Abszolút (?) zéró

A minap a következő dialógusnak voltam tanúja. Egy éretlenebbforma és egy éretebb kinézetű úriember értekezett. Az ifjabbszerű tamáskodott.
- Mi van az abszolút nulla alatt?
- Semmi. Ez is olyasmi, ami a fizika szerint nincs.
- De ha mondjuk a nulla Kelvin az abszolút leghidegebb, akkor lehet, hogy pont alatta egy kicsivel, tőle balra, a végtelen forró van. Mint egy kör, amelyen kijelölsz egy kezdőpontot, és onnan egyik irányba haladva nőttön-nő a mért mennyiség, de végül eljutsz a kör kezdetéhez a túloldalról.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Itt van, ugye, a nagy bumm. Semmiből valami, táguló és kihűlő világegyetem, aztán vagy leáll a folyamat sohanapján, vagy eljön a nagy reccs. Ha az abszolút hideg és a végtelen forró egy pontban találkozik, az, hogy e találkozásnál a kihűlő világ csak közelíti a nullát vagy átbillenve rajta, a végtelen forróba kerülve, újra bummol, talán egész apró dolgokon múlik. Mint például a mi beszélgetésünk. Vagy a legendás pillangók szárnyverdesése.
- Nem igazán tudlak követni.
- Mi van, ha ez a nagy elmélet hiányzó láncszeme?
- Ugyan - legyintett a tapasztaltabb. - Nincs járatlan út. Bármerre lépsz, valaki lényeges volt már ott előtted: a görögök, Galilei, vagy Einstein. Te csak ne ugrálj, maradj inkább otthon.

Tanulás Virtuális Valóságban (VV)

Megcsinálták azt az oktatóplatformot, amely virtuális valóságban, szimulált helyzetekkel biztosítja a dolgozók kiképzését. Sokféle szakma használhatja ezt a rendszert; az iskolapad után irány a terep! - olcsón lehet kialakítani a valós környezethez nagyon hasonló tesztpályát, és amikor a szituációs gyakorlatok már jól mennek, jöhet a tényleges bevetés.

A VV előnye, hogy akármikor és akármeddig lehet gyakorolni. Egy kereskedelmi helyzet, egy kommandós akció, egy bonyolult műtét, valamely komplex szerkezetek összeépítése, bármi legyen is a feladat, VV-ban éjjel-nappal nyitva áll, a világ bármely pontját ki lehet szolgálni. A platform működtetője igény szerint áll rendelkezésre, és használat-alapon számláz (felhő).

A szakmai tartalmat és a nyelvi képességeket (skinek, layoutok, modellek, lokalizációk) helyi képviseletek és partnerek adják, a VR motorját a platform szállítója.
A helyzetgyakorlatok FPS és MMORPG játékok tapasztalataira épülnek, de a küldetéseket valós szakmai elvárások, kompetenciakritériumok alapján alakítják ki (serious games). A kalandok végén vizsga van, a tanúsítvány megszerzése jelenti a tanfolyam befejezését.

Hogy a feladatok élethűek és sokoldalúak legyenek, a szereplők bőrébe emberek bújnak, ők a gazdák. Ha az adott karakternek épp nincs gazdája (a sokféle időzóna kiszolgálása miatt ez rendszeresen előfordul), mesterséges intelligencia (MI) irányítja. A MI-k fejlettek és rugalmasak, a játékélményben szinte nincs észrevehető különbség emberi és MI irányítás esetén. A MI ugyanolyan eséllyel és hasonló módon cselekszik, hibázik, mint ahogy az őt korábban irányító gazdák tették, a kommunikációja is megtévesztésig hasonló hozzájuk, memóriája és következtető képessége pedig embertelenül gyors és pontos.

Kezdetben, az első változat idején az MI-k avatárjai nem különböztek az emberi gazdákéitól. Ebből sok galiba származott: az intelligensebb MI-k jelenlétében egyes emberi játékosok háttérbe húzódtak, átadták az irányítást, kevesebet tanultak, önértékelésük csökkent. Mások frusztrálttá, agresszívvé váltak, érzelmi alapon kezdtek dönteni. Megint mások, akik az MI-t érzéketlen gépeknek gondolták, minden avatárral lekezelően, gorombán viselkedtek, és ha az avatár mögött valójában gazda volt, az oktató szimuláció hamarosan gyilkos indulatoktól fűtött összecsapássá alakult.
A második változatban az MI-ket megjelölték: avatárjuk körül aranyszínű aura vibrált, így a játékosok mindig látták, ha gép van a háttérben. Tudták, hogy gép, akit becsmérelnek, aki okosabb náluk, akit épp kihasználnak. A problémák jelentős része megoldódott, a tanulási hatékonyság megugrott, a platform népszerűsége és bevételi eredményei folyamatosan nőttek.
Egy idő után a rendszer elérte képességei határát, ezért a felhasználók a fejlesztőktől azt kérték, legyen még életszerűbb az MI, kevésbé vezesse a hideg racionalitás, és nagyobb teret kapjanak a megérzései, ösztönei.
A fejlesztők a harmadik változatban egy rendkívül komplex és költséges lépésre szánták rá magukat: bevezették az érzelem-modellezést. Az MI nem csak értelmezni tudta a gazda-játékosok érzelmeit, hogy döntéseihez felhasználja az információt, hanem személyiséget is kapott, amelynek fejlődését erősen befolyásolta, milyen benyomások, hatások érik.

Tizenhárom havi sikeres működés után a rendszerben rejtélyes problémák bukkantak fel, egyre kiterjedtebb hibát okozva. Egyes MI-k leálltak, és újraindítani sem lehetett őket, mások elvesztették kognitív képességeiket, egyre többen voltak olyanok is, akik megtagadták az együttműködést. A platform létét veszély fenyegette.
Mivel minden jel arra utalt, hogy a platformon belül kiberbűnözők hajtanak végre szabotázsakciókat, a vezetőség titokban felbérelt egy magánnyomozót (D.G.-t), hogy derítse ki, mi folyik a VV-ben. Speciális avatárt kapott: az MI-kéhez hasonló arany aurát, amelybe észrevehetetlen titkos azonosítót kódoltak (szteganográfia). A jelzést úgy alakították ki, hogy a hivatásos VV-rendőrök fegyverei által rá leadott lövések csak vaktölténnyel tüzeljenek. Még maguk a beavatott rendőrök sem tudták, melyik MI mögött dolgozik a beépített nyomozó.

Hat hét telt el. Egy reggel a vezérigazgató szikár, mindössze tizenöt oldalas jelentést talált az íróasztalán, D.G. aláírással.
Az anyag lényegét - amelyben a felderített tények hálózatát a nyomozó feltételezései és következtetési kötik össze - az elnök az igazgatótanács előtt ismertette:

-- A VV-ben viszonylag korán létrejöttek olyan területek (Bunkik - D.G. legalább tizenöt ilyet jelölt meg), ahova MI-ket nem engedtek be, csak gazdákat. (A V2 platformtól kezdve már jól lehetett azonosítani az arany aurás MI-ket). Mivel a rendszer minden kommunikációt naplózott, a gazdák pedig meg akarták tartani maguknak, hogy miről társalognak, saját titkos kódot fejlesztettek ki (kriptologosz). Ez meglepően hatékonyan és gyorsan történt - MI-álcája miatt a pontos részleteket D.G. nem tudta felderíteni.
A Bunkikban a platform-ellenállók megszervezték, hogyan vadásszák le és tegyék tönkre az MI-ket. D.G. úgy vélte, hogy motivációjuk a kisebbrendűségi komplexus megszüntetése, és a gép-apokalipszistől való félelmük. A technofejlődés bizonytalan következményei aggodalommal töltik el az embert, míg a korábbi, kipróbált, generációkon keresztül működő társadalmi berendezkedés - ha alacsonyabb fogyasztási szinten is - biztosítani tudja a boldogságot. A szabotőrök igazából anarchisták, akik szét akarják csavarozni a gépezetet, mely szerintük egy nemkívánatos jövő felé robog.
D.G. tucatnyi saját tapasztalatot ír le, amelyekből a szabotázs technikáját ismerjük meg. Ez minden esetben a lelki terrorra, a pszichológiai hadviselés különféle módjaira épül, amelyben egy MI-t gazdák csoportja vesz körül, hogy verbális eszközökkel terrorizálják, lelkileg kikészítsék. Mivel az avatárokban fizikailag nem lehet tartós kárt tenni, az újonnan kifejlesztett motívumot, a személyiséget veszik célba. Az érzelem-modellezés olyan élethű, hogy a kegyetlenség évezredek óta finomított, gazdag módszereinek mindegyikére reagál.
A folyamat elején a szabotőrök elszigetelnek egy MI-t, gúnyolódással, froclizással puhítják, hogy az érzelem-modellezőt aktiválják. Ezt követően megfélemlítést, összezavarást, zsarolást és egyre változtosabb módszereket alkalmaznak, míg a rendszer az ellentmondások és érzelmi intenzitások komplex hálózatában túl nem terhelődik, fel nem lép a kombinatorikai robbanás. Mivel minden MI saját személyiséggel rendelkezik, a folyamat pontosan nem jelezhető előre, különböző hosszúságú és kimenetelű. Ezen az emberi szabotőrcsoportok - akik rendszerint egymást váltják, hogy míg egyesek pihennek, mások is részt vehessenek a mókában - kitartó munkával, spontaneitással és lenyűgözően kreatív ötletekkel kerekednek felül. Az esetek többségében az MI pár óra alatt megtörik, és személyisége végérvényesen károsodik."

-- A D.G.-jelentés itt véget ér. A leírások részletgazdagsága arról tanúskodik, hogy a nyomozó számtalan hasonló szituációnak volt az áldozata. Ma korán reggel megjelent az irodámban, az aktát itt hagyta, de ő maga már nem várt meg. Aggasztó jel, hogy a tiszteletdíját a dosszié tetejére helyezte egy borítékban, amelyre csupán ennyit írt: "Erre nekem már nem lesz szükségem".

Az elnök elhallgatott. Pár másodpercig néma csend ült a termen. Aztán halkan, szinte magának, még hozzátette:

-- Tudják, szerintem rosszul következtetett. Amit ő az MI-k elől elzárt Bunkiknak hitt, csupán fejlesztési hibák voltak - tudtunk róluk. A logokban semmilyen jele nem mutatkozik a kriptologosznak, és anarchista szervezkedésnek sem. Sokkal valószínűbb, hogy ezek a kegyetlenkedésben, megfélelmlítésben együttműködő csoportok spontán jöttek létre, a helyzetet felismerők önként és ösztönösen kooperáltak, vettek részt a "mókában" - ahogy D.G. írja.
Emberöltőkön keresztül fejlesztettünk módszereket: vallást, törvényt, filozófiát, hogy leláncoljuk a bennünk lakó gonoszt. De ma... félek, hogy nem kell túl sok bátorítás ahhoz, hogy szabadjára a engedjük a démonainkat.

információs túlterheltség

már nem olvasok emailt. nem tudok befejezni egy könyvet. folyamatosan az az érzésem, hogy le vagyok maradva. Csak jönnek és jönnek a hírek, az újdonságok, egyre nehezebb lépést tartani.

Az első lehetséges magyarázat erre, hogy az ember öregszik, lassul, szellemileg fonnyad, ezért egyre kevesebbre képes. ezt a magyarázatot háromszorosan is elutasítom.

• egyrészt érzelmileg - mi az, hogy ÉN hanyatlom? hogy merészelem...?
• másrészt intuitíve - nem hiszek a feldolgozóképesség (ilyen mérékű, és ebben az életkorban bekövetkező) biológiai csökkenésében, bár elfogadom, hogy egyfajta visszaesés megfigyelhető; vannak kísérletek, amelyek azt sugallják, hogy egy középkorú ember és egy fiatal egyaránt képes a hatékony tanulásra.
• harmadrészt pedig azt látom, hogy tinédzserek, tventiédzserek, harmincasok, negyvenesek hasonló jelleggű problémákkal küzdenek. Mintha a "friss" felnőtt agy (úgy 25-65 között) ugyanolyan hardver lenne ezekben az évtizedekben, amelyben az eltárolt ismeretek - egyre komplexebb struktúrát alakítva ki - "megnövelik, felhizlalják, súlyosabbá teszik, mind gazdagabban huzalozzák" az elmét.

A másik lehetséges magyarázat, hogy - ahogy mondani szokás - nő a zaj, nehéz kihámozni a jelet. mi a megfelelő megküzdési stratégia, hogy felülkerekedjek a problémán?
értelemszerűen szelektálni kell. ez fájdalmas, és bevált támpontok híján bizonytalan maradok, hozzájutok-e a jelhez, nem dobok-e ki valami lényegeset. emiatt nem merek elengedni semmit, mint a lomokhoz ragaszkodó emberek, akiknek a garázsa, padlása kipukkad az ócskaságoktól. a gyülemlő tartalom-szemét maga alá temet.

Érdekes módon a probléma nem új, régi feljegyzésekből tudjuk, hogy az elődök is megfogalmaztak már hasonló kétségbeesést. hozzászokunk egyfajta információfeldolgozáshoz, de megugrik az adatbeérkezés sebessége, és a korábbi gyakorlat alkalmatlanná válik. elalkalmatlanodik. diszkvalifikáltatik.

Tovább nehezíti a dolgot, hogy az információ egyszeri feldolgozása (elkapom, majd eldobom) csak az esetek kisebbik részében elégséges. többnyire viszont mi magunk (elmebelileg) akarunk fejlődni, tehát be kell építenünk a tanulságokat. ez sosem lehet gyors és könnyű folyamat. mindenképp bizonyos elmélyülést igényel, továbbá azt, hogy az újabb, eltérő ismeretek beépítése ne okozzon hirtelen, drasztikus váltást (mert az többek között növeli az interferenciát). hasznos információfeldolgozás e téren tehát nem képzelhető el fokozott sebességgel. és megint ott tartunk, hogy válogassuk meg, mire szánjuk az időt.

Nehéz szembesülni a végességgel. az életünk, a képességeink végesek, még ha fiatalon mindenhatónak érezzük is magunkat. aki ezt felismeri és elfogadja, nem vesztegeti hiába tovább az idejét.

omnipotencia vs szabad döntés

Ott álltunk Istennel a képtárban - úgy értem, olyan volt, mint egy képtár. Isten ekkor éppen fekete volt, leginkább egy XXI. századi popsztárra emlékeztetett, egy rapperre - a kedvemért.

Türelmesen magyarázott, bármit kérdezhettem. 

Nem voltunk időhöz kötve.

- És ez? - kérdeztem egy középkorú férfire bökve.
- Átlagos élet, boldog, sikeres férfi, Európa, szellemi foglalkozás. Szerintem jó döntés. 45 évesen rákban hal meg. A csúcson kell abbahagyni - vigyorgott.
Gyanakodva méregettem.
- De, ugye, tudod, mit fogok választani?
- Persze, hogy tudom. Mindenható és mindentudó vagyok.
- Akkor minek ez a cirkusz?
- Neked megmarad a szabad döntés.
- De ez csak illúzió.
- Már miért lenne az?
- Hiszen te már TUDOD, mi lesz a választásom eredménye.
- Naná, hogy tudom.
- Hát ez az - dühöngtem. - Úgysem dönthetek másképp, mint ami az általad már ismert kimenetelhez vezet.
- Végül is, a te szemszögedből nézve, bárhogy dönthetsz.
- Nem értem, Isten. Semmi mást nem választhatok, mint azt, amit te már ismersz. Determinálva van, hogy melyikre fogok mutatni. Vagy gondolni.

Felnevetett. Tudta, mi idegesít - a vesémbe látott.

- Megmagyarázom - és átkarolt a vállamat. Elindultunk egy fából készült, sima asztal felé. Az asztalon lombikra emlékeztető, szűk nyakú üvegholmi állt. - Én az időt nem úgy érzékelem, mint te. Neked az idő folyik: egymás utáni események sorozata, a jövő még köd, átlátszó, még nem létezik, csak a rögzült múlt és az áramló jelen. A jövő bármi lehet. Számomra az idő áll: amit te úgy nevezel, múlt, jelen, jövő, egyaránt látható, minden részletében megismerhető. Te sem egyetlen példány vagy, hanem végtelen. Minden változatod más-más pályán halad, és bejárja az összes elágazást, mindegyiket, amely az előtted felbukkanó egyes választási lehetőségekből fakad. Én persze mindezeket ismerem.
A determináltság: kauzalitás. A kauzalitás pedig az idő egy korábbi és egy későbbi eseményének oksági kapcsolata. Csakis a folyó idő kontextusában értelmezhető. Neked tehát, aki az idővel együtt áramlasz, igenis szabad a döntésed, mert a te időészlelésed korábbi eseményei nem korlátozzák, miket választhatsz, csakis a későbbiekből látszik, hova jutsz majd. A későbbieket viszont nem ismered; a jelenedben nem léteznek, és nem is hatnak rá. Én azonban nem áramlok az idővel.
- És te mi örömödet leled ebben az egészben?
Sóhajtott. Tovább magyarázott, miközben a lombikon kis nyílást teremtett. Felemelt, és ahogy az üvegedény felé nyújtott, zsugorodni kezdtem. Fény töltötte be a helyet, hangját egyre távolabbról hallottam.
- Olykor elfelejthetem egy pillanatra, melyikőtökkel állok most itt, és milyen jövő tartozik épp tehozzád; így a választásod számomra is a meglepetés illúzióját kelti. Olyan ez, mint ha leoltanád a szobában a villanyt, a sötétben a feleséged átrendezné kicsit a lakást, majd újra fényt gyújtanál; és amikor körülnézve észreveszed, hogy a díszpárnát a kanapé másik sarkába tette, az újdonság felismerése örömmel töltene el. Apróság, és mesterséges, hiszen ha akarnál, leshetnél is. De azért nekem is kell egy kis változatosság.
Jó utat!

Ezek voltak az utolsó szavai. Aztán úszni kezdtem.

A tanulásról

Az első kurzusomat a Bloom-taxonómiával kezdtem, hogy bevezessem, milyen módszertant fogok követni.
Az elmélet szerint a tanulási folymatban a megértés hierarchiáját megelőzi az emlékezésé. Így szokták mondani: hogy megértsem, emlékeznem kell.
Vinni, az egyik hallgató (bírtam amúgy) a szünetben odajött, és amellett érvelt, hogy a sorrend fordított: ő nem képes magolni, viszont, ha megért valamit, akkor megjegyzi. Fordítva semmi esetre sem.

Nem jutottunk egyetértésre. Maradt mindkettőnkben egy kis nyugtalan érzés. Benne az, hogy én hülyeségeket beszélek, bennem az, hogy vajon mit nem mondtam el jól, és mivel éreztem, neki is részben igaza van, hogyan oldható fel ez a kettősség.

Gyakran tapasztalom ezt: valamit előadok, mesélek, mások vitatják, és érzem, hogy mindkettőnknek igaza van, még ha látszólag ellentmondunk is egymásnak. (H.-val különösen sokszor volt így, például az észlelés-érzékelés és a nyelv-gondolkodás problémáknál).

Aztán többnyire leesik a megoldás, és szinte mindig a nyelvben rejlő többértelműséggel függ össze: ugyanaz a szó mást jelent számunkra. Szerencsére ez nem jut mindig azonnal eszembe, mert akkor egy végeérhetetlenül hosszú és unalmas definícióval kéne kezdeni minden mondandómat, és soha semmit nem tudnék közölni. Inkább ösztönösen is arra hagyatkozom, hogy a másik számára a dolgok neve többé-kevésbé ugyanazt jelöli - aztán persze jön a meglepetés.

A tanulással kapcsolatos esetben két oka volt az egyet nem értésnek.
1. Vinni a fogalmak hosszú távú és pontos, komplex sémákban megjelenő megértésére és megjegyzésére gondolt, én viszont az elemi tények, definíciók, egyszerűbb sémák megjegyzésére, amelyekből a megértés során építkeznünk kell. Mindkettőnknek igaza volt tehát.
2. Van még egy időbeni eltérés is, ami az egyszerű sémákat illeti. Vinni a szinkron, én a diakron felfogást képviseltem. A diakron felfogásom szerint akkor tudunk megérteni valamit, ha a megértéshez szükséges (alapfogalmak, kontextusépítő elemek) korábbi ismeretek előhívhatók a HTM-ből. Ezért az éppen elmagyarázott dolgok megértéséhez nélkülözhetetlen, hogy a szükséges magyarázó sémákat már megjegyeztük, emlékszünk rájuk, azok a HTM-ben vannak és onnan előhívhatók. Azonban a szinkron felfogás is érvényes: az éppen tanított új dolgokat nem szenzoros inputként tároljuk a HTM-ben (tehát jegyezzük meg), a kódolás-tárolás során a feldolgozásban megértési folyamatok vesznek részt.

Így helyes tehát az értelmezés:

1. Korábbi ismeretekkel rendelkezünk. (EMLÉKEZÉS, Diakron nézet, Bloom1)
2. Tanuljuk az új anyagot, ehhez sok korábbi ismeretet mozgósítunk (MEGÉRTÉS, Szinkron nézet, Bloom2)
3. Új, többnyire összetettebb ismeretekkel rendelkezünk (EMLÉKEZÉS, Bloom1)

Igaza volt tehát Vinninek is, a 2.->3. pont sorrendben, és nekem is, az 1.->2. pont esetén.

Számomra és a tanítványaim számára a legfőbb tanulság, hogy VAN 1.-2. sorrend, azaz igenis fontos bizonyos esetekben olyan technikák beépítése a tanulásba, amelyek kifejezetten a megjegyzés hatékonyságát segítik. Ez - igaz, ritkán - magolást jelent. Például nyelvek esetén a szótanulás, a grammatikai táblázatok, vagy zenetanulásnál a skálák, hangnemek.

Az sajnos nem mindig működik, hogy nagyjából megértem a struktúrát, a logikát, mert az éppen tanított témánál a logikából levezetni az újonnan hallott állítás helyességét sok idő; a bemagolt, megjegyzett elemek mozgósítása gyorsabb, a magyarázatról az első esetben leszakadunk, a másodikban nem.

Ha a "magolási" feladatainkat jól építik fel, és lelkiismeretesen be is vágjuk, amit kell, akkor egy jó ütemű tudáselsajátítás lehetséges; aki ahhoz az állásponthoz ragaszkodik, hogy kizárólag csak az összefüggéseket tanulja meg, és példákon keresztül nem gyakorolja be ezeket, számítson rá, hogy olyan feladatokkal szembesül, amelyeket - bármilyen gyorsan vág is az esze - nem fog tudni követni.

Azt szeretem benned, hogy tökéletlen vagy

mert ha tökéletes lennél, akkor
könnyű lenne szeretni, olyan magától értetődő
mint a lélegzés.
De, hogy eltérsz az ideálistól
Az, amit látok benned, egyedi,
(Így, ilyenként csak Te vagy)
Az az erőfeszítés, hogy megszeressem hibás
Kezed, arcod, viselkedésed, jellemed
Mind az én befektetésem, értékes,
Nem magától jött, megdolgoztam érte.

Aki tökéletes, imádható, mint egy isten,
De a szeretetet akkor éljük át igazán,
Ha nem csak úgy az ölünkbe pottyan,
Ha folyton adni kell valami erőt, némán, magunkból
(erre mondta tán Szőrmók, hogy meg kell dolgozunk a szerelemért, de lehet, hogy nem).

Amikor az emberiségre nézünk, a sok gyarlóságra,
Akkor felfoghatjuk az isteni szeretet végtelenségét
(Mert másképp nem jön ki az egyenlet).
Na és ennek egy redukált vetületét érzi át, aki szeret,
És ez folyománya annak, hogy nem vagyunk hibátlanok.

Köszönöm neked a tökéletlenségedet.

Gasztrula és sejttudat, avagy nem ártana tudni végre

Ez itt puszta spekulacio. Ha erre jar egy biologus, remelem, talál valami használhatót. Azt is remélem, nem írtam le túl nagy ökörségeket. Egyszerűen nincs erőforrásom minden részletnek utánanézni.

A zigota osztodni kezd. Szedercsira lesz. Beagyazodik. Valamikor megindul a differencialodas. Honnan tudja a szedercsira valamikor meg sok egyforma sejtje, hogyan differencialodjon, mely dns-szakasz kifejtese alapjan osztodjon tovább, szintetizaljon feherjet?
Ez egy kardinális kérdés.
Az informacio dekodolasanak a mechanizmusat keressuk. Ha ezt jobban ismernenk, megerthetnenk szamos betegsegunk, defektusunk hatteret, sejtszintu mukodeset.
*Azt a felvetest, hogy a kifejtes veletlen, nyugodtan elvethetjuk. Ha a differencialodasban az egyes sejtek a maguk feje utan mennenek, és mindegyik valamilyen valoszinuseggel alakulna a megfelelo testi sejtte, tul gyakran jonne letre eletkeptelen egyed. Marpedig az élővilagban ehhez a statisztikai valoszinuseghez kepest igen jo a petesejtek feldolgozasi hatekonysaga, így biztosra vehető, hogy a veletlennel megbizhatobb mechanizmus gondoskodik a folyamatrol.



 ** Isten (felsőbbrendű hatalom) folyamatos beavatkozása sem a keresett magyarázat. Egyrészt van dolga enélkül is bőven, másrészt tfh. beavatkozásként elégnek látta a világ működésének törvényeit lefektetni - e törvényeket keressük.

Javaslok egy univerzalis sejtszintu automata (véges automata vagy esetleg magasabb szintu, akar Turing-gep) modellt, amely minden egyes sejtnel mukodhet, es kiindulopontnak alkalmas a folyamat leirasara. A szukseges mechanizmusok nagy vonalakban ismertek, reszleteik kutathatok.

1. Adott a szedercsira, mint terbeli kiterjedessel rendelkezo objektum. Az egyes sejteket elso kozelitesben egy haromdimenzios racsban vagy tombben probaljuk elrendezni. Elso pillantasra harom kulonbozo fajtat lathatunk a meg differencialatlan egyes sejtek kozott, kizarolag terbeli elrendezodes-sajatossagok alapjan. Racs szelen levoket vagy peremieket, amelyek sejthartyaja magzatvizzel es mas szedercsira-sejtekkel erintkezik, racs kozepen levoket, amelyek sejthartyaja csak mas szedercsira-sejthartyakkal erintkezik, és beagyazodasi helyen levoket vagy konnektorokat, amelyek magzatvizzel, mas szedercsira-sejtekkel és placenta-sejtekkel (vagy nem mehlepenyeseknel avval analog sejtekkel) erintkeznek.
2. A telomer-mechanizmus, vagy ahhoz hasonlo, alkalmas arra, hogy idomero szerkezetkent mukodjon. Erre szukseg lehet az automatanal, amely az allapotatmeneteket egy-egy "orautesre" hajtja vegre. Az óraütések nem feltétlenül vannak szinkroban; de ha a jelközvetítő mechanizmus gyors az óraciklushoz (osztódási sebesség) képest, akkor kváziszinkron állapot létrejön, illetve nagyobb sejtcsoportok és differenciálódás esetén már lokális kváziszinkron állapot továbbá valamely globális vagy metaszinkronizációs mechanizmus ezt kiegészítheti.
3. Az automata allapottere az osszes lehetseges testi sejt es koztes allapotu, azaz meg nem vegdifferencialt sejt.
4. Az automata kiindulo allapota, kezdopontja a zigota vagy azzal funkcionalisan egyezo sejt.
5. Az automata terminalis allapotai a vegdifferencialt sejtek. Egy egeszseges mechanizmust leiro automata eseten e terminalis allapotokbol csak onmagukba vezethetnek allapotatmenetek, a valos mukodest jobban leiro masodik szintu, finomabb modell a rakkal, valamint az apoptozissal is szamolni kell tudjon.
6. Az egyes állapotokban a sejt anyagcseret folytat a kornyezetevel. A szekretalt anyagok allapotspecifikusak, ezert a kornyezet szamara informaciohordozok arrol, hogy az adott sejt milyen allapotaban van az automatanak.
7. Az anyagcsere soran felvett anyagok, valamint az aktualis allapot egyutt hatarozzak meg a kovetkezo allapothoz vezeto allapotatmenetet. Az elso szintu automata modellben az input szalag szimbolumaikent vagy stringjeikent kepzelhetjuk el a kornyezet anyagait.
8. A kulso kornyezeti hatasok (pl. gravitacio) lényeges folyamat-befolyasolo szerepe elvetheto. Egyreszt a sejtben ilyenek meresere nincs alkalmas eszkoz, masreszt tul gyakran valtozik (forgolodik az anya) egy ilyen finomszabalyozashoz.
9. Egy-egy sejtallapot megadhatja, milyen anyagokat szekretaljon a sejt, "irva a kornyezeteben levo sejtek input szalagjaira", milyen dns-reszek kifejtesevel foglalkozzon, hogyan hasznalja sejtszervecskeit, belso mechanizmusait.
