Van egy vágány

ezen halad a világ
a vonaton utazók 99 százaléka teljesen jól érzi így magát
nekem néha nem csak, hogy nem tetszik, amerre robogunk, egyenesen rosszul érzem magam és a saját létem értelmét kérdőjelezem meg.
(korábban sosem értettem, hogy juthat el valaki szuicid gondolatokhoz, de már kapisgálom)
ki lehet-e siklatni a vonatot? aligha
Le lehet ugrani róla? próba, szerencse

csak össze kell szednem magam hozzá

Y meg én

sokszor olyan egyformák vagyunk.
Ha őt meg tudom menteni, azzal már elégedett lehetek.
Akár el is kárhozhatom.

Azt álmodtam

Hogy te meg én...
Nem azt. Hosszan beszélgettünk. Közben robogott a busz. A Marsra utaztunk, Ibusszal. 70 dollár volt a jegy, marsi dollár. Nekem csak 69 volt, a valutalapomon nem volt több hely már, minden zsebpénzem gitárra költöttem, Ausztriából hozattam. Te fizetted ki a hiányzó részt,hogy együtt mehessünk. Sírtam álmomban a nagylelkűséged miatt. Arra ébredtem, hogy nedves az ágynemű

Egy fényes pont

Sőt villám... ez hasított belém elsején. Nem láttam egyebet... szemem homályos volt minden másra. Ahogy az idő múlik, tisztul a kép, s én lassan megnyugszom. Az élet békésen araszol tovább.

Én félig nő vagyok

Na ez nem egy comingout, hanem beismerése annak, hogy nem tudok barkacsolni, hogy hajlamom van a melankoliara, hogy ábrándozo és romantikus vagyok, hogy szeretem a salátat és a gyerekeket, hogy szívesen idozom a fazek korul, és néha összefacsarodik a szívem, hogy mennyire szívtelen férfi vagyok.

Miért mindig az utolsó pillanat

Ban jut eszembe a jó ötlet.mikor már késő.
Ban gondolok az ajándékra. Mikor ég a gyertya.
Után érek oda.amikor épp bezártak.
Ban mondanám ki hogy szeretem, mikor már elhagyott mert mást szeret.
Az én életem utolsó pillanatok sorozata. Jöhetnének első pillanatok is. Jönnek talán, csak gyáva vagyok észrevenni őket. Siránkozni könnyebb, nagy rutinom van benne.

Nincs kauzalitás

csak korreláció van;
miért tapasztaljuk ennek az ellenkezőjét?
a kauzalitás épp annyira pontos modell, mint a newtoni mechanika - a kvantummechanika csak akkor mutatja meg magát, ha elégséges nagyítással fordulunk az anyag felé; mindaddig, amíg ennél kevésbé vagyunk kíváncsiak a finomszerkezetre, a korábbi modell megfelelő.
a kauzalitás is jól írja le hétköznapi tapasztalatainkat, de a valósághoz talán közelebb áll egy olyan korrelációs világkép, amelyben szerephez jut egy időnként, véges kis valószínűséggel nyitva álló "alagút", melyen keresztül a kauzalitás meredek falú szurdokából kiszökhet a szigorú determináltság.

És ha nincs kauzalitás és determinizmus, akkor másként kell feltennünk az összes kérdést a szabad akaratról, a fizikáról, Isten és ember viszonyáról, gondolkodásról és megismerésről, időutazásról, sőt, még erről a blogposztról is.