Nincs kauzalitás

csak korreláció van;
miért tapasztaljuk ennek az ellenkezőjét?
a kauzalitás épp annyira pontos modell, mint a newtoni mechanika - a kvantummechanika csak akkor mutatja meg magát, ha elégséges nagyítással fordulunk az anyag felé; mindaddig, amíg ennél kevésbé vagyunk kíváncsiak a finomszerkezetre, a korábbi modell megfelelő.
a kauzalitás is jól írja le hétköznapi tapasztalatainkat, de a valósághoz talán közelebb áll egy olyan korrelációs világkép, amelyben szerephez jut egy időnként, véges kis valószínűséggel nyitva álló "alagút", melyen keresztül a kauzalitás meredek falú szurdokából kiszökhet a szigorú determináltság.

És ha nincs kauzalitás és determinizmus, akkor másként kell feltennünk az összes kérdést a szabad akaratról, a fizikáról, Isten és ember viszonyáról, gondolkodásról és megismerésről, időutazásról, sőt, még erről a blogposztról is.

Opera

Te nem vagy sznob amiatt, hogy megszeretted azt, amire a sznob szüleid gyerekkorodban rendszeresen elcipeltek.

I, ideagrapher

I am an artist
an idea DJ
an ideagrapher
a veritable leech

some people know
how to grab light
they paint on canvas
or shoot onto film

some people feel
how to catch motion
and use a camera
to produce a movie

some people know
how to capture thoughts
a song, a book, a poem
is what they create

I am phishing from
the idea-ocean
to remix what I take -
this is ideagraphy:
the art of idea-reidealization

Olyan fájlkezelő kéne,

amelyben egy nagy ömlesztett halmazban címkék alapján tudnék a fájljaimban keresni.
A mostani fájlkezelőkben:
- vagy tudom, melyik mappában tároltam el, amire szükségem van, és odanavigálva előveszem
- vagy indítok egy keresést, ami sokáig tart
- vagy valami jó kis Google Desktop Search motorral segítek magamon, ami viszont sok helyet foglal, és nem villámgyors (cserében viszont mindenre rákeres)

Ha a fájlokhoz tudnék hozzábiggyeszteni címkéket, akkor címkekombinációkat lehetne beállítani a search funkciónál, és az annak megfelelők adnák a találati halmazt. Tulajdonképpen egy adatbázisról beszélünk, ahol minden tartalom mellett szerepelnek a címkék attribútumként (illetve egy hivatkozás a címkékre).
Ezzel az erővel a fájlok fizikai tárolásánál a mappa szükségtelenné is válik, használhatunk egyszintű könyvtárszerkezetet, ami (ld. pl. AS/400 egyszintű tár) sokkal gyorsabb is lehet, mint a mostani megoldásaink.

Vajon létezik-e már ilyen megoldás?

- - -

Rajtam például sokszor kifog az a feladat, hogy meg kell találnom régi doksikat, de csak halvány fogalmaim vannak róla, hogy vajon hol tárolhattam, és mihez kapcsolódhatott. A mappákba egyesével kell bemásznom, rendezgetnem, keresgélni stb. Többnyire kudarccal végződik egy ilyen művelet.
Címkékkel könnyebb lenne a dolgom, ráadásul a címkéket elő is vehetem, csoportosíthatom, válogathatok közülük sít.

Létezik egyáltalán már ilyen megoldás? Én kipróbálnám.

(van ugyan Pinterest meg Delicious amik picit hasonló filozófiájúak, de azok a weben működnek.)

örökélet

re nem azért lesz szükség, mert az ember ősi vágya meghosszabbítani a tapasztalásnak és az örömök átélésének az éveit.

Elsősorban azért kell, hogy tovább tudjunk fejlődni.
Annyi tudást hámozunk ki ugyanis a körülöttünk levő világból, hogy az ember korlátozott feldolgozási kapacitásával nem elég egy emberöltő, hogy összeálljon egy fejben a sok felhalmozott információ egységes tudássá.

A reneszánsz idején egy intelligens, jómódú középkorú férfi már minden tudással rendelkezhetett, ami akkoriban rendelkezésre állt.
A 20. század elején a legnagyobb koponyák elérhették ezt az állapotot idősebb korukra.
A 20. század végétől már csak specialisták vannak, akik "minden" tudást ismernek a szakterületükről, őket közvetítők segítségével lehet működőképes munkacsoportban dolgotatni.

Most annyi adat érkezik, annyi információhoz jutunk, annyi lehetőség volna a tudás finomítására, hogy az már ilyen módon nem kivitelezhető. Lassanként már a csoportok sem tudnak használhatót létrehozni, csak akkor, ha minden szükséges alaptudás összeáll az individuumok fekében is. Ehhez idő kell. Az emberélet pedig rövid, a szellemileg aktív szakasz még rövidebb.

Nincs más út, mint meghosszabbítani az életet, különben leáll a fejlődés.

egérpad

kaptam ajándékba egy egérpadot.
a kamránkba (ahol szaladgálnak kedves kis rágcsálók) kiteszem, hogy amikor már elfáradtak a futkosásban, le tudjanak rá ülni.

az ember, aki nem tudott felnőni

menj, Joey, játssz a többi fiúval, monjda anya
megyek; együtt kergetjük a labdát.
iskola után szaladok haza ebédelni. anya a kapuban vár, átölel.
Frissenvasaltruha-illata van.

menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
felkelek a sámliról, ahol eddig kuporogtam, nézve, ahogy az asszonyok főznek, hatalmas fazekakban készítik a fogásokat a bátyám esküvőjére. Izmos combjaik, duzzadó, fényes keblük, vaskos karjuk, széles csípőjük reng minden mozdulatnál; egymás szavába vágva beszélnek. Kilépek az életből, a halott fiúk közé, akik a medence partján nyálcsorgatva bámulják a fürdőruhás lányokat, és hallgatom, ahogy kamu nőkalandjaikkal szédítik egymást.
A parti után feltámadás: együtt mosogatunk, anya meg én.

menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
Abbahagyom a lába masszírozását, felállok a kandalló elől.
Meghalok, beülök a kocsiba, öt perc a söröző.
Azt rendelem, amit a többiek, hallgatom, hogy gyarapszik a család, ki van válófélben, sőt, azt is megtudom, hogy Dickéknél az első unoka is megérkezik tavasszal.

menj, Joey, játssz a fiúkkal, mondja anya.
beállítom neki a morfiumot. Ma délután mintha kicsit vidámabb lenne; az elmúlt öt hónapban egyszer sem volt ilyen jól. Kilépek az életből. A kertben a bátyám fiai, Jimmy és Cal fociznak. Én leszek a kapus.

menj, Joey, játssz már, játssz, mondaná anya.
Nézem a fényképét, az ágyát, amiben aznap éjjel is aludt.
Örökké itt tudnék állni, kilépve Kronoszból, megrekedve élet és halál között, az életbe soha vissza nem találva.
Pisilnem kell; ez a zsigeri késztetés figyelmeztet rá, hogy a könyörtelen idő tőlem függetlenül azért csak halad.
Ráharapok a csőre, és meghúzom a ravaszt.