2011. december 15., csütörtök

két szomorúság

van.
az egyik puszta önsajnálat. gyakran érzem/csinálom.
nem becsülöm sokra.

a másik különbözik ettől.

a lét sivár vonásainak átélése, a magányba lényegülés, az individualizmus kiteljesedése.
egyszersmind reménymegelőző állapot, és emiatt felemelő.
egy művész szenvedése akkor hasznos, ha mint térképész feltárja a keserűségek mocsarát, és az utána jövő generációknak útikalauzt nyújt.

őket már szinte irigylem.

2011. december 13., kedd

nem igaz

hogy akit szeretnek, örökké él a földön
de az igaz, hogy akit nem szeretnek, könnyebben megbetegszik

nem igaz, hogy ha szeretsz valakit, akkor mást már nem tud átölelni a szíved
(gondolj csak feleségre+anyára+nővérre+leányra+unokahúgra+nagymamára+nőbarátra, hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem)
de az igaz, hogy az elhagyott szív fogékony rá, hogy a benne szakadt űrt hamar betöltse

nem tudom, igaz-e, vagy hamis hogy: vannak abszolút igazságok (köszönjük, Gödel, hogy most már nem kell emiatt túl sokat keseregnünk)
de azt tudom, hogy én szeretnék hinni a jóban.

olyan tűnékeny vagy

ha megjelensz, azonnal megragadnálak
mert ha késlekedem, máris továbbállsz
és ki tudja, mikor s hogyan láthatlak újra?

jelenléted feldob, mint semmi más
elmém élesebb, kreativitásom buzog
és mikor távol vagy tőlem,
folyton csak rád gondolok.

hiába is küzdök, szellemem fogoly, rabod.
percről percre nem várok másra
mint hogy újra meg újra meglepj,
s itt legyél, és akkor gyönyörködhetem benned - és magamban.

2011. december 8., csütörtök

magányos harcos

1.
- Nevetésed olyan hangos,
Reszket tőle az épület;
Szemedet csak akkor törlöd,
Ha kacagva ontod a könnyeket.

2.
Ha megkérdezem, mesélj, mi újság,
Vállat rántasz, hogy:
Jól vagyok;
Mit mondhatnék egy olyan világban,
Hol az emberek - farkasok?


refr: 
- A magányod csak páncél, 
Vele véded a szívedet,
A vértedet úgy levenném...
Hadd érintselek meg!


3. 
- Mindenki vágyik a társakra...
De könnyen elvész a bizalom,
Ha egyszer pofára ejtenek - 
Én többé ezt nem hagyom!

4. 
Ha mernék még szeretni...
- Hát merjél, kérlek, kedvesem!
Csukott szemmel téged követni...
- Fogd bátran az én kezem!

refr: 
- A magányod csak páncél, 
Vele véded a szívedet,
A vértedet úgy levenném...
Hadd érintselek meg!

5. 
A vértem, tudod, hozzám nőtt,
Testemnek része már.
Elkönyveltem: az életben
Tiszta szív rám nem vár.

6.
- Az enyém sem makulátlan,
De neked így is odaadom,
Ha el mered fogadni,
Az mindkettőnknek jutalom.

refr: 
Mert a magányod csak páncél, 
amivel védted a szívedet,
A vértedet most leveszem.
Tiéd vagyok, csak a tied.

2011. december 7., szerda

Mmm-orális kérdés

Orális szex: genitáliák és lingus/labea intenzív és prolongált kontaktusa orgazmus intentiójával

Morális szex: penetrált coitus exercitusa civis vagy ecclesialis permissio után, humán reproduktio intentiójával

Morális szerelem: socialis consensussal adequat emocionalis relatio egy dominus és egy femina között.

Orális szerelem: szenvedélyes csókolózás

2011. december 6., kedd

In the bathroom

Give me your knife.
I want to see as my mirror-image licks the blade.
Blood runs out on his tongue.
Thanks God it's not my blood!

Love

I was traveling my way of lone pilgrimage.
She accompanied me along the path.
"May I join you?", she asked.
I looked her up and down. She had freckled face and a slightly oversized fat ass.
Both disgusted me.
I continued my march, she followed me taking my reaction as affirmative.

A long journey we traveled, a long one.
She was talking, I was quiet.
Alas, she awakened something inside me.
Something I had never experienced before.
She was talking to me, not for herself.
She was asking me and expected that I react.
Though I never said a word, she received my answers.

We arrived at a junction. The road branched to North and West.
I headed West. She halted, as if she would not want to be with me any more.
I stopped, turned back and stared at her.
She smiled and slowly approached me.
"Do you want me to go with ya?", she laughed.
I wanted that. That was my only desire.
But words escaped me as usual.
She read my thoughts. For a long time, she had been reading them.
We continued to travel together - the quiet and the talkative.

I like freckles. I love slightly oversized fat asses.