mai ebéd

a szőrmók vigyori és a nemtehetrólahogyilyenazarcberendezése közé ültem. velem szemben a szőke, srégen a vörösből barnává változó.
Megint ráébredtem, hogy a cégben igazából az embereket szeretem.

a túlvilágon

mindenkienk jónak kell majd lennie.
Nem kényszerből, hanem egyszerűen mindenki jóként fog viselkedni. nem lesz alternatíva.

Aki már az evilágon is jó, annak az maga lesz a mennyország. végre mindenki úgy viselkedik, ahogy az helyes és istennek tetsző.

Aki az evilágon gonosz, annak az maga lesz a pokol. Ösztöneivel és késztetéseivel ellentétesen fog cselekedni, ez állandó feszültséggel kínozza majd.

Aki az evilágon gyarló, botladozó ember, kinek puttonya alaposan ki van bélelve bűnökkel, annak sem lesz természetes a jóság, de mivel nem menthetetlen, hosszabb-rövidebb kínlódás után megbékél a jóság kényszerével, kiég belőle a rossz.

Nincs szükség tehát a háromosztatú világképre, működik az kétfelé hasítva is.

atomfilm

A sztori bugyuta.
Az animáció gyatra.
Ki nem szarja le, hogy készült egy igencsak pixeles stop-motion valami oszcilloszkópokkal és kábelekkel telezsúfolt laborban?

Hát pl. én.

Ebben a filmben nem a sztori és a látvány a lényeg. Még hang is legfeljebb a kínai zenélő képeslapok szintjét üti meg.

Az viszont, hogy a pásztázó alagúthatásos mikroszkóppal (amely az atomi felbontású tűszondás mikroszkópok családjába tartozik öccsével, az atomerő mikroszkóppal együtt) az atomokat előre meghatározott pozícióba tudták helyezni, sokat ígér.
Jobban megismerhetjük az anyag elemi építőkockáinak viselkedését, sőt, képessé válhatunk arra, amit Richard Feynman Nobel-díjas fizikus vizionált 1959-ben, amikor a Caltechen (ahol dr. Sheldon Cooper és dr. Leonard Hofstadter is dolgozik) tartott előadást "There is Plenty of Room at the Bottom" címmel (a nanotechnológia valahonnan innen eredezteti magát): parányi, atomi szintű szerkezeteket eszkábálunk össze a legpirinyóbb összetevőkből, pontosan olyan felépítésben, ahogy elterveztük, ahogy modelleztük, ahelyett a gányolás helyett, amire ma vagyunk képesek: nagy kupac szedett-vedett molekulacsökevényt felmarkolunk, és odacsapjuk valami kis hordozóra, oszt' az ahogy esik, úgy puffan, és ha kis szerencsénk van, és elég kitartóan hajigáljuk ezeket a kupacokat, talán még működik is valami.

Gratulálok a kutatóknak, kezdve  Binnig és Rohrer, majd Eigler munkásságával, egészen Heinrich, Lutz, Rau és Baumann eredményéig.

buddhista templom

Áll némán a szobor.
Kívül reked a múló időn.
Átnéz Kronoszon.

A zarándok eléül, imádkozik.
Meditáció közben az ő ideje is Kairosszá merevedik.

Eónok repülnek.
A pillangó szárnyverdesése, a futkározó gyerekek, a csobogó patak odakint él.
A templom légköre örök.

felesleges lázadnom

mert nem változik semmi
hiszen nem is lázadok igazán
és a legrosszabb, hogy az utált
és lefikázott körülmények
értsd: a Cég
fokozatosan a saját képükre formálnak engem.

vagy mindig is bennem lappangott ez,
csak a tükörben nem láttam meg korábban?
Ezt az új énemet - hiába mentegetem, hogy a szükségből fogant -
nagyon nem szívelem

lehetünk ostobák

- Soha nem értettem a matematikát - mosolyog büszkén magyartanár ismerősöm.
Mi a faszt vigyorog? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel büszkélkedik?
- Mindig is szar volt a helyesírásom - vigyorog matektanár haverom.
Mi a faszt henceg? Nem sül le a képe, hogy ilyesmivel vág fel?

A legszebb lány a világon gyakran hallotta tesói gúnyos hangját, ha visszakérdezett algebrából. Kedvem lett volna egy péklapát sallert lekenni a gúnyokért.

- Diszkalkuliás vagyok -  vallotta be vidáman A., költő-író-műfordító, szellemes és művelt barátném, az egyik legokosabb nő, akit ismerek.
- Nem ismered fel a számokat? - rémültem meg.
- Ja de, csak a matekhoz mindig hülye voltam.

Tele van a zsákom azzal, hogy egyenlőségjelet tesznek ész és számolóképesség közé (szándékosan egyszerűsítek!).
Fogjuk fel, hogy többféle okosság létezik. Matekosoknak: az okosság nem egydimenziós tulajdonság, nem egyváltozós függvény, és még csak nem is skalárfüggvény.

Érthetőbben: van, aki ebben okos, abban buta, van, aki amabban zseniális, és emebben rettentő gyenge.
Nyugodtan merjünk ostobák lenni dolgokban, pláne, ha egyszer valami másban nagyszerűek vagyunk.

Csak egy dolgot nem engedhetünk meg, csak egyben nem szabad ostobának lennünk, csak emiatt kell szégyenkeznünk:
Ha ostobává válunk emberségünkben, szeretetünkben.
Azt aztán semmi okosság jóvá nem teszi.

Aludni, aludni akarok

Nem pedig ismét éjszakázni,
Fájó gondjaim gin-tonikkal űzve...
A kurva ajánlat az én vérem cseppjeitől
Hízik, hogy valaki más zsebét tömje,
Vagy segítse a presztízsét emelni.

Modern alkatrész vagy, újkori gályarab.
Sok minden láncol a létformádhoz, a céghez,
És ahogy a dobos üti a gyorsuló ritmust,
Úgy rángatod az evezőt, és úgy feszülsz meg -
Kétségbeesve vonaglasz, míg csepp erőd marad.

Az élet egyre múlik. A munka céltalan.
Hajdan merész, boldog álmokat szőttél,
Fontos dolgokat akartál tenni, hogy érezd,
Nem hiába, hogy e világra jöttél.
De már nincs célod, csak tűröd, ami még hátravan.

A gép robog. Vakon, könyörtelenül
A gőzkazán mindig robbanásra áll.
Tüze fénye megvakít, égőn perzseli
Bőröd maradék ép foltjait. Aki kiszáll,
A lendülettől szétloccsan, holtan elterül.

Nincs menekvés. Akár így vagy úgy.
Szolgaként vagy a sötét mélybe ugorva
Csupán pusztulásra számíthatsz. Cégünk szenvtelen.
A könnyet senki senkiért nem hullatja.
Csak egy számít: az árfolyam mennyire rúg.