Kérem, várakozzék, számolom a költségeket!

írta a terminál.
Usein türelmetlenül dobolt ujjaival a képernyőn.
"Számolsz, mi? Tetves kis program! Mi a fene tart ennyi ideig?" Három másodperc is eltelt már, és Usein öklével csapkodta a törhetetlen polikarbonát monitort. A bisztróban senki nem volt rajta kívül, csak az éjszakás droid (egyébként nagyon korszerű, japán modell, afro-humanoida külsővel és százféle hibátlan angol akcentussal felszerelve) törölgetett unottan.
Usein oda sem pillantott, pedig az első humanoidák megjelenése 8 évvel azelőtt még komolyan lázba hozta.
De azóta megutálta a gépeket.
Ő is azoknak a táborába tartozott, akik alacsonyabbrendűnek, rabszolgának tartották őket.
Pedig a gépek nem akartak semmit. Áramot és gépzsírt "ettek" (fogyasztottak), időnként el kellett őket vinni karbantartásra, de ezt leszámítva engedelmesek, szolgálatkészek, barátságosak és hasznosak voltak.
"Mennyit kíván feltenni, Mr. Usein?" írta a terminál. Usein bepötyögte az összeget.
"Várjon, gondolkodom..."
- Egy fenét gondolkodsz, gőzöd sincs a gondolatokról, csak egy nyavalyás algoritmus vagy, kódok vak sorozata, legfeljebb valami metaállapotod van, ami elhiteti veled, hogy gondolkodás zajlik a kocsonyás processzoraidban.
Hogy mondhatsz ilyet, hogy gondolkodsz? Mi ez az egyes szám első személy? Miért beszélsz úgy, mint ha élő ember lennél? Velem egyenrangú? Az idióta programozód tőlem gondolhat rád így, bár erős a gyanúm, hogy nála jobban aztán senki se tudja, mennyire tökkelütött vagy. De nekem itt ne gyere ezzel a stílussal!
Azzal megint püfölni kezdte a képernyőt.
Nem ő volt az egyetlen, aki így reagált.
A bisztró nem véletlenül volt törhetetlen terminálokkal felszerelve.
A viselkedés teljesen általános volt.
Tulajdonképpen senki nem akadt, aki a gépekre másként gondolt volna, mint szolgákra. Persze voltak harcosok, ellenzékiek, akik a polgárjogi küzdelmek történelemkönyvekből ismert fejezetei iránti romantikus rajongásból az utcára vonultak, hatalmas transzparenseket lengettek, jelszavakat kiáltoztak, és a gépek egyenjogúsítását követelték.

De otthon náluk is akadt egy-két régebbi modell, amitől (vagy akitől?), elvárták a 24 órás, hibátlan szolgálatot, és ha működésében fennakadások keletkeztek, gondolkodás nélkül vitték őket a roncstelepre.