rekedtem
komor, beláthatatlan mélység fölött lebegve
vonz az egyik lentről, és kapaszkodnék belé
de tép-szaggat a másik fentről, hogy magába szippantson
törvény szerint
és egyre fogy az erőm, ujjaim görcsölnek
lassan elenyészek
míg köröttem káosz örvénye tekereg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése