2011. december 8., csütörtök

magányos harcos

1.
- Nevetésed olyan hangos,
Reszket tőle az épület;
Szemedet csak akkor törlöd,
Ha kacagva ontod a könnyeket.

2.
Ha megkérdezem, mesélj, mi újság,
Vállat rántasz, hogy:
Jól vagyok;
Mit mondhatnék egy olyan világban,
Hol az emberek - farkasok?


refr: 
- A magányod csak páncél, 
Vele véded a szívedet,
A vértedet úgy levenném...
Hadd érintselek meg!


3. 
- Mindenki vágyik a társakra...
De könnyen elvész a bizalom,
Ha egyszer pofára ejtenek - 
Én többé ezt nem hagyom!

4. 
Ha mernék még szeretni...
- Hát merjél, kérlek, kedvesem!
Csukott szemmel téged követni...
- Fogd bátran az én kezem!

refr: 
- A magányod csak páncél, 
Vele véded a szívedet,
A vértedet úgy levenném...
Hadd érintselek meg!

5. 
A vértem, tudod, hozzám nőtt,
Testemnek része már.
Elkönyveltem: az életben
Tiszta szív rám nem vár.

6.
- Az enyém sem makulátlan,
De neked így is odaadom,
Ha el mered fogadni,
Az mindkettőnknek jutalom.

refr: 
Mert a magányod csak páncél, 
amivel védted a szívedet,
A vértedet most leveszem.
Tiéd vagyok, csak a tied.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése