogy a kakaó jó a lúdtalpra?", "és innen tudjuk, hogy a Föld banán alakú".
Nem csak hogy nincs energiánk és lehetőségünk a dolgok mélyére hatolni - ez az esetek többségében nem gond - de nem is értjük a statsiztikát.
Ez téged csupán annyiban kell érdekeljen, hogy amikor a fejedben elraktározod a cikk, hír tanulságát, akkor pontosan tudd, hogy végül is mit kell megjegyezned.
Álljon itt egy tipikus szövegű, fiktív példa:
1. Tudományos folyóiratban megjelentetett szakcikk:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz a kísérleti egerekben krisztumintáp adagolásakor 37,93%-os testtömegnövekedéshez vezetett, míg a kontrollcsoport ugyanezen táppal csak 14%-os testtömegnövekedést mutatott. Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz többlet-testtömegnövelő hatása 23,93 százalékpontos, 95%-os konfidenciaszint mellett.
Ettől még a tudósok is hidegrázást kapnának, persze ők azért értik a hasonló szövegeket. Nézzük, hogy a szakfolyóiratban közölt cikk hogyan lesz megszelídítve, míg eléri a bejelentés fázisát.
2. Sajtóközlemény:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz (vagyis brunzox, amely többek között egyes svájci csokoládéfajták szokásos állományjavító alapanyagainak prekurzora) a kísérletek tanúsága szerint felelős 24%-knyi testtömegnövekedés-többletért, az esetek 95%-ában.
Ebben már többek számára érthető a fogalmazás, az elsikkadt részeletek meg úgyse érdekelnek senkit. A szakújságírók (és az őket másoló kvázi-szakújságírók) elégedetten bólogatnak, és megírják a témával foglalkozó rovatokban a felfedezést.
3. Szakrovat:
A brunzox (alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz), a legtöbb svájci csokoládé egyik alapanyaga (állományjavító), közel 25%-os többlethízást eredményez (szinte minden esetben). Az elhízás pedig olyan súlyos, krónikus problémák kiemelt kockázati faktora, mint a szív- és érrendszeri panaszok, továbbá a..."
A szakcikkből felvilágosult nem szak- és nem kvázi-szak (közérthetőbben: mezei, avagy közönséges szürke) újságíró, akinek billentyűzetéből a pórnépet (azaz szinte mindannyiunkat) híréhségünk kielégítése végett tápláló bináris manna a kibertér etetővályúiba kifolyik, ilyenformán egyszerűsíti olvasói számára is befogadhatóvá a tudnivalókat.
4. (bulvár - sic!)hír
Tudósok nemrégiben megállapították, hogy a svájci csokikban (pl. Milka, Lindt, Toblerone) alkalmazott állományjavító (tudományos nevén: brunzoxigén) minden esetben hízáshoz, és közvetve infarktushoz, sőt, akár rákhoz vezet.
Elolvassuk, elszörnyülködünk, és továbbküldjük a cikket. (Régebben csak elmeséltük a tartalmát, ami a fejünkben ebből megmaradt.)
5. Amit megjegyzünk
TUDOMÁNYOS TÉNY: a csoki (a svájci tuti) rákot okoz. a csoki hízást okoz. a csoki infarktust okoz. az infarktus rákot okoz. a hízás rákot okoz. a rák infarktust okoz.
- - -
pedig az eredmények feltételei ilyenek voltak:
- egerekről szóltak, nem emberekről
- a brunzoxot nem csokiba rakták
- krisztumintápot adtak nekik
- a kontrollcsoport is hízott
Ez a folyamat nem csak azt illusztrálja, hogyan hígul fel a hír információtartalma (vagy: mosódik el a kontraszt); az játszik itt szerepet többek között, hogy a kihagyott és átalakított részek jelentőségét és jelentését a közlő vagy a befogadó oldalon nem ismerik fel.
Persze valami egyszerűsítés kell, a probléma csak az, hogy a fejünkben tényként raktározunk el valamit, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ha még arra emlékeznénk, hogy a hatásláncban:
csokigyártás (brunzox) - csokievés -elhízás - betegségek
van egy komponens, ami ESETLEG növel bizonyos kockázatokat, kicsit jobban járnánk.
(persze mindenki csak egy szintet olvas, értelmez, és a következő szintet származtatja - a forráshoz csak kevesen jutnak el.)
Maga a példa nem lényeges. Ám tényszerű tudásunk folyamatosan frissülő részének zömét ilyen módon alakítjuk ki. A hasonló típusú hírek információtartalmának torzulását elősegíti, hogy a statisztikai kijelentések értelmét nem ismerve eldobjuk azokat a jegyeket, amelyek segíthetnének különbséget tenni szezon és fazon között. Így megjegyzett "tudásunk" csodálatosan sokoldalú babona és tévhit-gyűjteménnyé válik. Szerencsére már nem szájhagyomány útján terjed az info, a forráshoz visszanyúlás lehetősége adva van.
Éljünk hát vele rendszeresen.
Persze egy hírbe, sajtóanyagba nem fér bele a megfelelő tanulmány - arról nem is beszélve, hogy a részletek közlésével megtizedelődne az olvasótábor is.
De elgondolkodtatok-e már azon, hogy a Higgs-bozon megtalálásakor a CERN jelentős tudósai még csak arról beszéltek: "valószínűleg megvan", 5-szigma meg hasonló kifejezések keringtek, amelyek mind arra utaltak, hogy igen jó eséllyel megtalálták, amit kerestek, de van egy apró bizonytalanság, ami miatt még ingadoznak.
Rögtön leszögezem, hogy ez teljesen helyes, hiszen a modern fizika egyik jelentős kérdéséről van szó, amelynek egész világunkra hatása van.
Amikor azonban egy szokványos sajtóhírben szerepel következtetés, azt készpénznek vesszük, tényként kezeljük. Elolvassuk, és új tudásunkkal büszkén felvértezetten ilyeneket mondunk a csajunknak vagy a barátainknak:
"most olvastam, hogy az ásványvíz vesekövet okoz", "a gyakori kézmosás az impotencia jele", "te tudtad, hogy a kakaótól lúdtalpat lehet kapni?", "te tudtad, hogy a kakaó jó a lúdtalpra?", "és innen tudjuk, hogy a Föld banán alakú".
Nem csak hogy nincs energiánk és lehetőségünk a dolgok mélyére hatolni - ez az esetek többségében nem gond - de nem is értjük a statsiztikát.
Ez téged csupán annyiban kell érdekeljen, hogy amikor a fejedben elraktározod a cikk, hír tanulságát, akkor pontosan tudd, hogy végül is mit kell megjegyezned.
Álljon itt egy tipikus szövegű, fiktív példa:
1. Tudományos folyóiratban megjelentetett szakcikk:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz a kísérleti egerekben krisztumintáp adagolásakor 37,93%-os testtömegnövekedéshez vezetett, míg a kontrollcsoport ugyanezen táppal csak 14%-os testtömegnövekedést mutatott. Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz többlet-testtömegnövelő hatása 23,93 százalékpontos, 95%-os konfidenciaszint mellett.
Ettől még a tudósok is hidegrázást kapnának, persze ők azért értik a hasonló szövegeket. Nézzük, hogy a szakfolyóiratban közölt cikk hogyan lesz megszelídítve, míg eléri a bejelentés fázisát.
2. Sajtóközlemény:
Az alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz (vagyis brunzox, amely többek között egyes svájci csokoládéfajták szokásos állományjavító alapanyagainak prekurzora) a kísérletek tanúsága szerint felelős 24%-knyi testtömegnövekedés-többletért, az esetek 95%-ában.
Ebben már többek számára érthető a fogalmazás, az elsikkadt részeletek meg úgyse érdekelnek senkit. A szakújságírók (és az őket másoló kvázi-szakújságírók) elégedetten bólogatnak, és megírják a témával foglalkozó rovatokban a felfedezést.
3. Szakrovat:
A brunzox (alfa-kropulin-3-hidroxi-lipáz), a legtöbb svájci csokoládé egyik alapanyaga (állományjavító), közel 25%-os többlethízást eredményez (szinte minden esetben). Az elhízás pedig olyan súlyos, krónikus problémák kiemelt kockázati faktora, mint a szív- és érrendszeri panaszok, továbbá a..."
A szakcikkből felvilágosult nem szak- és nem kvázi-szak (közérthetőbben: mezei, avagy közönséges szürke) újságíró, akinek billentyűzetéből a pórnépet (azaz szinte mindannyiunkat) híréhségünk kielégítése végett tápláló bináris manna a kibertér etetővályúiba kifolyik, ilyenformán egyszerűsíti olvasói számára is befogadhatóvá a tudnivalókat.
4. (bulvár - sic!)hír
Tudósok nemrégiben megállapították, hogy a svájci csokikban (pl. Milka, Lindt, Toblerone) alkalmazott állományjavító (tudományos nevén: brunzoxigén) minden esetben hízáshoz, és közvetve infarktushoz, sőt, akár rákhoz vezet.
Elolvassuk, elszörnyülködünk, és továbbküldjük a cikket. (Régebben csak elmeséltük a tartalmát, ami a fejünkben ebből megmaradt.)
5. Amit megjegyzünk
TUDOMÁNYOS TÉNY: a csoki (a svájci tuti) rákot okoz. a csoki hízást okoz. a csoki infarktust okoz. az infarktus rákot okoz. a hízás rákot okoz. a rák infarktust okoz.
- - -
pedig az eredmények feltételei ilyenek voltak:
- egerekről szóltak, nem emberekről
- a brunzoxot nem csokiba rakták
- krisztumintápot adtak nekik
- a kontrollcsoport is hízott
Ez a folyamat nem csak azt illusztrálja, hogyan hígul fel a hír információtartalma (vagy: mosódik el a kontraszt); az játszik itt szerepet többek között, hogy a kihagyott és átalakított részek jelentőségét és jelentését a közlő vagy a befogadó oldalon nem ismerik fel.
Persze valami egyszerűsítés kell, a probléma csak az, hogy a fejünkben tényként raktározunk el valamit, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ha még arra emlékeznénk, hogy a hatásláncban:
csokigyártás (brunzox) - csokievés -elhízás - betegségek
van egy komponens, ami ESETLEG növel bizonyos kockázatokat, kicsit jobban járnánk.
(persze mindenki csak egy szintet olvas, értelmez, és a következő szintet származtatja - a forráshoz csak kevesen jutnak el.)
Maga a példa nem lényeges. Ám tényszerű tudásunk folyamatosan frissülő részének zömét ilyen módon alakítjuk ki. A hasonló típusú hírek információtartalmának torzulását elősegíti, hogy a statisztikai kijelentések értelmét nem ismerve eldobjuk azokat a jegyeket, amelyek segíthetnének különbséget tenni szezon és fazon között. Így megjegyzett "tudásunk" csodálatosan sokoldalú babona és tévhit-gyűjteménnyé válik. Szerencsére már nem szájhagyomány útján terjed az info, a forráshoz visszanyúlás lehetősége adva van.
Éljünk hát vele rendszeresen.
kreativitás 1
az elme a Gestalt-irányzat szerint törekszik formákba és rendbe szervezni nem csak az észlelt, de az elképzelt dolgokat is.
Egy-egy összetettebb formából sokan ugyanazokat a "modulokat", sémákat ragadjuk ki.
Ha újat, kreatívat akarunk létrehozni, a szokásos alakokat meg kell változtatnunk. Ehhez tudnunk kell, milyen szabályokat azonosított a Gestalt-pszichológia, mert így érhetjük tetten, hol kell beavatkozni a folyamatba.
A különféle kreativitásserkentő módszerek (think outside the box, Bono's 6 hats) is hasonlóra törekszenek.
Felismerésnél a bottom-up (alkotóelemek, primitívek felől az absztrakt, komplex irányba haladó), valamint top-down (a kontextusból az alkotóelemek megjelenését valószínűsítő) irányok erősítik a köztes absztrakciós rétegben "felismert" elemeket.
A kontextusban érvénytelen vagy szokatlan elhelyezés "kreatív"-ként, újszerűként jelenik meg, az elme számára nehezebb feladatot ad, nem kényelmesen, triviálisan, "igen, odaillik" módon, hanem plusz feldolgozási feladatként jelenik meg, energiákat köt le, de ez pezsdítőleg hat ránk, izgalmas, nincs még rá sémánk, tehát sémakészítési feladatot, értelmezést, rejtvényt jelent, és ha sikerült sok sémát mozgósítani (tehát valamennyire - távolról - sémákhoz kapcsolható; nem jó a teljesen kaotikus, semmire sem emlékeztető), akkor apró "aha"-élményekkel jutalmaz.
Egy-egy összetettebb formából sokan ugyanazokat a "modulokat", sémákat ragadjuk ki.
Ha újat, kreatívat akarunk létrehozni, a szokásos alakokat meg kell változtatnunk. Ehhez tudnunk kell, milyen szabályokat azonosított a Gestalt-pszichológia, mert így érhetjük tetten, hol kell beavatkozni a folyamatba.
A különféle kreativitásserkentő módszerek (think outside the box, Bono's 6 hats) is hasonlóra törekszenek.
Felismerésnél a bottom-up (alkotóelemek, primitívek felől az absztrakt, komplex irányba haladó), valamint top-down (a kontextusból az alkotóelemek megjelenését valószínűsítő) irányok erősítik a köztes absztrakciós rétegben "felismert" elemeket.
A kontextusban érvénytelen vagy szokatlan elhelyezés "kreatív"-ként, újszerűként jelenik meg, az elme számára nehezebb feladatot ad, nem kényelmesen, triviálisan, "igen, odaillik" módon, hanem plusz feldolgozási feladatként jelenik meg, energiákat köt le, de ez pezsdítőleg hat ránk, izgalmas, nincs még rá sémánk, tehát sémakészítési feladatot, értelmezést, rejtvényt jelent, és ha sikerült sok sémát mozgósítani (tehát valamennyire - távolról - sémákhoz kapcsolható; nem jó a teljesen kaotikus, semmire sem emlékeztető), akkor apró "aha"-élményekkel jutalmaz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)