van.
az egyik puszta önsajnálat. gyakran érzem/csinálom.
nem becsülöm sokra.
a másik különbözik ettől.
a lét sivár vonásainak átélése, a magányba lényegülés, az individualizmus kiteljesedése.
egyszersmind reménymegelőző állapot, és emiatt felemelő.
egy művész szenvedése akkor hasznos, ha mint térképész feltárja a keserűségek mocsarát, és az utána jövő generációknak útikalauzt nyújt.
őket már szinte irigylem.
Hadd fűzöm hozzá:
VálaszTörlés"Mindig válság volt, csak az emberiség elrejtőzött előle és nem vett róla tudomást" - így Hamvas Béla.
Arról lehet szó, hogy görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy problémamentesen éljünk;miközben a bizonytalanság a lét velejárója. A második szomorúságként általad leírtaknál tehát csak képes az egyén könnyedén megérteni és megélni, hogy a kudarc, a kétely, az alkotó depresszió nem negatív élmények. És még valami fontosnak tűnő: nem csak nem önsajnálat, de a saját érdemeink kordában tartott ünneplése is. Mert ha eredményre jutottunk, az nem elég, az igazi képesség az alternatív igazságoknak való helyt adás képessége - nevezzük, ha nagyon muszáj, mondjuk radikális nyíltságnak.
tetszik. egyetértek, L.
VálaszTörlés