2012. augusztus 15., szerda

Aki blogot ír

- mondta Brown - az azt akarja, hogy mások is elolvassák.
- Ostobaság - szúrta oda Red, miközben a lapjait rendezgette. - Olyan ez, mint régen a napló. Illetve nem olyan, hanem az. Modern formában.
- Aki csak magának akarja megtartani a gondolatait, vesz egy kockás füzetet vagy egy vastag jegyzettömböt, és abba ír. Kézzel - érvelt tovább Brown. - Az internetes naplónak, akár bevallják, akár nem, az a lényege, hogy kitárulkozzanak. Szükségük van mások - akár idegenek - véleményére. Mindegy, mit reagálnak, a lényeg, hogy a külvilág visszaigazolja: a blogger létezik.
- Rakjál már, ahelyett, hogy csak szövegelsz - nyögte Green.
- Akkor legyen betli - sóhajtott Brown, és lerakta a talonba a lapokat.
- Hm - ráncolta össze a homlokát Red, és azon merengett, hogy össze tud-e hozni egy erősebb bemondást. Keze a talon két lapja fölött tétovázott. - Amikor én blogolok, csak le akarom jegyezni a gondolataimat, mielőtt elenyésznek. Nem érdekel, ki olvassa, és mi a véleménye. Nálam van a tapifon, lekörmölöm, ami eszembe jut, és ennyi.
- Publikálod a bejegyzést?
- Persze.
- Nincs több kérdésem. Kú-e-dé.
- Mikor jövök én? - kukkantott be a zeneszobából Yellow. Nyakában egy Fender gitár lógott, fején félrecsúszva egy kőkorszaki Bose füles.
- Még el se indult a kijátszás. Na, passzoljatok már! - türelmetlenkedett Green
- Mi van? - vette fel a kesztyűt Red. - Naná, hogy publikálom, mi a faxért ne tenném? Így nem kell belépnem, hogy megnézhessem, miket jegyeztem fel magamnak.
- És beállítasz értesítést, hogy lásd, mikor fűznek megjegyzést a posztodhoz?
- Ez alapszolgáltatás. Nem módosítottam. Nem számít.
- És válaszolsz a kommentekre?
- Mit tudom én? Előfordult már, persze. Ha egyszer megszólítanak...
- Minden hülyeséget leírsz, ami az eszedbe jut?
- A naplóba se.
- Ennyi. Közösségi lét, szocneter-szindróma, az elidegenedett világban megfoghatatlan, eltárgyiatlanított, neurotikus céltalanságérzésed pótcselekvésként űzött, segélykiáltásnak tekinthető manifesztációja, melynek fundamentális célja visszaigazolni - legalább az illúziók szintjén - létezésedet, hogy súly kerüljön az ellenpontra a legkézenfekvőbb következtetéssel, a szolipszikus világegyetemmel, a Mátrix valóságosságával szemben. Punktum.
- Piros negyven-száz ulti. - sziszegte Red.
- Kontra - mondta hidegen Brown, és lerakta a piros hetest az asztalra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése