Ha közzéteszem világmegváltó gondolataimat egy nyilvánosan elérhető felületen (mint ez), az publikálás, de nem szakmai publikáció.
Még ha a világegyenletről, a Nagy Egyesített Elméletről (Unified Theory) vagy a Végső Kérdésről van is szó.
A szakmai publikáció szokásosan érvényes módja a szakértő közönség által megköpködhetővé tétel a széles-nyilvánosságra hozatal előtt, ez adja a minőségbiztosítási keretet.
A szakmai publikáció több lépcsős metódus, először is jegyzett helyre kell bekerülni, de az sem megy könnyen, mert egy opponens után az előszűrőkön át kell verekednünk magunkat, aztán a szűrőkön is, végül meg kell várni a szakmai közvélemény bírálatát, mielőtt munkánk elfogadottá válik.
Potenciálisan olyan bonyolult és hosszadalmas ez a procedúra, hogy sokakat önmagában visszariaszt, így élnek az internet szabadságával és blogot írnak, ahol apró kis tudásszemcséket szórnak a világ elé, aztán ha majd ezekből összeáll valami használható, kiadják könyvben, az már elmegy publikációnak (bár időben így sincs beljebb a szerző).
Megismerkedtem egy hapsival, igen komoly tudósnak tűnt, elmesélte nekem az elméletének (elméleteinek) a lényegét, egészen radikálisnak és ígéretesnek tűnt. (Magamban elneveztem a magyar Walter Bishopnak - ld. Fringe).
Beszélt a sokadik dimenziókról, kvantummechanikáról, életről és sötét anyagról.
Utánanéztem a publikációinak - szinte semmi. Semmi tetten érhető, legalábbis a neten.
Vajon az eljárás komplikáltsága, a szerző lustasága magyarázza ezt? Vagy a tartalom állt gyenge lábakon?
Azóta sem tudtam eldönteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése