Gasztrula és sejttudat, avagy nem ártana tudni végre

Ez itt puszta spekulacio. Ha erre jar egy biologus, remelem, talál valami használhatót. Azt is remélem, nem írtam le túl nagy ökörségeket. Egyszerűen nincs erőforrásom minden részletnek utánanézni.

A zigota osztodni kezd. Szedercsira lesz. Beagyazodik. Valamikor megindul a differencialodas. Honnan tudja a szedercsira valamikor meg sok egyforma sejtje, hogyan differencialodjon, mely dns-szakasz kifejtese alapjan osztodjon tovább, szintetizaljon feherjet?
Ez egy kardinális kérdés.
Az informacio dekodolasanak a mechanizmusat keressuk. Ha ezt jobban ismernenk, megerthetnenk szamos betegsegunk, defektusunk hatteret, sejtszintu mukodeset.
*Azt a felvetest, hogy a kifejtes veletlen, nyugodtan elvethetjuk. Ha a differencialodasban az egyes sejtek a maguk feje utan mennenek, és mindegyik valamilyen valoszinuseggel alakulna a megfelelo testi sejtte, tul gyakran jonne letre eletkeptelen egyed. Marpedig az élővilagban ehhez a statisztikai valoszinuseghez kepest igen jo a petesejtek feldolgozasi hatekonysaga, így biztosra vehető, hogy a veletlennel megbizhatobb mechanizmus gondoskodik a folyamatrol.



 ** Isten (felsőbbrendű hatalom) folyamatos beavatkozása sem a keresett magyarázat. Egyrészt van dolga enélkül is bőven, másrészt tfh. beavatkozásként elégnek látta a világ működésének törvényeit lefektetni - e törvényeket keressük.

Javaslok egy univerzalis sejtszintu automata (véges automata vagy esetleg magasabb szintu, akar Turing-gep) modellt, amely minden egyes sejtnel mukodhet, es kiindulopontnak alkalmas a folyamat leirasara. A szukseges mechanizmusok nagy vonalakban ismertek, reszleteik kutathatok.

1. Adott a szedercsira, mint terbeli kiterjedessel rendelkezo objektum. Az egyes sejteket elso kozelitesben egy haromdimenzios racsban vagy tombben probaljuk elrendezni. Elso pillantasra harom kulonbozo fajtat lathatunk a meg differencialatlan egyes sejtek kozott, kizarolag terbeli elrendezodes-sajatossagok alapjan. Racs szelen levoket vagy peremieket, amelyek sejthartyaja magzatvizzel es mas szedercsira-sejtekkel erintkezik, racs kozepen levoket, amelyek sejthartyaja csak mas szedercsira-sejthartyakkal erintkezik, és beagyazodasi helyen levoket vagy konnektorokat, amelyek magzatvizzel, mas szedercsira-sejtekkel és placenta-sejtekkel (vagy nem mehlepenyeseknel avval analog sejtekkel) erintkeznek.
2. A telomer-mechanizmus, vagy ahhoz hasonlo, alkalmas arra, hogy idomero szerkezetkent mukodjon. Erre szukseg lehet az automatanal, amely az allapotatmeneteket egy-egy "orautesre" hajtja vegre. Az óraütések nem feltétlenül vannak szinkroban; de ha a jelközvetítő mechanizmus gyors az óraciklushoz (osztódási sebesség) képest, akkor kváziszinkron állapot létrejön, illetve nagyobb sejtcsoportok és differenciálódás esetén már lokális kváziszinkron állapot továbbá valamely globális vagy metaszinkronizációs mechanizmus ezt kiegészítheti.
3. Az automata allapottere az osszes lehetseges testi sejt es koztes allapotu, azaz meg nem vegdifferencialt sejt.
4. Az automata kiindulo allapota, kezdopontja a zigota vagy azzal funkcionalisan egyezo sejt.
5. Az automata terminalis allapotai a vegdifferencialt sejtek. Egy egeszseges mechanizmust leiro automata eseten e terminalis allapotokbol csak onmagukba vezethetnek allapotatmenetek, a valos mukodest jobban leiro masodik szintu, finomabb modell a rakkal, valamint az apoptozissal is szamolni kell tudjon.
6. Az egyes állapotokban a sejt anyagcseret folytat a kornyezetevel. A szekretalt anyagok allapotspecifikusak, ezert a kornyezet szamara informaciohordozok arrol, hogy az adott sejt milyen allapotaban van az automatanak.
7. Az anyagcsere soran felvett anyagok, valamint az aktualis allapot egyutt hatarozzak meg a kovetkezo allapothoz vezeto allapotatmenetet. Az elso szintu automata modellben az input szalag szimbolumaikent vagy stringjeikent kepzelhetjuk el a kornyezet anyagait.
8. A kulso kornyezeti hatasok (pl. gravitacio) lényeges folyamat-befolyasolo szerepe elvetheto. Egyreszt a sejtben ilyenek meresere nincs alkalmas eszkoz, masreszt tul gyakran valtozik (forgolodik az anya) egy ilyen finomszabalyozashoz.
9. Egy-egy sejtallapot megadhatja, milyen anyagokat szekretaljon a sejt, "irva a kornyezeteben levo sejtek input szalagjaira", milyen dns-reszek kifejtesevel foglalkozzon, hogyan hasznalja sejtszervecskeit, belso mechanizmusait.
10. Szekrecioval uzenet kuldheto a kornyezetnek, a sejt kommunikalhat. Ezt a kornyezet "olvassa", reagalhat ra allapotatmenettel es az uj allapotban eloirt egyeb mukodessel, vagy akar figyelmen kívül hagyhatja. A szekrecio lehet olyan trigger, amely a környező, azonos irányban differenciálódó (ugyanahhoz a szervhez vagy szövethez tartozó) sejteket ugyanezen anyagok szekreciojára készteti, de más "típusú" sejtek (szövethatár) esetén már a működést egyéb módon befolyásolják.
11. A telomer-mechanizmus mellett idomeresre es generacio-szabalyzasra is alkalmas a kovetkezo: egy allapotatmenetet kivalto u1 uzenet hatasara a sejt a0-bol a1 allapotba jut. Ekkor u2 anyagot valaszt ki, a2 allapotba lep es itt is marad u8 uzenet beerkezeseig. A kornyezeteben levo sejtek u2 uzenet hatasara a0-bol a3 allapotba lepnek, u3 uzenetet anyagot valasztanak ki,majd atlepnek a2-be. A kornyezetukben levo sejtek vagy a2-ben vannak, ekkor u3-ra nem reagalnak, vagy a0-ban, s igy u3-ra a4 allapotba lepnek, kivalasztjak u4-et majd beallnak a2-be. Es igy tovabb. A folyamat u8 kivalasztasaval lep tovabb, amikor is minden eddig a2ben varakozo u8 beerkezesere u8at termel es a8-ba lep, ami e folyamat terminalis allapota.
Igy egy 8 lepes vagy sejt atmeroju sav jon letre 8 generacio alatt. A "lokeshullam" folyamat tehat alkalmas arra, hogy a terbeli strukturaban meghatarozott veges kiterjedesu allapotvaltozast vegezzen.
12. A beagyazodasi hely szerepe elsodleges. A koldok kialakulasa olyan trigger, amely a kozvetlen kapcsolodo konnektor sejtektol lokeshullamszeruen terjed tovabb, a gasztrula, belcsira kialakulasaig. Hogy ennek a lokeshullamnak az iranya milyen lehet, azt a kulso sejtreteg korlatozza. E lepesben tehat szerepet kap mindket specialis helyzetu sejt, a peremi es a konnektor is. Mindkettotol indulo lokeshullamok utkozesi frontja (u es v tipusu uzenetek egyideju megjelenese) eedmenyezi az elso komoly differencialodast, a belcsirat.
13. A telomerek merik a megtermekenyitestol eltelt idot. Emlosoknel az ovulaciotol indulo fogekonysag es a megtermekenyites, valamint a petevezeteken valo vandorlas es - nagyjabol stabil utemu - osztodas altal igenyelt ido nagysagrendileg, statisztikailag a mehbe erkezes idejere teheto - ha nem, mehen kivuli terhessegrol beszelunk. Az osztodas telomerek altal mert valahanyadik fazisaban a szedercsira beagyazasra kesz allapotba kerul. Ekkor meg minden sejtje egyforma, tehat mindegy, hogyan er a mehlepenyhez. A beagyazaskor indulo uzenetvaltas a lepeny es a csira kozott oda vezet, hogy a lepeny u1 uzenetet kuld ki az osszefonodas helyen. Ez pedig triggereli az elozoekben leirt lokeshullamot.
14. A lokeshullam-folyamat tehat tobb forrasgocbol (kezdetben 2: peremi es konnektor) kiindulo, meghatarozhato kiterjedesu (peldankban 8) hatasok egyuttes beerkezeset (a frontok utkozese) le tudja irni. A terbeli szerkezetben ilyen frontok meglete az ujabb es ujabb differencialodasi kepletek megjeleneset, majd ezeknek forrasgocca valasat magyarazza.
15. A fenti modell osszhangban van azokkal a megfigyelesekkel, amelyek szerint az egyedfejlodes szakaszos, egyes kepletek alakulasa meghatarozott sorrendet kovet, tovabba azzal is hogy az egyedfejlodes a torzsfejlodest ismetli. Valoszinuleg az a 90%nyi kozos dns, a kozos program vezerli ezt a mechanizmust is.

Remélem, ilyen modellel előálltak már a biológusok, esetleg részletes magyarázat is született. Ha nem így lenne, érdemes kutatásokat végezni - én beérem egy story by credittel.

feltámad a neurális hálózat

Újra reneszánszát éli a neurális hálózat mint a mintatanulás, a mély gépi tanulás (Deep Learning) hatékony eszköze.

A neurális hálózat az idegrendszer működését utánozza, elemi egységei a mesterséges neuronok (amelyek egyszerű számításokat végeznek), az összeköttetések (ezek változtatható értékű súlytényezők, faktorok, amelyek változási képessége a neuroplaszticitásnek felel meg), a struktúra (mely neuronok mely más neuronokkal állnak kapcsolatban, hogyan szerveződnek - pl. rétegekbe - az egyes neuroncsoportok), illetve a tanulási algoritmus (amely a súlytényezők változásának algoritmusa).

Amikor két évtizede a Neocognitronnal vacakoltunk, eredményeink nem voltak látványosak, egyes minták megtanulása után más, korábban tanult minták elfelejtődtek. A rendszerünk kicsi volt és csapongott ide-oda, gyakorlatilag nem produkált használható eredményt.

A struktúra és a neurális számítási elv önmagában kevés, nagyon sok múlik a tanulás mikéntjén.
Fontos szempont a konvergencia, vagyis az a kérdés, hogy egyre pontosabbá válik-e a mintafelismerés a tanítás során, illetve ez milyen gyorsan következik be.
A Neocognitronnál híján voltunk az elméleti apparátusnak, és megérzésre, hiányos dokumentációra és próbálgatásra támaszkodtunk - kevés sikerrel.


... AlphaGo, Demis Hassabis, Yann LeCun... visszatér ez a szép irányzat, de a MI létrehozásának ez az irány nem elégséges alapja.


Emellett több érv is szól.

Egyrészt, bár a feature engineeringbe vetett bizalom elpárologni látszik, mégsem mondhatunk le azon eredmények beépítéséről, amelyeket valami elmélet (például a kognitív nyelvészet, ha már a nyelvfeldolgozással is foglalkozom) megalapoz.
Másrészt a csupasz, véletlenszerűen inicializált struktúra nem tartalmaz olyan, velünk született képességeket, mint az ösztönök, amelyek bizonyos mértékben felelnek azért, hogy olyan jól teljesítünk. Mi az ösztön? A neurális számítógépeknek erre jelenleg nincs válaszuk, pedig az ember rendelkezik veleszületett "adottsággal".
A neurális mélytanuló rendszereknél mindig van valami megfigyelhető cél. A felügyelt tanításnál az elvárt válasz, a jutalmazott (megerősítéses) tanulásnál a kifizetési célfüggvény; a felügyelet nélküli tanulásnál is bizonyosan fellelhető ilyen (például a gyorsabb mintafelismerés talán egyfajta jutalommal hozható kapcsolatba).

De más területeken nehéz elképzelni, hogy ilyen folyamatokra támaszkodunk. A nyelv elsajátítása vajon milyen szorosan kapcsolódik a neurális tanulási modellekhez? Bár az emberben is működik neurális hálózat, egyáltalán nem biztos, hogy csupán ez az egyetlen struktúra, valamint hogy ez a modell nem hanyagol el valami lényegeset.
Egyes helyzetekben meg tudjuk ragadni, ahogy a jutalom megerősíti a tanulási folyamatot (pl. az "anya" szó kimondása nevetést vált ki), de máskor ez nem ilyen magától értetődő. A halál vagy a szomorúság fogalmának és a megfelelő szavaknak a megtanulását nehezebb a jutalmazásos modellel értelmezni.



Szép a Goban elért eredmény, de aligha hihető, hogy a mélytanuló neurális hálózatok univerzális választ adnak az MI problematikájára. Azt hiszem, Watson stratégiája jobb: felhasználni mindent, amit a tudomány kidolgozott, és hagyni az egyes modelleket versengeni, az egész tetejére pedig ráültethető egy gépi tanulással folyamatosan újrahangolt mély konvolúciós neurális háló, amely a rugalmasságot biztosítja.


Megnyugtat, hogy még évtizedekig lesz kutatnivaló az MI-ben.

kvadruploid kepleriták

A kepleriták ivaros szaporodásáról jelent meg egy tanulmány, amelynek kivonatát alább közlöm:

Négy nemük ismeretes, a nimfek, a szagittorok, az utriták és a borgok.
Testi sejtjeikben négyfajta örökítőanyag van, ezeket I, J, K, L-nek hívjuk.
Az ivarsejtek örökítőanyag-tartalma nemenként változik
- nimfeknél az IJK
- szagittoroknál az IJL
- utritáknál az IKL
- borgoknál pedig a JKL kombináció található meg.

E négy csoportból *bármely* három különböző elégséges, de legalább három különböző szükséges ahhoz, hogy életképes utódot nemzzenek. A magzatoknak mind a négy fajta örökítőanyagból szükségük van egy párra. A magzat nemét az az örökítőanyag határozza meg, amelyik túlsúlyba kerül.

A kepleriták nemei külsőleg nem mutatnak jellegzetességeket. Mindegyikük ugyanolyan szaporítószervvel rendelkezik, amely leginkább egy lágy nyélen himbálózó puha kehelyhez hasonlít. Ivarzáskor mindhárman egymásba zárják kelyheiket, és ivarsejtjeiket az így kialakított üregbe fecskendezik. Az ivarsejtek összeolvadása után kialakuló zigóta (egy nimf-szagittor-utrita aktusban I-I-I+J-J+K-K+L-L örökítőanyagokkal maga is nimf nemű magzatkezdemény) az egyik kehely falába ágyazódik, és 36 héten keresztül növekszik. A felnőtt keplerita (anyja) eközben egyre nehezebben és kevesebbet mozog, az utolsó hetekben jelentősen megduzzadt kelyhét már nem is vonszolja maga után, egy helyben várakozik a kifakadásra. A kifakadás után a kehely és a nyél leválik az anyáról, a gyermek táplálékként fogyasztja el a továbbiakban, ezt követően önálló életre képessé lesz.

A kepleriták normál nemi aktusa hármasban zajlik. Ketten életképtelen, négyen pedig csak hermafrodita, szaporodásra képtelen egyedet tudnának nemzeni.

Ha a trióban azonos neműek vannak (amire gyakran van példa, nem lévén semmilyen nemi jellegzetességük), az egyik örökítőanyagból nem jön létre pár, az utód nem lesz életképes.

Szaporodásuk a fentieknek megfelelően igen nehézkes, ezért komoly érdeklődéssel figyelik az in vitro fertilizációs tapasztalatainkat.

Egyes hírforrások szerint már elkezdődtek a tárgyalások közös kutatócsoport felállításáról.

A g.valiz-módszer

amikor valami szép és jó történik veled, éld át mélyen, emlegesd meg sokszor, intenzíven idézd fel
a negatívumokat próbáld gyorsan elhessegetni, megkeresni bennük az enyhítő tényezőket

az agyunk - hiába tagadnánk - mintázatokban, sémákban gondolkodik, és súlyozottan átlagol
ráadásul képesek vagyunk elképzelt dolgokat valósághűen átélni

ha sokat gondolunk a jó emlékekre, keveset a rosszakra, a beidegzett mintáink zöme egy elviselhető, kedves világ képét rajzolja elénk.

Valiz tanácsát igyekszem ki-kipróbálni

low quality individuals

Many people with great talent are not successful in their carreers while less gifted ones excel.
Besides that these latter obviously have some other skills to get noticed, it is also clear that chance unevenly favours people.

For simplicity, I define a two-dimensional, Magic Quadrant-like table, positioning humans within the quadrants accross their theoretical "value", here mentioned as QUALITY and their social and/or financial success, that I call RANK.

In his short story "The sevens of Quecwedwuunquatthfrwahr", G. Valiz, the late portuguese author describes a small Welsh town with seven discording families. Lord Flanagan Crimson is a philanthropic and noble leader of the town, the one who tries to establish balance. His rival is the ruthless, stubborn and moron but fabulously wealthy Edward Flynn, whose beautiful daughter, Pauline is attached with a secret romantic bond to Crimson's son, Peter.
Betty and Elizabeth Weech are poor teenage girls who make friends with Pauline. They lack social status but exhibit great talent, and character of quality. Finally, Tom and Jane Pother are a greedy and dumb couple who are counterparts of the more positive characters.

Through literature we can find many corresponding scenes (the Thenardiers in Les Miserables are similar to the Pothers, the Crimsons are like Madelaine-Jean Valjean; or Elizabeth Bennett in Pride and Prejudice is similar to Betty Weech), they are less black and white than the ones in "The sevens of ...".

Though meant to be sheer fiction, the model of "The sevens of ..." can apply to contemporary society. A few people are Crimsons: they should be role models and natural leaders. But nowadays Flynns largely outnumber them. You see Flynns in society, on TV screens, in politics lying for votes and power, or climbing quickly in corporate hierarchy. In even greater number one can find Weeches everywhere. Creative, talented, original people who can innovate, entertain and foster a healthy climate. Though never able to live a super-wealthy life, they tend to get along with what they earn.

This article is not about the above three.

This article is about the Pothers.
A Pother is a LQI - a low quality individual. Who is not gifted. Who appears to have no talent. Who has no chance to inherit a tiny fortune. Who has no hope to grasp the complexity of the life. Who does not understand, just sees, that while he slowly turns his head, life evaporates and he has no chance to ever suspect what to do, where to go and whom to follow for a happier living. For whom this all theater called life is a threat and without a guide he freaks out.

One in three people is a LQI. Or you are meant to believe so.
(We have then roughly 5 % Crimsons, 20% Flynns and 40% Weeches)

Now - just like in "The sevens of... ", it is the quality of The Guide who determines where the Pothers join and if the future is Order or Turmoil.

Because, interestingly enough, each and every one of us bear a portion of all of them. Shown the correct direction, like Peter and Pauline, or the young Malcolm Pother, they could change and so can we.
Is the guide given? Is what sign we see just a matter of chance?

I don't think so - I prefer believing that as long as free will exists, we can select ours.

kvadruplavé

Mostanában a Big Data kapcsán a 3 V a sláger (Volume, Velocity, Variety - azaz mennyiség, sebesség és sokféleség), viszont a negyedikről rendre elfeledkezünk.
Na jó, néhányan megemlítgetik.
A Nagy Adat problémakörének azonban fontos - sőt, talán a legalattomosabb - eleme a forrásként felhasznált adat igazságtartalmába vetett hit (ezt a gondot hangsúlyozza az angol név: Veracity).
Amit a neten találunk, gyakran kételkedés és ellenőrzés nélkül fogadjuk, ténynek tekintjük, megtanuljuk, és a tudásunk (?) erre épül. Csakhogy ma sokkal könnyebb silány, hamis, a tényekkel ellentétes tartalmat előállítani, mert a Web2 óta boldog-boldogtalan állíthat elő tartalmat, erodálódtak a minőségbiztosítási rendszerek még ott is, ahol pedig valaha léteztek.

A jelenséget egy mai pompás példa illusztrálja.
Ismerősöm megosztott egy bejegyzést a japán cseresznye (nihon sakura) virágzásáról. Gyönyörű képek, lenyűgöz, elraktározom a fejemben, na, így néz ki egy igazi cseresznyevirágzás. Korábban már láttam róla képeket, na de ez kicsit más, sokkal szebb, mindenhatóbb, ez az igazi. Megjegyzem, megtanulom; fejemben ezek a képek fogják mostantól megmásíthatatlan, 100%-os erősséggel az echte japán cseresznyét jellemezni.
Örömömben beleolvasgatok a kommentekbe, hadd lássam mások lelkes reakcióit.
Minden rendben, amíg az egyik tudálékos meg nem jegyzi, hogy ez bizony lilaakác, nem is hasonlít a cseresznyéhez. Zsigerből lehülyézem magamban, felébred bennem, hogy lám, egy buta amatőr, miért nem tudunk egyszer kussolni végre, amikor honnan tudhatná egy magyar, hogy milyen is az igazán gyönyörű, 144 éves cseresznye, nyilván lelilaakácozza, mert mindenképpen valami ismert helyihez akarja hasonlítani, ahelyett, hogy nyitottan fogadná az újdonságot. Egy másik kommentelő kapásból, de azért kulturáltan helyreigazítja, elárulva, hogy a japán cseresznye dísznövény, nem hoz termést és a többi. Hamarosan beindul az intellektuális adok-kapok, többen foglalnak állást a lilaakác mellett, mások a cseresznyére esküdnek; a dolgok elfajulása kicsit már elbizonytalanít, mert lehet ugyan, hogy sok a hülye, de azért ennyire mégse valószínű.
Egyre erősebb bennem a gyanú, hogy az elsőre sima kép a víz felületén úszó olajfoltban tükröződő nyugodt égbolt visszfénye, és ahogy fodrozni kezdik, mindjárt zavaros.
Több belinkelt botanikai bejegyzés után valaki végre beilleszt egy hivatkozást az eredeti cikkre (boredpanda.com), ahonnan kiderül, hogy a szerző se cseresznyére (cherry), se akácra (acacia, glicine) nem hivatkozik, egyszerűen a botanikai nevet (wisteria) írja le, ami bizony a lilaakác. A képek és a részletes elemzés (kúszónövény, nem fa; a virága is más) egyértelműen bizonyítják, hogy a cseresznyevirágzásról szóló cikk bizony a lilaakác virágzását mutatja képekkel.
Szegény szerző összekeverte a dolgot, de én vagyok nagyobb bajban, mert nem vettem a fáradságot, hogy ellenőrizzem annak az adatnak a valódiságát, amely alapján fejemben a tudást (ez alkalommal majdnem téves vagy hamis tudást) felépítem.
Azt azért nem gondolom komolyan, hogy képesek lennénk az összes ténymorzsát valódiság, hitelesség szempontjából leellenőrizni, mert ha így tennénk, minden döntésünk életképtelenül nehézkes lenne.
A probléma ettől azonban még létezik, és minél nagyobb mennyiségű és komplexebb adatokra támaszkodunk, annál jobban meg kell fontolni, hogy oldjuk meg a feladatot.

Nem leplek meg, ha elárulom, én ismét Watsonra szavazok. Amikor Watson (például az Explorerben) több forrásból vesz elő adatot, ezeket értelmezi és rangsorolja, minden bizonyítékot értékel aszerint, mennyire jó eséllyel kínál a kérdésére felelő választ. Az esélylatolgatásban a hitelesség is szerepet játszik. Egy ilyen technológia képes jól megközelíteni a V-négyesfogat minden elemét; felkészíthető arra, hogy a megkérdőjelezhető hitelességű adatoknak ne tulajdonítson kapásból akkora jelentőséget, mint a leellenőrzött, lektorált, minőségi forrásoknak.

A mennyiség és sebesség csupán skálázási probléma: több az adat és gyorsabban kell elemezni? Nagyobb, gyorsabb gépet neki!
De a változatosság és igazságtartalom már paradigmaváltást igényel, mert a módszereinket újakkal kell kiegészíteni, hogy a hiányos, zajos, strukturálatlan, megbízhatatlan forrásból származó adatokból is tudást nyerhessünk ki.

Ha ezt elmulasztjuk komolyan venni, nem csak a döntéseink lesznek majd éppoly pontosak, akárha dobókockára hagyatkoznánk; még az a ciki helyzet is előfordulhat, hogy Japánban járva ottani ismerőseinket lilaakác alá hívjuk szakura hanamira.

Félidő

Ma különösen jó napom volt az egyetemen. Hazaérkezvén a nagyobbik lányomat pillantottam meg először, épp a házi feladatát csinálta a konyhában. Másodéves az MIT-n, elég jól tanul.
A kicsi is nemsokára hazajött, zenét hallgatott. Nem túl szorgalmas, pedig idén érettségizik. Valószínűleg virágkötő lesz, ügyes a keze, szeret alkotni.
Majd kicsattantam: mennyire szeretem a családomat!

A vacsoránál Bob, a férjem furcsán krákogott. Lazacot csináltam, azt hittem, a torkán akadt a szálka.
- Barb - kezdte zavartan -, tudod, idén van a 30.
Tényleg, 30 éves házasok vagyunk, uramisten!
- Nahát - csodálkoztam -, egészen elfelejtettem.
Odabújtam hozzá. Nagy, vastag, erős karjai vannak, át szokott ölelni, pont úgy, mint fiatalabb korunkban. Most is körülfont mancsaival, megcsókolta a homlokomat.
- Barb, itt az idő.
- Neeee... - duruzsoltam - várjunk még fél évet!
- Sajnos, nem lehet, tudod, milyen nehéz időpontot kapni. Holnap reggel megyek.
- De nekem te így vagy jó. Fonnyadtabbak vagyunk, igaz, de belül ugyanaz a lelkes, életvidám ember mindkettőnk, mint régen.
- Jól van, ne izgulj. Csak ráncfelvarrás. Úgyis már teljesen tropa a hasnyálmirigyem. Aztán pedig most van a kifizetési időpont, nem halogathatom, tudod. És képzeld el, milyen jó lesz, újra járhatunk rokizni, majd dobállak, mint régen.

