atomfilm

A sztori bugyuta.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?

Hát pl. én.

Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.

Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.

Gratulálok a kutatóknak, kezdve  Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.

buddhista templom

Áll némán a szobor.
Kívül reked a múló időn.
Átnéz Kronoszon.

A zarándok eléül, imádkozik.
Meditáció közben az ő ideje is Kairosszá merevedik.

Eónok repülnek.
A pillangó szárnyverdesése, a futkározó gyerekek, a csobogó patak odakint él.
A templom légköre örök.

felesleges lázadnom

mert nem változik semmi
hiszen nem is lázadok igazán
és a legrosszabb, hogy az utált
és lefikázott körülmények
értsd: a Cég
fokozatosan a saját képükre formálnak engem.

vagy mindig is bennem lappangott ez,
csak a tükörben nem láttam meg korábban?
Ezt az új énemet - hiába mentegetem, hogy a szükségből fogant -
nagyon nem szívelem

lehetünk ostobák

- Soha nem értettem a matematikát - mosolyog büszkén magyartanár ismerősöm.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?

A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.

- Diszkalkuliás vagyok -  vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.

Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.

Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.

Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.

Aludni, aludni akarok

Nem pedig ismét éjszakázni,
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.

Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.

Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.

A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.

Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.

hogyan tanuljunk?

avagy

Pedagógiai intelmek bölcsebb főtől ifjaknak

Természettudományt kételkedve tanuljunk.
Nézzük meg az elmélet történetét. A régiek körbejárták azt, mi bennünk is a közvetlen tapasztalások magyarázataként rögtön felmerülne, megvizsgálták és véggigondolták, amit kellett.
Ha munkáikat áttanulmányozzuk, látjuk, mit nem kell már felfedeznünk, megkérdőjeleznünk és megvizsgálnunk. Megkímélhetjük magunkat a számtalan zsákutcától, ami mégiscsak gyorsabb, mintha mindet magunknak be kéne járnunk.
A legfontosabb, hogy engedjük magunkat gondolkodni. Sokszor érzünk kényszert arra, hogy rávágjuk: "értem", miközben csak halványan sejtjük, mi lehet a magyarázat. Ne kapkodjunk, rágjuk át újra meg újra, idézzük fel, forgassuk meg, mérlegeljünk, bontsuk szét és rakjuk össze. Miként az eke, mely mélyen szánt, s bár megakad néha, akkor halad csak tovább, ha a rögöt kifordítja a földből. Őrizkedjünk attól, hogy a boronához hasonlítsunk, mely sebesen siklik a földön, de csak a felszínen lévő kisebb göröngyökkel képes megbirkózni.

Mérnöki tudományok két kulcsszava: analízis és szintézis. Értelmezzük, analizáljuk, redukáljuk, szedjük ízekre a konstrukciót, míg át nem látjuk a kapcsolódási pontokat és a részek egymásra hatását. Ha ennek mestereivé váltunk, ötleteinket a szintézissel, az összetevéssel, egésszé alakítással valósítsuk meg.

Társadalomtudományt úgy tanuljunk, hogy minél többet próbálunk megtudni az emberről. Az elméletek történetének átböngészése itt is elengedhetetlen, talán még inkább, mint a természettudományok esetében, elsősorban azért, mert sok olyan megfigyelést összegez, amelyekhez saját erőnk kevés, és a körülmények sem adottak. Míg a természettel kísérletezés többé-kevésbé megismételhető lenne - még ha fáradságos is -, a tásadalom és az emberek annyit változtak, és a természethez viszonyítva olyan sebesen, hogy bármely erőfeszítés árán sem végezhetnénk olyan munkát, mint elődeink. A lélektan, a gazdaságtan, a történelem az emberről és a vele történt dolgokról való tudományos szemléletű tudásunk. De ne becsüljük le az irodalom és költészet szerepét, amely a megismeréshez éppoly fontos, s amely pontosan azokat a kérdéseket vizsgálja saját módszereivel, amelyeken az előzőekéi kicsorbultak.

Művészetet úgy tanuljunk, hogy a nagy mesterek műveit élvezzük. Itt majd' minden jótanács hiábavaló. Ami szóban összefoglalható, megtanítható recept, az biztosan másodrangú. A művészet lényege a kreativitás, az új létrehozása, valamint a közvetítés: híd teremtése hétköznapi és csodás között. A tanulás épp ennyire lényeges mozzanata az alkotás maga. A két dolgot egyszerre műveljük, és próbáljuk szavakon túli módon megfogni, mi a jó, mi a szép az egyes művekben. A szavakon túliság fejlesztése hosszadalmas, és érzékszerveink kitartó tornáztatását igényli. Ami szavakba szorítható, az torzít, és lecsippent a lényegből. Ne törekedjünk hát erre. Ha pedig mindenképp szóra van szükség, fogadjuk el, hogy ezek más szavak, más jelentések lesznek - még ha ugyanazt a hangsort alkalmaznánk is -, mint megszoktuk.

- - -

Ha valami szenvedélyesen érdekel bennünket, az szinte csalhatatlan jele annak, hogy az adott dologban jelentős tehetségünk van. Ami leköt és felvillanyoz, azzal foglalkozzunk. Az ilyen tevékenység önmaga jutalma, bármilyen eredmény és külső visszajelzés nélkül.
Ami cseppet sem érdekel minket, ne erőltessük.

- - -

Óvakodjunk a rossz tanártól. Ha nem szeretjük, nem tud tanítani minket. Ha nem szeret minket, ugyanez a helyzet. Ha nem szereti, amit mi, cseppet sem járunk jobban. Ha nem figyel, nem ért meg, erőltet, vagy nem a mi nyelvünket beszéli - a tanár számunkra rossz.
Lehet ugyanaz az anyanyelve, de ha egyikünk borona, a másik eke, egymást lassúnak vagy felszínesnek találjuk majd, nehézkesnek és türelmetlennek. Ha más szavakat használ, vagyis ugyanazon hangsor számára más fogalmakat sorakoztat az elméjébe, mint amely képek bennünk előbukkannak - nincs vele dolgunk.

A jó tanár kincs. Inspirál, kivirágoztat. Többet hoz ki belőlünk, mint amit magunkról gondoltunk.

A jó tanár ritka. S ha elszalasztjuk vagy nem jutunk hozzá, jobb híján a fent sorolt elvek szerint próbáljuk önmagunkat képezni.

@Hilton Prague

Szeretek szállodában lakni. Azt az egy dolgot leszámítva, hogy nincsenek mellettem, akikhez tartozom.
A hotelben minden rendben van. Frissen vetett ágy, bekészített pipereszerek, csendesen duruzsoló légkondi...
Megfigyelem a várost, az embereket, mint egy tudós. Kívülállóként. Nem az én életem, nem az én nemzetem. Minden bajukat és erényüket objektíven vagy cinikusan, gőgösen vagy lelkesedve nézhetem. Elemezhetem őket.

Olyan a szálloda, mint egy űrhajó. Mint egy cella a Falanszterben, ahova a Mérnök, a társadalom tervezője és jobbítója visszavonulhat elmélkedni, hogy új gondolatokkal és ötletekkel bújjon elő.

Hilton Prague.
Csendes, félreeső környék a folyóparton, a forgalom zaja nem szűrődik ide, hatalmas átriuma diszkréten rejt ezernyi redőt, ahol üzletemberek várnak egymásra, vendégek a taxira, turistacsoportok az idegenvezetőre. A liftek fel-alá hullámzanak, mint egy óriás emésztőrendszere, mely a táplálékot hol lenyeli, hol felöklendezi, haladnak a parányi vendégek pillanatnyi céljuk felé.

A szobám tiszta, takaros, kényelemre optimalizált.
Kemény fekhellyel a közepén, vasalt, szorosan lepedő alá gyűrt takaróval, hatalmas plazmatévével a sarokban.

Beesem az ajtón, szédelgek a prágai sörtől, kábán megcélzom az ágyat. Ezúttal nem vétem el, nem zuhanok mellé, szemöldökömmel végighasítva az ágykeretet, hogy bugyogjon a vér. Fejjel előre a párnába roskadok, megszűnik a külvilág, mindegy, hogy Csehország, Vietnam vagy Mali, csak sodródom mély, másnaposságba torkolló, nyugtalan álomban.

Aktuális züllésemnek újabb tanúja akadt.

Üdvözöllek a listán, Hilton Prága.