Én félig nő vagyok

Na ez nem egy comingout, hanem beismerése annak, hogy nem tudok barkacsolni, hogy hajlamom van a melankoliara, hogy ábrándozo és romantikus vagyok, hogy szeretem a salátat és a gyerekeket, hogy szívesen idozom a fazek korul, és néha összefacsarodik a szívem, hogy mennyire szívtelen férfi vagyok.

Miért mindig az utolsó pillanat

Ban jut eszembe a jó ötlet.mikor már késő.
Ban gondolok az ajándékra. Mikor ég a gyertya.
Után érek oda.amikor épp bezártak.
Ban mondanám ki hogy szeretem, mikor már elhagyott mert mást szeret.
Az én életem utolsó pillanatok sorozata. Jöhetnének első pillanatok is. Jönnek talán, csak gyáva vagyok észrevenni őket. Siránkozni könnyebb, nagy rutinom van benne.

Nincs kauzalitás

csak korreláció van;
miért tapasztaljuk ennek az ellenkezőjét?
a kauzalitás épp annyira pontos modell, mint a newtoni mechanika - a kvantummechanika csak akkor mutatja meg magát, ha elégséges nagyítással fordulunk az anyag felé; mindaddig, amíg ennél kevésbé vagyunk kíváncsiak a finomszerkezetre, a korábbi modell megfelelő.
a kauzalitás is jól írja le hétköznapi tapasztalatainkat, de a valósághoz talán közelebb áll egy olyan korrelációs világkép, amelyben szerephez jut egy időnként, véges kis valószínűséggel nyitva álló "alagút", melyen keresztül a kauzalitás meredek falú szurdokából kiszökhet a szigorú determináltság.

És ha nincs kauzalitás és determinizmus, akkor másként kell feltennünk az összes kérdést a szabad akaratról, a fizikáról, Isten és ember viszonyáról, gondolkodásról és megismerésről, időutazásról, sőt, még erről a blogposztról is.

Opera

Te nem vagy sznob amiatt, hogy megszeretted azt, amire a sznob szüleid gyerekkorodban rendszeresen elcipeltek.

I, ideagrapher

I am an artist
an idea DJ
an ideagrapher
a veritable leech

some people know
how to grab light
they paint on canvas
or shoot onto film

some people feel
how to catch motion
and use a camera
to produce a movie

some people know
how to capture thoughts
a song, a book, a poem
is what they create

I am phishing from
the idea-ocean
to remix what I take -
this is ideagraphy:
the art of idea-reidealization

Olyan fájlkezelő kéne,

amelyben egy nagy ömlesztett halmazban címkék alapján tudnék a fájljaimban keresni.
A mostani fájlkezelőkben:
- vagy tudom, melyik mappában tároltam el, amire szükségem van, és odanavigálva előveszem
- vagy indítok egy keresést, ami sokáig tart
- vagy valami jó kis Google Desktop Search motorral segítek magamon, ami viszont sok helyet foglal, és nem villámgyors (cserében viszont mindenre rákeres)

Ha a fájlokhoz tudnék hozzábiggyeszteni címkéket, akkor címkekombinációkat lehetne beállítani a search funkciónál, és az annak megfelelők adnák a találati halmazt. Tulajdonképpen egy adatbázisról beszélünk, ahol minden tartalom mellett szerepelnek a címkék attribútumként (illetve egy hivatkozás a címkékre).
Ezzel az erővel a fájlok fizikai tárolásánál a mappa szükségtelenné is válik, használhatunk egyszintű könyvtárszerkezetet, ami (ld. pl. AS/400 egyszintű tár) sokkal gyorsabb is lehet, mint a mostani megoldásaink.

Vajon létezik-e már ilyen megoldás?

- - -

Rajtam például sokszor kifog az a feladat, hogy meg kell találnom régi doksikat, de csak halvány fogalmaim vannak róla, hogy vajon hol tárolhattam, és mihez kapcsolódhatott. A mappákba egyesével kell bemásznom, rendezgetnem, keresgélni stb. Többnyire kudarccal végződik egy ilyen művelet.
Címkékkel könnyebb lenne a dolgom, ráadásul a címkéket elő is vehetem, csoportosíthatom, válogathatok közülük sít.

Létezik egyáltalán már ilyen megoldás? Én kipróbálnám.

(van ugyan Pinterest meg Delicious amik picit hasonló filozófiájúak, de azok a weben működnek.)

örökélet

re nem azért lesz szükség, mert az ember ősi vágya meghosszabbítani a tapasztalásnak és az örömök átélésének az éveit.

Elsősorban azért kell, hogy tovább tudjunk fejlődni.
Annyi tudást hámozunk ki ugyanis a körülöttünk levő világból, hogy az ember korlátozott feldolgozási kapacitásával nem elég egy emberöltő, hogy összeálljon egy fejben a sok felhalmozott információ egységes tudássá.

A reneszánsz idején egy intelligens, jómódú középkorú férfi már minden tudással rendelkezhetett, ami akkoriban rendelkezésre állt.
A 20. század elején a legnagyobb koponyák elérhették ezt az állapotot idősebb korukra.
A 20. század végétől már csak specialisták vannak, akik "minden" tudást ismernek a szakterületükről, őket közvetítők segítségével lehet működőképes munkacsoportban dolgotatni.

Most annyi adat érkezik, annyi információhoz jutunk, annyi lehetőség volna a tudás finomítására, hogy az már ilyen módon nem kivitelezhető. Lassanként már a csoportok sem tudnak használhatót létrehozni, csak akkor, ha minden szükséges alaptudás összeáll az individuumok fekében is. Ehhez idő kell. Az emberélet pedig rövid, a szellemileg aktív szakasz még rövidebb.

Nincs más út, mint meghosszabbítani az életet, különben leáll a fejlődés.