Többszörös intelligencia

A dolognak van apropója, de nem kívánkozik ide. Szimplán csak kinyilatkoztatok.

Az IQ azt méri, ki milyen "jól" (gyorsan és pontosan) tud IQ-tesztet kitölteni. Nagyjából a geometriai-aritmetikai-logikai összefüggések felismerésében való ügyességgel korrelál. Az IQ-tesztek sokfélék, a legelterjedtebbnek számító teszt bizonyos mértékben a verbális képességeket és a térbeli tájékozódást is méri.

- - -

A vizibilis a szemmel látható. Az intelligibilis az értelemmel belátható. Olyan összefüggések, amelyek első pillantásra, érzékszerveink számára a többség elől rejtve maradnak, értelmünkkel felfedezhetők.

Az IQ-val mérhető matematikai-logikai intelligencia csak egyike azon képességeknek, amelyekben ilyen összefüggés-felismerés (vagy megérzés) megnyilatkozik. Howard Gardner többszörös intelligencia (1983) elmélete szerint számos területen tapasztalhatunk az átlagot meghaladó ügyességet, azaz tehetséget. Gardner igazából amellett érvel, hogy az intelligencia (értelmesség) több összetevőből áll, és ezek mindegyikéből birtoklunk valamennyit; az összetétel, a kombináció pedig minden esetben egyedi. Megjegyzi, hogy az intelligencia olyan képesség, melynek köszönhetően az ember hasznos dolgot végez vagy hoz létre, problémát old meg, új megoldásokat teremt vagy tudást szerez.

Gardner kategóriái:

- nyelvi-verbális (beszéd, nyelvtanulás, meggyőzés, szókincs, magyarázás, írás... - egyetemleges intelligencia, a legtöbb ember rendelkezik egy magas szinttel)

- matematikai-logikai (számok, műveletek, absztrakció, mennyiségi tartalmak közötti rejtett összefüggések felismerése, érvelés, következtetés, kategorizálás, általánosítás)

- zenei-ritmikus (ritmus, hangmagasság, dallam észlelése, létrehozása, előadása)

- képi-térbeli (tájékozódás, szín-, forma-, alak-, elrendezés-fogékonyság, belső képalkotás, grafikus ábrázolás, térképen és táblázatban eligazodás)

- testi-mozgásos (mozdulatok uralása, kifejezésre használata, kéz ügyessége, tapintás kifinomultsága, tárgyak létrehozása, megváltoztatása, hajlékonyság,gyorsaság, egyensúly)

- társas, interperszonális (más emberek hangulatának, érzésének, szándékainak, indítékainak megértése, sikeres kommunikáció és metakommunikáció felismerése, együttműködés, konfliktuskezelés)

- önismereti, intraperszonális (tehetségünk és korlátaink felismerése, önbecsülés, önuralom, természetünk, gondolataink, vágyaink, érzéseink, szándékaink, választásaink megértése)

- természeti (természeti jelenségeknek - városban élettelen tárgyak kategóriáinak -, növény- és állatfajoknak megkülönböztetése és osztályozása)

(ezekhez a későbbiekben kiegészítő kategóriaként a spirituális és egzisztenciális összetevőket is felvette.)

A kategóriákban való tehetség nem feltétlenül jelenti, hogy minden részképességünk egyaránt fejlett. (Weöres Sándor például alig beszélt idegen nyelvet.) 

Az értelmesség tehát több összetevőnek köszönhető. Különösen értelmesnek ismert emberek e kategóriák közül sokban rendelkeznek tehetséggel. Vannak olyanok is, akik csak egy részterületen kiemelkedők.

A M. szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik a matematikai-logikai intelligenciában mért, nyelvfüggetlen, standardizált IQ-teszten olyan magas pontszámot érnek el, amely (statisztikailag) a populáció 2%-a által teljesíthető.

Hiba lenne azonban az ebben a kategóriában elért kimagasló eredményt általában az "eszességgel", "éles elméjűséggel", "okossággal" azonosítani. 

Míg az eleve nagyon tehetséges (tehát sok kategóriában kiemelkedő) emberek valószínűleg képesek lennének a M.-követelményeknek megfelelni, tehát a "ha okos vagy, akkor M. is lehetsz" állítás valószínűleg igaz, addig a "M. vagy, tehát okos vagy" kijelentés csak azokra a magas IQ-júakra igaz, akik már eleve többszörösen intelligensek.

Általában is:társadalmunk hajlamos a mat-log intelligenciát túlértékelni. Bár egy-egy fent felsorolt kategóriában a rendkivul kiemelkedoket zseninek nevezzuk, semmivel sem indokoltabb egy magas iq-jut "okosnak" nevezni, mint egy tobb nyelven jol beszelot, egy gyonyoruen eneklot, vagy egy kivalo szobraszt. Itt lenne az ideje, hogy helyreallitsuk a felrebillent egyensulyt a szohasznalatban.

A mai nap tudományos szenzációja

Semmi sem jelezte előre, hogy a munkatársai által többnyire szürke kisegérnek, olykor krakéler mizantrópnak tartott S.N., slampos negyvenes dolgozó, aki már közel két évtizede szótlanul és rezignáltan robotolt, milyen váratlan eredménnyel rukkol elő egy nap.
Pedig ma pontosan ez történt. Az eset akkor történt, amikor az említett fiatalember - hazafelé tartva - kettesből hármas fokozatba váltott. (Spoiler alert!: a kettes és a hármas egyaránt prímek.)

Egyazon percben jutott el a sejtésig (angolul: conjecture), majd a bizonyított tételig (ang.: theorem). A világ a tudós (most már méltán nevezhetjük így, mert e megvilágosító pillanatban kivívta magának a helyet a leginkább említésre méltó koponyák panteonjában) eredményét S.-tételnek, egyszerűbben hármasikerprím-tételnek fogja hívni.
Az úgynevezett ikerprímsejtés (talán jogosan nevezhetjük a hármasikerprím-tétel kisöccsének) Eukleidész óta megoldatlan, és ellenszegül minden bizonyítási kísérletnek. A sejtés azt mondja ki, hogy végtelen sok ikerprím van (ikerprímek egymástól kettővel különböznek). Ilyen például a 3,5; 5,7; 11,13 és még sok más számpár.
A hármasikerprímek azok, amelyeknél egymástól kettővel különböző számpár helyett egymást kettő távolságra követő számhármasokról van szó. A S.-sejtés azt mondja ki, hogy csupán egyetlen (!!!) hármasikerprím van: a 3-5-7, és nincs több!
Hogy a matematikusoknak ne okozzunk fejtörést, rögtön fel is lebbentjük a fátylat a rejtélyről, eláruljuk a bizonyítás lényegét.
A 3-5-7 hármasikrekre a tételt könnyen ellenőrizhetjük. (A 2-3-5 számhármas ún. csonka hármasiker, a tétel nem vonatkozik rá, mindössze érdekesség gyanánt említjük.)

Legyen p, p+2, p+4 ezektől különböző hármasiker. Ha p prím, akkor hármas maradéka 1 vagy 2. Az első esetben p+2, a másodikban p+4 osztható hárommal. QED.

E bizonyítás eleganciája talán csak Fermat híres margószéli jegyzetével említhető egy lapon a tudománytörténetben. A szerény S. a gratulációkat FB-oldalán fogadja.

az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést - a bölcseletben is

nem csak az anyaméhben.

hogyan lehet tudást szerezni? Tanulással? Mit és milyen sorrendben tanuljunk?

Kis kivételtől eltekintve ugyanolyan sorrendben kell az egyénnek felépítenie a tudást elmepalotájában, mint ahogy az emberiség fedezte fel a válaszokat. (A kivételeket azok a kérdések jelentik, amelyek valami oknál fogva évszázadokig, vagy -ezredekig kifogtak a tudós elméken, de amelyekre adott válaszok nem a hiányos tudás miatt maradtak rejtve, amelyekhez nem az eltelt idő alatt felhalmozott újabb ismeretek kellettek, hanem csak egy szikra, egy ihlet, egy megvilágosodott pillanat - s akár már korábban is felbukkanhatak volna.)

Ha olyankor magyarázzuk el a lét kérdéseinek megfejtését, amikor a probléma még nem épült fel az elmében, a memória befogadja ugyan a válaszokat, de lehorgonyozni nem tudja őket, s így azok hamarosan szertefoszlanak. Ha azonban a tudás minden tégláját oda rakjuk, ahol az éppen számára szükséges alapok és falazat már csak az új ismeret behelyezésére várnak, az építmény szilárd és teljes lesz. A helyes tanulásnak tehát olyan ütemben és módon kell a kérdéseket és válaszokat adagolnia, hogy segítségével e szerkezet pontosan úgy épülhessen, mint egy katedrális falazata.

A jó tanár a kőműves és építész, a jó diák pedig a segédje - együtt faragják a követ, vetik a vályogot, ácsolják a nyeregtetőt. Lassanként az építménybe beköltözhet az értelem.

ha majd egyszer könyvet írok

úgy fogom promotálni, hogy bemondom a rádióban/kiírom a fészre: a megjelenést követő egy hónapon belül (de legfeljebb az első ezer kommentig) minden - de tényleg MINDEN - konstruktív kérdésre, kommentre reagálni fogok.
A hónap elteltével ezt sajnos nem tudom már vállalni: az én feldolgozóképességem is véges.

Feltételezem, hogy e szokatlan ígéret olthatatlan kíváncsiságot ébreszt majd az olvasókban, és rohannak megvenni a könyvet, hogy minél előbb a végére érjenek, és bejuthassanak az első ezer kommentelő elit klubjába. Nem is sejtik, hogy egy agyafúrt elme lépre csalta őket, és anélkül szórják el a pénzüket egy gyenge fűtőérték/ár arányú biomassza-származékra, hogy átlátnának a szitán.

Bruhahahaha!

Ébresztő, a digitális reneszánsz már belépett az ajtón!

Kedves Kollégáim!

Tudjátok, hogy többeteket igen kedvelem, nem egyet közületek barátomnak tekintek. Engedjétek meg, hogy szeretetemre viszonzásul csupán annyit kérjek, ne lehetetlenítsétek el a munkámat. Nem mintha annyira szeretnék dolgozni, de munkafolyamataink valami balga hagyomány miatt mind a mai napig levelezésre épülnek, s mivel rendszeresen késve kapok észbe, hogy el kéne küldenem valamit, vagy választ kéne adnom egy kallódó kérdésre, gyakran kényszerülök hirtelen levélírásra. Erre viszont nincs lehetőségem letiltott, blokkolt, lepecsételt, érvénytelenített postaládával.

Ti, kedves, szeretve tisztelt munkatársak, talán megszokásból, talán kényelemből csatolmányokat ágyaztok a villanylevélbe, és szétspriccelitek 2-3 címzettnek, alkalmasint 15-20 másolati példányban. Erre gyakran választ is kapok, amire ellenválasz indul s.í.t. Egy parázs levélváltás vagy rendezvénystátusz-update pillanatok alatt 20 MB-ot hizlal a postaládámon, a többi tíz társcímzettel együtt ez plusz 200 MB forgalmat jelent, pedig az információ mindössze pár táblázatsor az egész folyamatban.

Jó hírem van számotokra, amely mindannyiunk életét hosszú távon könnyebbé teszi, bár belátom, az elején valóben kell némi kényelmetlenséggel számolnotok; kicsit olyan ez, mint külön gyűjteni a PET-palackot és a papírt: az elején macera, de egy jobb cél érdekében hamar megvigasztalódhatunk. Legfőképpen én.

A jó hír pedig az, hogy megérkezett a fájlmegosztó szolgáltatás!
Olyan jó hír ez, hogy pirossal és csupa nagybetűvel szeretném írni, ha nem lenne az az üvöltő rikácsolás egyezményes jele. Ezért csak megismétlem, s ti képzeljétek hozzá a lelkendezésemet:
Meg lehet osztani fájlokat egy kifejezetten erre a célra kialakított módszerrel!
Sok ilyen szolgáltatás van, nálunk a cégnél is üzemel egy ezek közül, de amit a munkában megtanulsz, képzeld csak, a magánéletben is tudod majd alkalmazni!
Hát nem nagyszerű?
De bizony, hogy az!

A dolog úgy működik, hogy a fájlt, amit eddig 2MB csatolmányként ágyaztál be a levélbe, és elküldted 20 ismerősödnek (ezzel 42 MB látszólagos tárhelyet foglalva imitt-amott) most majd felrakod a Fájlok közé, és csupán küldesz egy megosztást az embereknek, akár üzenetet is mellékelve hozzá. Részedről semmi többletművelet nem szükséges, de csak 2MB tárhellyel kell számolnod. Egy csapásra 40 MB felesleges tárhelyfoglalástól mentetted meg a világot, csökkentetted a CO2-kibocsátást, az ökológiai lábnyomot, és segítettél egy fenntarthatóbb világot építeni!
Hát nem nagyszerű?
De bizony, hogy az!

Ráadásul, és a dolog itt igazán csodálatossá fajul már, őszintén szólva alig bírom fékezni az izgalmamat, ha változtatni kell azon a fájlon, akkor egy újabb változatot rakhatsz fel a régi(ek) mellé, így mindig pontosan követhető, mi a legfrissebb állapot, és én is csak egy 2MB-os friss példánnyal leszek gazdagabb, postaládámban nem fog ott penészedni a korábbi 20 változat, ami nem aktuális már, csupán digitális hulladék, és másra sem jó, mint hogy nehézségeimet tetézze. Juj, épphogy csak sikerül türtőztetni magam, annyira fellelkesített ez a csodálatos digitális reneszánsz, ami már itt ücsörög a szófán, láthatatlanul, észrevétlenül, de mihelyt kinyitjuk a szemünket, és ráeszmélünk a jelenlétére, egy igazi, új aranykorral készül megörvendeztetni minket.
Hát nem csodálatos?
De bizony, hogy az!

Gyere, bámuljuk meg együtt!

A kísérlet

Egy (etikai szempontból különösen kegyetlen) kísérletben (bővebben itt: www.experimentalresearch.com/reports/collins/rsc/natives-in-the-woods/21/16394/node/31334/jsop.php?q=11er93eg87b2r6rr34g5e91326496197614ds96ff1293s45a91) két alannyal dolgoztak.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, az ember ösztönei mennyire teszik lehetővé a túélélést, másképp fogalmazva: a faj fennmaradása milyen mértékben köszönhető a nevelésnek és közösségnek, és mennyire lenne esélye egy magányos példánynak, hogy társak nélkül éljen.
Két újszülöttet szemeltek ki, a jelentés rájuk J és K néven hivatkozik. Egészítsük ki a túl hideg és tárgyilagos jelölést, nevezzük őket Johnnak és Kate-nek, bár azt nem tartalmazzák a dokumentumok, hogy milyen neműek. Nem, nem, legyen a nevük mégis inkább Jib és Kab, így nem sugallunk semmi olyasmit, ami arra indítaná a gyanútlan olvasót, hogy az eredményeket valamiképp összefüggésbe hozza a nemi sajátosságokkal.

Jib és Kab egyaránt újszülöttként, mindössze néhány órásan került a kutatókhoz.
Egymástól külön, 40 ezer évvel ezelőtti, szubtrópusi klímának megfelelően berendezett ketrecekbe helyezték a piciket. Egy automata mechanizmus táplálta, tisztította és némi simogatással bátorította őket. Szükségleteiket tehát kielégítették, de mindezt mesterséges asszisztenseken keresztül, azt szimulálandó, hogy teljesen elszigetelve, magukra maradtak.
Jibet teljes gondozásra, Kabet ridegtartásra jelölték ki. Mihelyt beindult lokomóciós készségük, és hason csúszva meg tudtak tenni néhány lábnyi távolságot, Kabtől távol helyezték el a táplálékot, és tisztítani sem tisztították. Pépes, félig emésztett ennivalót helyeztek el a földön a közelében, és néhány pocsolyát is kialakítottak. Jib ugyanekkor változatlanul gépanyától kapott táplálékot, és tovább is gondozták.
Ahogy telt az idő, Kab egyre gyorsabban önállósodott, nála valószínűleg felgyorsult az ösztönök kifejtése. Kiszagolta az élelmet, odakúszott érte és felnyalta, a pocsolyából szürcsölve ivott, ürülékét egyre inkább egy, a szokásos mozgásteréhez képest távoli ponton helyezte el, és egyéves korára már stabilan járt, sőt futott, míg Jib az első bizonytalan lépteivel próbálkozott. Kab már narancsot és tojást evett, Jib még az anyatejjel kevert reszelt almánál tartott.
Másfél éves korukban a ketrecből a lefoglalt vadászterületre helyezték őket, és befejezték Jib táplálását.
Ő azonban nem sokkal a ketrecből kihelyezés után elpusztult. Bár ragadozóktól a kutatók megtisztították a területet, kórokozók bőségesen maradtak. Jib az első napokban mély horzsolást szerzett, amely hamar elfertőződött, és a gyermek vérmérgezésben rövid időn belül meghalt.
A kutatók figyelme így teljes egészében Kab felé fordult, aki hamarosan már kezdetleges eszközökkel vadászott, köveket, botokat használt, apró rovarokat, tojásokat szerzett a gyümölcsök és gombák mellé, amelyeket a földről elérhető magasságból szüretelt.
Fejlődése látványos volt, ösztönei bámulatosan segítették a túlélését. A hosszú jelentésből csak néhány részletet emelnék még ki (aki akarja, az eredetit is elolvashatja, bár a sok emészthetetlen statisztika és a zavaros fejtegetés miatt ez igencsak olvasót próbáló feladat).
Kab megtanult két lábon járni (ösztön), és egyszerűbb szerszámhasználatot is megfigyeltek nála (botok, kövek), tervezni (primitív csapdát állított gyors állatoknak, így ejtett például vaddisznót), de nem beszélt, nem épített magának lakhelyet, nem készített ruhát, nem ismerte fel összetettebb tárgyak rendeltetését (a kutatók rendszeresen helyeztek el az útjában bizonyos dolgokat, amelyek látszólag véletlenül kerültek oda):
Egy ízben szappant (Kab megkóstolta), máskor egy töltött revolvert (Kab tojást tört fel vele, majd otthagyta), aztán egy doboz gyufát (megette, és napokig fosott), kést (ez némiképp kivételes szerephez jutott, mert Kab a fogában a fekhelyére cipelte, s ettől kezdve vele aludt), bőrtalpú cipőt (elfogyasztotta), doboz szeget (szintén otthagyta), végül egy példányt Alfred Shmitz Learish királyából (ezt mindössze levizelte).

A jelentés kihangsúlyozza, hogy az ember ösztönei bámulatosan alkalmasak a túlélésre.
Az elmúlt évtizedekben egyébként számos kutatócsoport figyelte még hosszabb-rövidebb ideig életét és fejlődését, de az eredeti programon nem változtattak.

A csapat terve az, hogy Kab jövőre esedékes ötvenedik születésnapján egy nagyszabású bankett keretében feltárják előtte a tényt, hogy valójában nincs egyedül, és ezt követően megnyitnak előtte egy reményteljes szocializációs ösvényt: megpróbálják integrálni a modern társadalomba.

Remélem, élő adásban számolhatok be az eseményről.

Jótanácsok tanuláshoz

Ha már tudod, elméd legyen borona, mely gyorsan siklik, és porrá zúzza az apróbb göröngyöket.
Ha még új számodra, elméd legyen eke, mely mélyen szánt, megakad a nagyobb rögben, és el nem engedi azt, míg teljesen a földből ki nem fordítja.