Elhúzódtam. Kicsit elszontyolodtam, bár tudtam, hogy igaza van.

Másnap késő délután jött meg. A kedvencével vártuk, ilyenkor szokás társadalmunkban kisebb ünnepséget tartani, hasonlót a régi születésnapokhoz. Fekete volt a haja, a bőre sima, frissen borotvált. A tavalyi biciklibalesetben szerzett forradás ott volt az arcán, egy-két ilyet a prémium csomag - neki az van - felár nélkül tartalmaz.
- Minden simán ment - újságolta lelkesen -, levették a memflasht, mondjuk, az kicsit kellemetlen még az érzéstelenítés mellett is, aztán a porlasztásra már nyilván nem emlékszem, az utána történt. Az ébresztéshez az esküvői zenénket rendeltem meg, nagyszerű érzés volt. Siettem haza hozzátok.

Este olyan vadul szeretkeztünk, hogy beleszédültem. Ismét felvillantotta azt a régi, tüzes, ellenállhatatlan libidóját. Mégiscsak jó ötlet volt a 60-as szerviz! Sokáig nem tudtam elaludni, csak tépelődtem.

Három hónap telt el. Ő feszes és izmos és 30 km-t fut naponta, én már 5 km után zihálok, le kell állnom. A testem elöregedett, a csípőm kikerekedett, a mellem és fenekem megereszkedett, szarkalábak és táskák vannak a szemem alatt - érzem, hogy nem kíván annyira, de nem csodálkozom.
Három-négy hónapig kibírják az emberek, ám utána már nehéz, egyre jobban nő a feszültség.
Szerencsére holnaputánra én is kaptam időpontot.

Megyek befelé az előkészítőbe. Mindjárt leveszik a memflasht, az összes emlékemet, mindazt, ami engem azzá a személyiséggé tesz, akit a külvilág ismer. Az új, fiatal, 32 éves testem a másik szobában vár, kértem rá az egyik heget, a császármetszés nyomát, azt Bob (illetve Bob2, jobb lesz, ha így nevezem, hiszen Bob meghalt) nagyon szereti, minden este megcirógatja, mint anyai önfeláldozásom bizonyítékát. Jobb lenne ezeket a gondolatokat száműzni, amíg nem veszik le a memflasht, mert Barb2, aki 32 éves testben ébred mindjárt, ezekre a nyomasztó gondolatokra is emlékezni fog majd.

Úgy, nem is fájt. A porlasztás sem fog fájni. Csak simán elmúlok. Hallom, ahogy kinyílnak halk szisszenéssel a gáznyílások, és tudom, hogy áramlik befelé a színtelen-szagtalan vég. Tapintatból addig nem ébresztik Barb2-t, amíg lélegzem. Hogy a kevésbé agyalós ügyfelek azt hihessék, ők ébrednek fel. Pedig ahogy Bob2 átvette az én Bobom helyét az életünkben (és mi tagadás, adott még három hónap felejthetetlen élményt), Barb2 is kitúr engem a helyemről, és Bob2 társa lesz. És a gyerekeim anyja, ahogy nekem Bob2 szakasztott Bob volt, fiatalabb kiadásban, mindenki számára a világon Barb2 is szakasztott Barb lesz. És joguk van a felhőtlen életre, Bob2-nek is, hogy boldogan éljen Barb2-vel, a gyerekeknek is, hogy megfiatalodott szülőkkel frissüljön a család.

Csak egy kicsit félek, hiszen gyerekkorom óta tudom, mi a szokás, mi vár rám. Barb2-t ugyanakkor idegennek érzem, bár tudom, hogy épp azt a szeretetet érzi minden családtagom iránt, mint én, épp az okoz neki szorongást, mint ami nekem, épp úgy emlékszik Mary asztmagyógyszerére és hogy Lileth melyik virágot szereti a legjobban.

De azért sajog a szívem, hogy ma délutántól már nem én adom oda nekik többé.