10. Szekrecioval uzenet kuldheto a kornyezetnek, a sejt kommunikalhat. Ezt a kornyezet "olvassa", reagalhat ra allapotatmenettel es az uj allapotban eloirt egyeb mukodessel, vagy akar figyelmen kívül hagyhatja. A szekrecio lehet olyan trigger, amely a környező, azonos irányban differenciálódó (ugyanahhoz a szervhez vagy szövethez tartozó) sejteket ugyanezen anyagok szekreciojára készteti, de más "típusú" sejtek (szövethatár) esetén már a működést egyéb módon befolyásolják.
11. A telomer-mechanizmus mellett idomeresre es generacio-szabalyzasra is alkalmas a kovetkezo: egy allapotatmenetet kivalto u1 uzenet hatasara a sejt a0-bol a1 allapotba jut. Ekkor u2 anyagot valaszt ki, a2 allapotba lep es itt is marad u8 uzenet beerkezeseig. A kornyezeteben levo sejtek u2 uzenet hatasara a0-bol a3 allapotba lepnek, u3 uzenetet anyagot valasztanak ki,majd atlepnek a2-be. A kornyezetukben levo sejtek vagy a2-ben vannak, ekkor u3-ra nem reagalnak, vagy a0-ban, s igy u3-ra a4 allapotba lepnek, kivalasztjak u4-et majd beallnak a2-be. Es igy tovabb. A folyamat u8 kivalasztasaval lep tovabb, amikor is minden eddig a2ben varakozo u8 beerkezesere u8at termel es a8-ba lep, ami e folyamat terminalis allapota.
Igy egy 8 lepes vagy sejt atmeroju sav jon letre 8 generacio alatt. A "lokeshullam" folyamat tehat alkalmas arra, hogy a terbeli strukturaban meghatarozott veges kiterjedesu allapotvaltozast vegezzen.
12. A beagyazodasi hely szerepe elsodleges. A koldok kialakulasa olyan trigger, amely a kozvetlen kapcsolodo konnektor sejtektol lokeshullamszeruen terjed tovabb, a gasztrula, belcsira kialakulasaig. Hogy ennek a lokeshullamnak az iranya milyen lehet, azt a kulso sejtreteg korlatozza. E lepesben tehat szerepet kap mindket specialis helyzetu sejt, a peremi es a konnektor is. Mindkettotol indulo lokeshullamok utkozesi frontja (u es v tipusu uzenetek egyideju megjelenese) eedmenyezi az elso komoly differencialodast, a belcsirat.
13. A telomerek merik a megtermekenyitestol eltelt idot. Emlosoknel az ovulaciotol indulo fogekonysag es a megtermekenyites, valamint a petevezeteken valo vandorlas es - nagyjabol stabil utemu - osztodas altal igenyelt ido nagysagrendileg, statisztikailag a mehbe erkezes idejere teheto - ha nem, mehen kivuli terhessegrol beszelunk. Az osztodas telomerek altal mert valahanyadik fazisaban a szedercsira beagyazasra kesz allapotba kerul. Ekkor meg minden sejtje egyforma, tehat mindegy, hogyan er a mehlepenyhez. A beagyazaskor indulo uzenetvaltas a lepeny es a csira kozott oda vezet, hogy a lepeny u1 uzenetet kuld ki az osszefonodas helyen. Ez pedig triggereli az elozoekben leirt lokeshullamot.
14. A lokeshullam-folyamat tehat tobb forrasgocbol (kezdetben 2: peremi es konnektor) kiindulo, meghatarozhato kiterjedesu (peldankban 8) hatasok egyuttes beerkezeset (a frontok utkozese) le tudja irni. A terbeli szerkezetben ilyen frontok meglete az ujabb es ujabb differencialodasi kepletek megjeleneset, majd ezeknek forrasgocca valasat magyarazza.
15. A fenti modell osszhangban van azokkal a megfigyelesekkel, amelyek szerint az egyedfejlodes szakaszos, egyes kepletek alakulasa meghatarozott sorrendet kovet, tovabba azzal is hogy az egyedfejlodes a torzsfejlodest ismetli. Valoszinuleg az a 90%nyi kozos dns, a kozos program vezerli ezt a mechanizmust is.

Remélem, ilyen modellel előálltak már a biológusok, esetleg részletes magyarázat is született. Ha nem így lenne, érdemes kutatásokat végezni - én beérem egy story by credittel.