Hát, sok mindent mondott Kriszta is meg a többiek is, de három lényeges tanulsággal tértem haza a kurzusról.
Először is, ha író akarsz lenni, legyél olvasó is.
(kicsit hajlok rá, hogy ezt most elmagyarázzam, átfogalmazzam (pl. a művész ismerje meg az eszközöket, a befogadói oldalt satöbbi, de a minor tanulságok között az is szerepelt: ne légy szószátyár, rímelve arra, hogy a kevesebb több. néha nehéz megállni a késztetést.)
Jó olvasásélményeket gyűjtöttem. Általában egymás műveit is élveztük. Meg az elemzéseket.
Másodszor, az írás sok-sok újraírás.
Volt két érdekes szituációs gyakorlat, ezt most nem részletezem, de érdekes volt megízlelni, milyen a szerkesztői munka. Jövendő íróknak tanulság: mindig jól jön egy külső, elfogulatlan (legalább némileg hozzáértő) szem. Ha azt mondja, a levesbe vele, ne ragaszkodj hozzá!
Harmadszor pedig, és ez a legfontosabb, nem csak a zsenik alkothatnak.
Ha szeretnél valamit létrehozni, csináld. Ne foglalkozz azzal, a kánont éneklők hogy értékelik majd. Szánalmas az, ha valaki magát becsmérli (ha sz*r a műved, úgyis szidják majd elegen, egyébként meg nagyon fárasztó ez az álszerény hozzáállás). Különben sem ez a lényeg. Add bele, amit tudsz, dolgozz rajta, amíg csak találsz finomítani valót, aztán hadd élje az életét. Profitól hallottam, hogy az alkotás folyamata maga az alkotás legnagyobb jutalma.
Az olvasók egy része úgyse fogja szeretni, és kész. Nem is kell mindenkinek írni, alkotni.
Ha élvezed, csináld.
Magadért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése